“Ha tisztálkodunk
Eltávolítjuk a koszt
- más közelébe”
Fodor Ákos: Ecce Homo
Ezt tesszük fölöslegessé vált, megunt, elhasznált tárgyainkkal is. Amilyen hévvel szeretjük őket vásárolni, birtokolni, ha ráuntunk, elhasználtuk, újabbra vágyunk, ugyanilyen elszántsággal tüntetjük el őket. Kivisszük az árokpartra, erdőbe, kidobjuk az autóból, és szinte adja magát a bokrokkal, fákkal sűrűn benőtt vasúti töltések területe. Sajnos még akkor is idekerülhet a régi csempénk, mosdónk, ablakkeretünk, ha amúgy hulladékszállítóval, konténerben elvitetjük, a fuvart ki is fizetjük. Hiszen a hivatalos lerakókban is fizetni kell a lomok elhelyezésért, ezzel csökkenne a nálunk dolgozó vállalkozók haszna.
A vasúti töltés jól megközelíthető, nincs bekamerázva, bekerítve, tehát építési/bontási törmelék, autógumi, kommunális hulladék, csomagoló anyagok, bútorok, lakberendezési tárgyak, matracok ezrei végzik itt életüket. Új értelmet a lomisok, a hajléktalanok hada ad a sok szemétnek, legalább lesz új bútoruk, matracuk, kabátjuk. A régi tárgyak újra használatba kerülnek, de ahhoz a régebben begyűjtött holmikat el kell tüzelni, hogy legyen hely az újnak.
Ipari és kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások is választják „gazdaságos” megoldásként a vasutat a hulladékuk eltüntetésére. Régóta zajlik ez az illegális lerakás, és nem csak Rákosrendezőn, ahol a mini-Dubaj terv miatt a sajtó is felfigyelt az illegálisan lerakott, kb. 190 ezer köbméter hulladékra.
Nem véletlen, hogy a közelben lakók rettegnek a tűztől, hiszen az ő lakásuk is lángra kaphat, és az őszi hidegek beálltával nyelhetik a füstöt a kapujukon kilépve; vagy az erkélyükről csodálhatják a növekvő szeméthegyeket, szagolhatják az orrfacsaró a bűzt, mintha minden nap lomtalanítás lenne. Az áldatlan állapotok miatt aztán ostromolják a MÁV-ot és az önkormányzatokat: tegyenek valamit!
A MÁV elhárítja a felelősséget: nem az övé a szemét. Az önkormányzat nem illetékes, mert MÁV területen van. Erről nyilatkozza azt Lázár János, hogy addig, amíg a mini-Dubaj kérdése szóba nem került, ez az egész nem érdekelte sem az önkormányzatokat, sem a lakosságot. A lakosság lerakó részét nyilván nem, de azokat, akik a végeredményt elszenvedik, annál jobban.
Kár, hogy a miniszter nem tájékozódott jobban, mert akkor tudnia kellene, hogy Zugló (azaz a XIV. kerület) már 2008-ban meg akarta vásárolni a MÁV területeket, hogy élhetővé, használhatóvá tegye őket. Azóta is minden regnáló önkormányzat igyekszik együttműködést kialakítani a MÁV-val a hulladék elszállításának kérdésében.
Eközben 2020-ban elindult a Tisztítsuk meg az országot! program, amelyen keresztül önkormányzatok, civil szervezetek pályázati forrást nyerhetnek, mellyel kiegészíthetik saját anyagi lehetőségeiket és a MÁV hozzájárulását. Tapasztalat:
a csodálatosan kitakarított területre fél év alatt 150 köbméter hulladékot raktak le ismeretlenek. A Rákosrendezővel szomszédos Francia útról 5 év alatt 400 tonna hulladékot szállítottak el,
ami a vasúti biztonságot is veszélyeztette, élet- és balesetveszélyes volt. A Rákosrendező (a Nyugati pályaudvar–Esztergom, Vác vonal) és a Szolnoki vonal (Francia út, Mexikói út) országosan is dobogós helyet foglal el fertőzöttségben.
Biztosan állíthatjuk, hogy kevés a fővárosnak a 4 hulladékudvar, kevés az ellenőrzés, a bírságolás, ami fedezhetné a MÁV és az önkormányzat költségeit. Rengeteg gumiabroncs, veszélyes hulladék, akkumulátor, elektronikai hulladék, festék, lámpa, vegyszermaradék halmozódik évek óta Rákosrendezőn, de tapasztalataim szerint végig a MÁV sínjei mentén, a lakott területek közelében.
Nem nehéz tehát támogatókat szerezni a „dubaji” felhőkarcolók mellé, ha ezzel azt ígérik, rend lesz ezen a kietlen tájon. És itt biztosan az is lesz: csillogás, villogás. De a szemét felbukkan majd máshol, hiszen egy borzasztóan drága beruházástól még nem lesz környezetkultúra, állampolgári és vállalkozói felelősség azért, amit elkövetünk a természet, és közvetetten önmagunk ellen.
Az iskoláktól a kórházakig mindenhol őrök állnak, de elvétve lehet tetten érni azokat, akik illegálisan, nagy tételben hulladékot raknak le. A vállalkozásoknak (ráadásul csak megszűnésükkor) saját maguknak kell bevallani, ha környezetszennyeződést hagytak egykori telephelyükön. Megnézném az adóhivatali statisztikában, hányan vallották be, hogy “sorsára hagytam, kidobtam, elszennyeztem, felgyújtottam, a falu határában kiborítottam, elástam”!
A lakosság is hiába készít videófelvételt arról, ha valaki éppen kiönt egy konténer hulladékot a kertje végébe, mert csak annak van bizonyító ereje, ha a polgárőrség vagy más hivatalos szerv tetten éri a szemetelőt. Aki képes kivárni, hogy elhaladjon mellette egy közterületi felügyelő, az meg is érdemli a büntetést. A többi megússza. Én magam már nem merek szólni a talicskás embereknek, mert életveszélyes fenyegetés jár érte.
A vonaton utazók bátran nézzenek ki az ablakon: hány helyen kellene még felhőkarcolókat építeni, hogy „rend”legyen? Ezt a MÁV nyolcezer kilométeres vasútvonalának mindkét oldalán tanulmányozhatjuk egy retúr jeggyel. A HÉV és villamos vonalak mentén, természetvédelmi területen, patakparton, erdőben, libalegelőn, bárhol megbizonyosodhatunk róla, hogy mérhetetlen mennyiségű hulladékot termelünk, amit felelőtlenül, ilyen módon juttatunk vissza a természetbe. Ha az illegálisan lerakott hulladék halmokból tornyot építenénk, abból is kijönne Európa legmagasabb felhőkarcolója.
Persze a hivatalos kommunikáció csakis a felhőkarcolók által remélt hasznot ecseteli, a terület kiürítésével, megtisztításával, majd a közműfektetéssel járó kellemetlenségekről szó sem esik, ahogyan a várható forgalom növekedésről, közlekedési káoszról, kilométeres dugókról, az erdőírtásról, a máshonnan elvont forrásokról, a Rákos-patak további terheléséről sem.
Próbáljuk ki, hátha lehet Dubaj nélkül is rendet tartani magunk körül! Ma kellene elkezdenünk, pedig már tegnap is késő lett volna.
A szerző Podmaniczky-díjas városvédő.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
