– Újra módosult a megváltozott munkaképességűekre vonatkozó rehabilitációs minősítés szabályzata. Ez további bizonytalanságot és jogi kihívást jelenthet a megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásból élő, körülbelül 254 ezer embernek – mondta lapunknak Bernáthné Székely Julianna rehabilitációs szakértő.
Szerinte az a baj, hogy míg korábban a jogszabályhoz kapcsolódó mellékletek részletesen tartalmazták azokat a konkrét szempontokat, amelyek alapján a hatóságok minősítették a betegeket, május 1-től ezt drasztikusan szűkítették, a három mellékletből egy maradt. Pedig ez alapján dől el, hogy egy megváltozott munkaképességű felnőttet
rehabilitálhatónak, azaz az egészségi és környezeti állapota alapján kisebb-nagyobb mértékben foglalkoztathatónak, esetleg rokkantnak, munkavégzésre alkalmatlannak minősít a szakértői bizottság.
A besorolás a havi juttatást is meghatározza – tette hozzá.
A besorolás egy bonyolult pontrendszer alapján történik, és a szakértő szerint 12 – többek között az érzelmi, családi és közösségi kapcsolatokat érintő – vizsgálatnál nem egyértelmű, hogyan kellene értékelni. Márpedig ezeken a vizsgálatokon annyi pontról döntenek, amennyi erősen befolyásolja a végeredményt, ami alapján például arról határoznak: elvehető, csökkenthető az illető a rokkantsági ellátása vagy továbbra is jogosult marad arra?
A Belügyminisztérium lapunk kérdésére állította:
csak racionalizáltak, „az összevont értékelési rendszer korábbi szempontjai nem, kizárólag az átfedések szűntek meg.”
Az eljárás során először az egészségi állapot százalékos mértékét állapítja meg egy orvosbizottság. A jogszabály a megmaradt, egyetlen mellékletében pontosan leírja, hogy például a pszichiátriai, mozgásszervi károsodást miként kell értékelni. Ez alapján rokkantsági ellátás jár annak, akinek az egészségkárosodása legalább 70 százalékos, egy ilyen beteget a D vagy E kategóriába sorolnak. Rendszeres felülvizsgálatra akár neki is mennie kell,
de amíg ebben a kategóriában marad, nem nézik a rehabilitálhatóságát, foglakoztathatóságát.
Ha a beteg egészségi állapota a bizottság szerint 31 és 60 százalék között van, a B1, B2, C1, C2 kategóriába kerül. Ekkor már vizsgálja a bizottság a rehabilitálhatóságot és a foglalkoztathatóságot, ehhez hiányoznak a konkrét pontozási szabályok. Pedig a minősítés nem mindegy, hiszen ez alapján dől el,
hogy a beteg rokkantsági ellátásra lesz jogosult, ami akár 206 ezer forint is lehet, és nem kell dolgoznia, vagy a legfeljebb 69 ezer forintos rehabilitációs ellátást kaphatja meg, és munkát kell vállalnia.
Éppen a pontok alapján szerzett minősítéssel csúszhatnak át a betegek egyik kategóriából a másikba.
Bernáthné Székely Julianna elmondta: május 1-től nincs meghatározva, hogy a foglalkozási és szociális szempontú vizsgálaton – amely kiterjed a képzettségi-, tanulmányi előzményekre, az érzelmi, családi és közösségi kapcsolatokra, a térség foglalkoztatási helyzetére –, mi alapján adható a 0, 1, 2, vagy 3 pont. Pedig ha a B C kategóriába sorolt megváltozott munkaképességű ember a 12 szempontú vizsgálaton 16 pontot kap,
rehabilitálhatónak minősíthető, így csökkenthető, vagy elvehető az ellátása, esetleg munkára kötelezhető anélkül, hogy egészségi állapota javult volna.
Aki viszont 0 pontot kap bármelyikre, az azt jelenti, hogy ő rokkantsági ellátásra lesz jogosult, vagyis nem rehabilitálható, munkára nem kötelezhető.
Bernáthné Székely Julianna szerint a világos és követhető szabályok hiányában nehezebb lesz megérteni és vitatni a bizottság döntését, de a jogorvoslati eljárás is bonyolultabb lesz. Az érintetteknek nem lesz egyértelmű, hogy milyen alapon hozta meg a döntést hivatal, az esetleges hibák vagy hiányosságok indoklása, feltárása és orvoslása is lehetetlenné válik – mondta. Hozzátette: a jogszabály-módosítás tervezetének indoklásban az szerepelt, hogy egyszerűsíteni szeretné a kormány a szabályokat. Ám szerinte ezt úgy tette,
hogy követhetetlen és ellenőrizhetetlen lett az értékelés, pedig egyeztetéssel, a szakma bevonásával a visszajelzések figyelembevételével mindezt el lehetett volna kerülni.
A megváltozott munkaképességűek ellátásairól szóló 2011-es törvény vezette be az új szempontrendszert a rokkantsági szint megállapításához. Az akkori kormánypropaganda szerint erre azért volt szükség, mert az uniós tagországok között Magyarországon volt a legmagasabb a rokkantsági nyugdíjban részesülők lakosságszámhoz viszonyított aránya. Valójában a szám csak azért volt magas,
mert a nyugdíjkorhatárt betöltött rokkantakat nem minősítették át öregségi nyugdíjassá, őket is rokkantsági ellátottként tartották nyilván.
A 2012-ben életbe lépett új szabályozás, amely akkor nagyjából 300 ezer emberre terjedt ki, kizárólag azokra érvényes, akik nem érték el a nyugdíjkorhatárt. Az addig rokkantnyugdíjban részesülőket két kategóriába sorolták: rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást kaphattak. Míg addig a beteg egészségkárosodását állapították meg a szakértők, akkortól az egészségi állapotát minősítik.
A vitatott módosítás miatt megkerestük a Belügyminisztériumot, amely szerint a rehabilitálhatóság minősítésének szempontjait tartalmazó rendelet mellékletei racionalizálási szempontok okán vesztették hatályukat.
Az összevont értékelési rendszer korábbi szempontjai nem, kizárólag az átfedések szűntek meg
– állították. A rehabilitálhatóság minősítésének foglalkozási és szociális szempontjai, valamint ezek értékelése a Belügyminisztérium honlapján érhető el, állította a tárca, de a szakértő ezeket nem találta meg. Cikkünk megjelenése után Bernáthné Székely Julianna pontosítást kért: „A NEFMI rendeletnek kellene tartalmaznia a részletes, konkrét szabályokat, amelyek biztosítják a jogszabályok gyakorlati alkalmazásának pontos kereteit."
Pénzt vagy kíméletet – Inkább elviszi az 500 ezres kártérítést, semhogy újabb felülvizsgálatot vállaljon