A színészek szerződtetése nehezen hasonlítható más szakmák üzleti alkukötéseihez – mondta kérdésünkre az egyik fővárosi kőszínház több évtizede vezető színésze. Ő tárgyalt korábban legendásnak számító direktorokkal is és azt állítja, hogy az igazgatókat elsősorban a színész lelke, mentális állapota érdekelte. Ezt más úgy fogalmazta meg, hogy hamar azt a kérdést teszik fel a művésznek: Hogy vagy? A szabályokhoz köthető témák, például fizetés, kötelező előadásszám a gyorsan letudni kívánt kategóriákat képezik.
A tatabányai Jászai Mari Színházban néhány éve jött létre társulat. A Jászai Mari Színház közös működtetésű, önkormányzati fenntartású intézmény, jelenleg 12 társulati taggal rendelkezik, évados szerződtetéssel. Ez egészül ki 5-10 állandó vendégszereplővel, velük a darabokra vonatkozó szerződéseket kötünk – válaszolta kérdésünkre a tatabányai teátrum. A színház által foglalkoztatott színészek között vannak, akik határozatlan és vannak, akik határozott idejű szerződéssel rendelkeznek. Mind a határozott, mind a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező színművészeknek előre jelzik, megkívánják-e hosszabbítani a szerződésüket. A jelenleg hatályban lévő törvény szerint minden év március 31-ig kapnak részletes ajánlatot a társulati tagok a következő évadra vonatkozóan, erre április 30-ig kell írásban válaszolniuk, hogy elfogadják-e.
Udvaros Dorottya esetében először minden bizonnyal szerződésmódosításról volt szó, ám végül nem született megállapodás. Úgy tudjuk, az évados szerződést módosították volna darabszerződésre, vagyis csak azokra a konkrét feladatokra kapott volna honoráriumot, amit elvégzett, vagyis lejátszott és lepróbált. Információink szerint létezik ilyen gyakorlat a hazai kőszínházak esetében, hogy azokon a művészeken, akik életjáradékkal rendelkező díjakkal bírnak – például a Nemzet Színészei, Nemzet Művészei –, próbálnak a színházak spórolni és nem fix havi fizetéssel járó szerződést ajánlanak számukra. Ám arra is van példa, hogy valaki például a Nemzet Színésze és továbbra is „rendes” évados szerződése van, a túlmunkáját is ugyanúgy díjazzák, mint más művész esetében. Az külön esetnek számít, ha egy színész visszaad szerepet. Volt olyan színház, amelyik emiatt megvált a nyugdíjas korú, szakmailag elismert színészétől.
Persze nagyon nem mindegy, hogy ki mennyit játszik egy évadban. Az Előadó-művészeti Törvény évadonként legalább 80 előadásos kötelező előadásszámot ír elő, de ez a szám egyénenként változhat. Nagyon ritka, hogy valakit azért küldenek el, mert nem teljesítette a kötelező előadásszámot. Mert egy színész csak annyit tud játszani, amennyi feladatot kap, illetve amennyit műsorra tűzik az adott évadban azokat a darabokat, amelyekben szerepel. Ez sok mindenen múlik: például az egyeztetésen, illetve az adott színház műsorkoncepcióján. Vagy azon, hogy mennyire gondolkodnak az adott színészben – vagyis keresnek-e neki olyan feladatot, amiben megmutatkozhat. Arra is van példa, hogy egy színész „szünetet” tart, egy vagy több évig nem játszik, ám megmarad a társulati tagsága, csak erre az időre nem kap fizetést.
Az egyik fővárosi kőszínházban játszó fiatal színésznő arra hívta fel a figyelmet: a pályakezdők gyakran megélik azt, hogy áron alul akarják őket egy színházhoz kötni. Egész más helyzetben van az a művész, aki húzónév lehet egy színlapon, mert országosan, vagy a televízióból ismerik, nem úgy, mint még egy pályája elején lévő fiatalt. Hozzátette: sehol nem tanítják azt, hogyan kell tárgyalni egy szerződtetési tárgyaláson. Vele például előfordult az egyik külső munkánál, hogy a gazdasági tárgyalópartner a szakmai alkalmasságát kérdőjelezte meg, így próbált nyomást gyakorolni és lejjebb tornázni a gázsiját. Ezt a színésznő méltatlannak tartotta és megjegyezte, gyakran vezethet az ilyen szituáció kiszolgáltatott, frusztráló helyzetekhez. „Vannak olyan munkák, amiket áron alul is elvállalok, mert adott produkcióban mindenképp benne szeretnék lenni, vagy adott kollégákkal mindenképp szeretnék dolgozni. De arra is volt példa, hogy azért vállaltam el egy munkát, hogy az adótartozásomat tudjam belőle rendezni.” Szerinte az jó dolog, ha egy színésznek van egy ügynöke és ő tárgyal helyette. Neki még nincs, de gondolt már arra, hogy meg kellene ezt lépnie. Igaz, inkább filmes munkáknál gyakoribb ez a metódus Magyarországon.
Bár az Előadó-művészeti Törvény előírja, hogy konkrét szerepajánlatokat is kell tenni a munkavállalónak a szerződtetési tárgyalásokon, de sokszor a színész ennek ismerete hiányában „vakon” kénytelen aláírni, mert a rendezők még nem készültek el akkorra a jövőévad szereposztásaival. Más arról beszélt, hogy náluk a színészszerződések csak azt írják elő, a színésznek mit kell teljesítenie, a művészek testi, lelki védelmére, biztonságára vonatkozó passzusokat általában nem, vagy csak alig, illetve nagyon felületesen tartalmazzák. A külföldi gyakorlat az általunk megkérdezett művészek szerint ennél jóval előrébb tart e vonatkozásban.
Arról is hallani, hogy amíg a társulati lét garanciái valamennyire megjelennek a jelenleg hatályos Előadó-művészeti Törvényben, addig az új kulturális törvénytervezetből ezek kikerültek.
