Beálltam a sorba a hentesnél két hölgy mögé – és szerencsém volt: „Engem nagyon meglepett Viktor. Nem is tudom hogyan fogok szavazni, pedig tegnap még semmi kétségem nem volt kire ikszelek. De ahogy levegőnek nézte Márki-Zayt, aki tisztességesen kezet nyújtott, meg ő a város polgármestere is, és Orbán elhúzott mellette pár szóval, miközben rá se nézett, ezzel nem tudok megbékélni. Úgy látszik, igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy Orbánt nem kell mindig komolyan venni. Biztosan csak megtetszett neki a »polgár« szó. Férjemmel pedig hogy örültünk akkoriban!”
Ezzel vége is lett a politizálásnak, mivel a másik hölgy nem látta a Márki-Zay jelenetet, viszont észrevette, mi van kiírva az árlapra, és gyorsan elővette a pénztárcáját, hogy van-e nála elég pénz: „Na, Lacikának most sem fogok fánkot venni, még a zöldségeshez is el kell mennem” – mondta, és így a politika is ment ki az ablakon.
Én viszont láttam a hírekben a jelenetet, és nem lepett meg, de javaslom a Fidesznek, hogy tanuljanak párttársuktól, Etyek polgármesterétől, aki viszont érti a demokrácia lényegét. Még május végén mondta Zólyomi Tamás: „azt gondolom, hogy egy szabad országban, még akkor is, ha nem gondolkodunk egyformán a dolgokról, el kell menjünk, érdeklődnünk kell, beszélgetnünk kell, és aztán összefogva együtt jó megoldásokat hozni a hazánkért.” Valakinek meg kellene próbálni elmagyarázni miniszterelnökünknek, hogy az „ellenfél” nem az „ellenség” szinonimája.
Kövér László Újfehértón mondta május 23-án, hogy „minden magyar embernek ma az a kötelessége, hogy arra a politikai közösségre adja a voksát, amely egyedül beszél és tesz a békéért”. Vagyis szerinte a lakosság fele nem magyar. Ha netán mégis magyarnak mondható, akkor meg hazaáruló – legalábbis Orbán szerint: „Azt is értem, hogy vannak politikusok, akiket meg lehet vásárolni. Itt vannak például a mieink. Itt a magyar baloldal, akit kilóra meg lehet venni. Mindannyian értjük, hogy miről van szó. Minden választási kampányban Nyugatról kapják a pénzt, begurítják ide a dollárokat, és nyilván aki a pénzt adja, az rendeli a zenét: háborúpárti pénzemberek finanszírozzák a magyar baloldalt.”
A miniszterelnök nincs tisztában a szavak értelmével: „Aki olyasmit csinál, ami jó az embereknek, azt az európai színpadon azonnal populistának minősítik, amit nem is értek. Mert mi a fészkes fene lenne már a politika értelme, ha nem az, hogy egyébként úgy csináljuk a dolgunkat, úgy igazgassuk egy-egy ország lépéseit, hogy az jó legyen az embereknek?” – mondta Orbán május 24-én a Kossuth Rádióban. Persze az, hogy „jó legyen az embereknek”, nem populizmus. A populizmus, amiben Orbán nagyon jó, az a nép hülyítése. Mindenfélét ígér – például, hogy Európa élvonalában leszünk 2030-ra, miközben jelenleg az utolsó előttiek vagyunk –, de ha netán nem jön be, hát akkor Soros, Brüsszel, és az ellenzék a hibásak, sosem Orbán Viktor.
Kész csoda, hogy ilyen alakok között nem lettem antropofób. Sőt, még Orbán iránt is jóindulatú vagyok. Amikor elhúzott az őt köszöntő Márki-Zay mellett, azt gondoltam, hogy biztosan gyorsan kell a mellékhelyiségbe mennie. Tévedtem, lehuppant hívei asztalánál néhány méterrel odébb. Nem polgári volt, csak...
