Mészöly Géza, az Újpest edzője így nyilatkozott a Kecskeméttől a Megyeri úton elszenvedett 0-3 után: „Azt gondoltuk, elfocikázunk.”
Az NB I-esnek nevezett mezőny túlnyomó része is ezt gondolta, ugyanúgy, ahogyan teszi azt már évek óta változatlanul. Abban a közegben, amelyben még a sportlap is kormánypárti, nem csodálható, ha a látványtól teljesen függetlenül hajtogatják az első osztály szüntelen fejlődését, miközben az FTC-n kívül magyar csapat még nem lépett feljebb a lajtorja legalsó fokánál, az európai Konferencialiga előszezoni selejtezőjénél.
A Ferencváros konferencialigás csoportköre – a kényszerű átsorolás miatt – ugyancsak kudarc, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a hatalmon lévő politikai alakulat és korifeusai egyikének állami milliárdokkal buzgón megtámogatott csapata az Üllői úti együttes. Egy kabinet-kompatibilis hazai újság Izrael kapcsán jegyezte meg a napokban: „Megint begyűrűzött a sportba a politika.”
Itthon ez valahogyan nem szökik a szembe.
Pedig hát a pártdirektor-klubelnök szerződtette azt a Dejan Stankovićot, aki moszkvai villámigazolása után „Oroszország testvérének” nevezte Szerbiát. Az uralkodó honi rezsim szintén odavan a másfél évtizeden át a csipke finom KGB-ben pallérozódott Putyin tömegpusztító államáért, úgyhogy a zsák megtalálta a foltját.
Majd a folt úgy eltűnt, mintha Vanish-sel kezelték volna, már az FTC–Újpest „rangadót” sem várta meg. A rangadót azért kell idézőjelbe tenni, mert az Újpest a harmatgyenge tizenkettes mezőny tizedik helyén kötött ki, és még 7-0-s győzelme után is azt kiáltozta közönsége: „K...va gyenge!” A Diósgyőr kiütését néhány fórumon eleve elrendezett meccsnek vélték, de erre nincs bizonyíték, csak arra van, hogy a Megyeri úti kórus tökéletesen jellemezte a színvonalat.
Még akkor is, ha vannak, akik szeretik a Paksot, mert az „Atom” sem bomba, legföljebb vízipisztoly. Edzője jobb, ám munkássága nemzetközi téren ismeretlen, mert Tolnából nem derülhet ki, mit tud.
Maradjunk a határokon és a korlátokon belül: a most véget ért bajnokságot is olyan gyorsan elfelejtjük, akár a bajnokcsapat Bermuda-háromszöget idéző edzőjét.
A két kiesőről, a Kisvárdáról és a Mezőkövesdről végképp nem marad fenn semmi, bár a NERB1 két bástyája dőlt le. Egyik sem volt várpalotába illő, inkább rozoga tákolmányra hasonlított, ám a politikai alap felülírt mindent, akárcsak a bronzérmes Felcsút esetében. Mivel a magyarországi lakosság jó részének fogalma sincs, mikből és kikből áll a készlet, azt kell írni: képzeljék el, milyen nívójú vetélkedő az, amelyben dobogós a felcsúti csapat!
A látogatottság tekintetében viszont utolsó a Vál-völgy büszkesége, mármint a hivatalos vagy inkább fél hivatalos verzió szerint. Az NB I átlag nézőszáma állítólag 4182, a felcsúti együttesé 2003. Na most, a településen 1888-an élnek. A válasz nyilván az, hogy a környék is megmozdul.
Mire, ha ekkora csábításra sem?
Az NB I-et a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS a világ nemzeti bajnokságainak rangsorában a 48. helyen jegyzi. Még Koszovóé is előrébb van. Akárcsak a rettenetes krízisben lévő Bulgáriáé abból a szempontból, hogy a téli átigazolási idényben csaknem 14 millió euróért értékesített játékosokat, ezzel lekörözte a hazai takarékligát.
Az első osztály hajdani ékességei közül az MTK mutánsa nyolcadik, a Honvédé a mikroszkopikus NB II-ben láthatatlan szabad szemmel, és valószínűleg a Vasasé sem tud felkapaszkodni a másodosztályú grádicson. A hajdani óriások manapság csak nagyokat nyögnek.
Kárpótlásul a berkeken belül „európai középcsapatnak” titulálják az FTC-t. Csakhogy a Viktoria Plzeň nem a 32, hanem a legjobb 8 közé jutott a Konferencialigában, mégsem európai középcsapat. Az, mondjuk, a bravúros teljesítménnyel Európa Liga-döntős Atalanta, amely vendég oktatóként futball-leckét adott a Liverpoolnak.
Hol van ettől a Ferencváros? Ott, ahol a realitás az MLSZ vízióihoz képest. A szövetség elnöke az előző dekádban leszögezte: „A 2012 és 2014 közötti időszakban évente egy klubcsapatnak a főtáblán kell szerepelnie a nemzetközi kupákban, 2015-től már kettőnek, ebből az egyiknek a tavaszi folytatást is meg kell érnie.” Ugyanebben a határozott jövendölésében 10 ezres NB I-es nézőátlagot vetített előre. Nem mostanra: 2018-ra.
De ne csüggedjünk, hallgassunk Stankovićra. Harrison Ford belgrádi megfelelője, a szerb szökevény azt mondta a Paks–FTC kupadöntő (2-0) után: „Ilyen az élet, menni kell tovább!” S ment.
Azért azt ne tessék hinni, hogy ripsz-ropsz megy majd a valóban NB I-es futball is.
