Ígéretesen szerepelt a tavaly decemberi önkormányzati voksoláson, azonbelül is a fővárosban a Szerbia az erőszak ellen nevű Európa-párti koalícióba tömörült ellenzék, mivel az Aleksandar Sapic polgármester, egykori neves vízilabdázó által fémjelzett Szerb Haladó Párt (SNS) nem tudott többséget szerezni Belgrádban. A voksolást követően az ellenzéki pártok csalást emlegettek, s tüntetések törtek ki Belgrádban, mert jól dokumentálhatóan tömegével irányítottak szavazókat a boszniai Szerb Köztársaságból, illetve Szerbia délebbi részeiből a fővárosba, hogy az SNS-re adják le szavazatukat.
Nem kizárt, hogy a több tízezerre becsült bérszavazó nélkül többségre tett volna szert az ellenzék a belgrádi városházán. Aleksandar Vucic elnök pártja azonban nem érte el a célját, már csak azért sem, mert az oltásellenes Branimir Nestorovic szélsőséges formációja sem volt hajlandó koalícióra lépni vele. Vucicék számára nem maradt már választás, új voksolást kellett kiírniuk Belgrádban és azokon a helyeken, ahol nem sikerült stabil hatalmi viszonyokat kialakítani. Az mindenesetre tévhit, hogy a nemzetközi nyomás miatt írták ki a voksolást. Az ellenzéknél hallani is lehetett negatív hangokat amiatt, hogy bár a nemzetközi megfigyelők egy sor szabálytalanságot észleltek a decemberi voksolás során, az Európai Unió nem marasztalta el erélyesen Vucicot. Az ellenzék rendre ugyanazokba a falakba ütközik: az EU nem meri elengedni a szerb elnök kezét, mert az ellenzék sem egységes.
Ám távolról sem csak Brüsszel hibája az, hogy mostanra meggyengült az ellenzék. Méghozzá annyira, hogy becslések szerint az SNS ezúttal biztos többségre számíthat a belgrádi városházán, s adott esetben Nestorovic különös formációja támogatására sem lesz szüksége.
Az ellenzéki vita abból a dilemmából fakad, hogy a jelenlegi körülmények között érdemes-e egyáltalán elindulni a választáson. Az Európa-pártiak legnagyobb politikai ereje, az egykori belgrádi polgármester, Dragan Djilas által vezetett Szabadság és Igazságosság Pártja (SSP) úgy vélte, oly mértékben egyenlőtlenek a feltételek, hogy nincs értelme részt venni a választási bohózatban, a bojkott az egyedüli megoldás, mert a hatalom olyan viszonyokat teremt, amely úgyis lehetetlenné teszi az ellenzék győzelmét. A párt a fiktív lakcímekkel rendelkező "fantomszavazók" bevetése mellett utalt arra, hogy szavazólapokat manipulálnak, az állami alkalmazottakat az SNS-re való szavazásra kényszerítik, az összes földfelszíni sugárzású televíziós csatornát uralják Vucicék, s csak a műholdról és egyes kábelhálózatokon elérhető Nova és az N1 televízióban adnak teret az ellenzéki véleményeknek.
A többi ellenzéki párt azonban már a voksolás újbóli megtartását is sikerként könyvelte el, úgy vélték, hogy igenis részt kell venni a voksoláson és nem reménytelen az ellenzék győzelme. Míg a tavalyi választáson a Szerbia az erőszak ellen csúcsjelöltje, Marinika Tepic a bojkott mellett döntött, a lista második helyezettje, Miroslav Aleksic ezúttal is indul. Utóbbi, aki a Szerbia Népi Mozgalma nevű aprócska párt vezetője, a napokban úgy fogalmazott, aki otthon marad, „a hatalomnak ajándékozza szavazatát”, ami egyértelmű üzenet volt az SSP számára. Szerinte nem csak a fővárosban, hanem Nisben és Újvidékben is lehetséges az ellenzék győzelme.
A bojkott vagy nem bojkott kérdése a választókat is megosztja. A Helyi Önkormányzatok Központja (CLS) szervezet által május elején közölt felmérés szerint a megkérdezettek 60,2 százaléka a részvétel, 39,8 százalék pedig a távolmaradás mellett tört lándzsát. A bojkott támogatói nem csak Vucicék praktikái miatt vélekednek így, hanem úgy látják, hogy az ellenzék sem tud felmutatni kellő alternatívát.
A szerb ellenzék már sokadszorra mond csődöt. A Radar című hetilap dühösen jegyezte meg: az ellenzéki pártok rendszeresen elszalasztják a lehetőségeket. Ugyan a szerb polgárok egy nem kis részének elege van Vucic sikerpropagandájából, az ellenzékre sem tudnának jó szívvel szavazni az állandó civakodásaik miatt. Sokan pedig azt nem értik, Djilas formációja miért csak Belgrádban nem indul el, másutt miért vesz részt a voksoláson, holott ezeken a településeken semmivel sem jobbak a választási feltételek.
Ha Belgrádban nem is indulhat túl nagy reményekkel az ellenzék, Nisben és Újvidéken valóban van remény arra, hogy leváltsák Vucicékat.
