Szívesen mondanám, hogy az, amit a Fidesz művel háború-ügyben, az már messze átlépi a szűrrealitás határait, úgy is fogalmazhatnék, hogy a legszürreálisabb kampány-üzemmód. De nem mondom, mert ez a realitás; a kormánypártnak jószerivel nincs is más mondanivalója, képviselői akárhol szólalnak fel, kizárólag a háborús veszélyt jelentő baloldalról értekeznek, illetve a békepárti Fideszről; látuk, hallottuk: még a Fico elleni merénylet kapcsán is.
Mellesleg nem véletlenül fokoztam a felső fokig a jelzőt, a mintát Szijjártó Péter szolgáltatta számomra. A legnagyobb békepártiak közé sorolható külügyminiszter ugyanis Hódmezővásárhelyen a következőkkel lepte meg hallgatóságát: „Hódmezővásárhelyen különösen nagy a tétje a június 9-ei választásnak, hiszen itt indul Márki Zay Péter, Magyarország legháborúpártibb politikusa, akivel szemben igen fontos lenne a békepárti jelölt, Grezsa István győzelme.”
Nem tudtam, hogy a háborúpártiságnak is vannak fokozatai, de ezek szerint vannak: léteznek egyszerű háborúpártiak, aztán háborúpártibbak és íme, például, Márki-Zay személyében legháborúpártibbak is. Tágul a világegyetem, idézném az Annie Hallt, de Hódmezővásárhely nem tágul… Oda születnek a legháborúpártibbak.
A dologgal csak egy baj van: a jelzővel elértek a csúcsra, innen már nincs hova fokozni a veszélyt. Bár ki tudja, nem szabad lebecsülni a fideszes agytrösztöt, nincs kizárva, hogy lesz még ebben innováció…
Úgy tartják: a kormánypárt minden lépését előzetesen kicentizi, értsd: megméri mit érdemes használni, mire reagálnak érzékenyen az emberek. Két évvel ezelőtt is így tettek, amikor éppen MZP óvatlan kijelentését forgatták ki, és rajzoltak fel belőle olyan háborús veszélyt, amelynek során a magyar fiatalokat, a fiainkat is elviszik a frontra. A dolog működött: a közhangulat megváltozott, és lejtmenetbe csúszott Fidesz fordított az irányon, és végül újabb kétharmaddal győzött. A recept most is ez, láthatóan, semmi más valódi mondanivalója nincs Orbánnak, és nyomában az összes kampányolónak, mint az, hogy ők az egyetlenek, akik képesek megakadályozni, hogy Magyarország belesodoródjon a háborúba. Én azonban még emlékszem arra, amikor Orbán – még az orosz agresszió előtt –, Putyinnál járva, azzal tért haza, hogy nem lesz háború. Hát lett, és a mai napig nem tudjuk, hogy valójában mi történt: becsapta őt Putyin, vagy… Vagy?
Amúgy pedig: ha lenne rá lehetőségem, feltenném a kérdést Szijjártónak, vagy Orbánnak: ha Márkí-Zay a legháborúpártibb politikai szereplő, akkor Putyin micsoda?
De nincs ilyen esélyem, a kérdés nem feltehető, illetve azok, akik megtehetnék, soha nem fogják megtenni. Bár, ne legyenek kétségeink, erre is találnának megfelelő választ; Putyin ugyan agresszor, de háborúpártiságban nem tud versenyre kelni Márki-Zay Péterrel. Mert hát, mint hallhattuk: Hódmezővásárhelyen különösen nagy a tétje a választásnak; ha a fideszesre voksolnak a helyiek, máris kitör a béke, míg ha MZP-re szavaznak, másnap irány az ukrán front.
A világ ilyen egyszerűen működik; a világegyetem ugyan tágul, de Hódmezővásárhely nem tágul.