Egy ideje a csapból is Magyar Péter folyik. Pedig úgy két és fél hónapja még elképzelhetetlennek tartottam, hogy a poshadt és szennyes politikai állóvizet bárki vagy bármi felkavarja, és olyan gondolatok töltik be a teret, amelyeket már ezerszer hallottunk az eddigi ellenzék legtöbb tagjától úgy, hogy csak fásultan legyintettünk rájuk. Mi az a titok, ami megmagyarázza, hogy ugyanezek a gondolatok Magyar Péter szájából hallva rég nem látott tömegeket mozgatnak meg?
A válasz erre szerintem már az első, politikai földindulást okozó Partizán-interjúban elhangzott. Ott Magyar Péter egyértelműen leszögezte ugyanis, hogy ő jobboldali és az is marad. Az eddig párt nélküli, bizonytalan választópolgárok többsége pedig vélhetően mérsékelt jobboldali, akik undorodnak a velejéig korrupt NER-től, de az eddigi ellenzéki választékból nem találtak maguknak megfelelőt, vagy orrukat befogva a legkisebb rosszra szavaztak. És ez a csoport bír a Fidesz után a legnagyobb létszámmal.
A reakciók alapvetően kétfélék. A NER-éire kevés szót érdemes vesztegetni: természetesen folyamatosak a legútszélibb karaktergyilkossági kísérletek, a magánéleti szál gusztustalan felhasználásával. Nyilván már javában készül „Anonymus”, és a Rogán-féle szolgálatok csapatai lázasan kutatnak bármilyen, hiteltelenítésre használható életrajzi adat, tény, vagy legalább félremagyarázható információ után. És biztosra vehető, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal mint McCarthy szenátor hírhedt bizottságának kései követője kideríti, hogy Magyar kampányát a gaz Nyugat finanszírozza külföldről, persze Sorossal az élén. Az is biztos, hogy a Diákhitel Központ könyvelését és szerződéseit mikroszkóppal vizsgálják át azért, hogy olyan szabályszegést találjanak, amivel nem magukat lövik lábon.
Mindez valószínűleg azért nem ér célt, mert a Fidesz ezeket a módszereket már annyiszor használta, hogy mostanra kopott, rozsdás fegyverré váltak, amelyre a nép nagy része már csak legyint. Ráadásul a „zavar az erőben” időnként bumerángokat szül. Ilyen volt a hajdani barát, Gulyás Gergely nem épp dicséretnek szánt nyilatkozata arról, hogy Magyarnak korábban „SzDSz-es időszaka” is volt. Egyrészt ez sokunk szemében dicséretnek hat, másrészt annak a politikai oldalnak, amelyik Orbán Viktor vezérletével 1992 után a radikális liberális eszmétől érkezett meg a szélsőjobbra, érdemes lenne kerülni a pálfordulás témáját.
Érdekesebbek az eddig ellenzékinek számító politikusok és politikai elemzők, megmondóemberek megnyilvánulásai. Ezekre érthető okokból kezdetben a fanyalgás, mostanában már a nyílt ellenségeskedés a legtalálóbb szó.
Sokan mondják, hogy nem tudják, mit akar Magyar Péter, merthogy nem láttak még tőle részletes programot, és sok lényeges kérdésben nem hallatta a szavát. A 2018-as választás előtt az Együtt nevű párt egy centi vastag, úgy négyszáz pontból álló színes-szagos, igényes nyomtatott programot kínált. Azon – szerintem kevés – ember között voltam, akik elolvasták. A program kiváló volt, szinte minden pontjával egyetértettem. Az Együtt pedig akkorát bukott a választáson, hogy kevéssel utána el is tűnt a süllyesztőben. Vagyis a választópolgárok döntő többsége nem a pártprogramok fogyasztója, hanem csak az olyan szabatosan megfogalmazott, rövid, de célra tartóan pontos üzenetekre kíváncsi, amilyenekkel Magyar operál - akinek kommunikációs képességei kimagaslóan jók.
A Magyar által nyíltan kitűzött célok pedig pontosan megfelelnek ezeknek az elvárásoknak. Mik is ezek? Lebontani a NER-t, felszámolni az „Orbán-Tiborcz-Mészáros részvénytársaságot”, erre alapozva rendbe tenni az egészségügyet, az oktatást, a szociális juttatásokat, partneri viszonyt kialakítani az Európai Unióval. Ez szerintem ebben a fázisban és helyzetben pont elég, annál is inkább, mert ezek a célok a regnáló rendszer alapköveit rúgják ki a falból, elvezetve annak összeomlásához, az igazi rendszerváltáshoz. Eddig nem beszélt migrációról, genderről, és a háborúról is csak óvatosan. Ezekkel ugyanis a Fidesz játékterén találná magát, kitéve annak, hogy a fideszes propagandagépezet kiforgassa és ellene fordítsa a szavait, ahogy azt legutóbb Márki-Zay Péterrel tették, akire ráfogták, hogy katonákat küldene Ukrajnába.
A fanyalgók másik kifogása az eddigi baloldali ellenzékkel való szövetkezés következetes elutasítása. Ha nem ezt tenné, már régen „háborúpárti” és „Gyurcsány-fióka” lenne, mint az összes többiek a NER által hamisított világképben, ahol így is igyekeznek őt a baloldal részének beállítani. Eddig csak annyira tellett, hogy „Brüsszel alázatos szolgájává” váljon egy őt baloldali társaságban ábrázoló plakáton, ami elég szegényes ötlet.
Az igazi megméretés azonban a televíziós vita lesz – ha egyáltalán létrejön Magyar részvételével, amire nem fogadnék nagy összegben. A „közszolgálati” tévé gyanúsan gyorsan és készségesen tárta ki az ajtót, persze hangsúlyozva, hogy a vita az EU-választással összefüggő témákról szól majd, amikről Magyar gyűlésein többnyire csak áttételesen esik szó. Ezen a vitán minden oldal fő célpontja Magyar lesz, és várhatóan azokra a külpolitikai témákra fókuszálnak, amiket ő eddig került. Ráadásul ha mind a tizenegy listavezető a vita résztvevője lesz, akkor nem érvényesül az eddig őt a többiektől megkülönböztető lendület. Ha ebből a vitából győztesen kerül ki, akkor elmondható, hogy nemcsak a kommunikációban, hanem a politikában is tehetség. Mindenesetre a feltételekről már elindult az üzengetés.
Az egyik elemző a minap azt jövendölte, hogy a Magyar-jelenség az uniós választások után ugyanúgy ki fog pukkadni, mint Márki-Zay mozgalma, holott Magyar éppen azokat a hibákat kerülte el eddig sikeresen, amiket MZP elkövetett. Legfőképpen azt a meggyőződés nélküli, félszívű szövetséget, ami a legutóbbi választáson az ellenzék vesztét okozta. Ugyanezen elemző szerint a választások után következnek Magyar igazi nehézségei a pártépítés és az együttműködési kényszer miatt. Ami az előbbit illeti, az eddigi elképesztő mozgósító erő nem erre utal. Az utóbbiról pedig annyit, hogy az eddigi ellenzéknek tudomásul kellene vennie: hiába erőltetik, hogy a magyar politikai élet kétosztatú, tehát aki nem fideszes, az csak baloldali lehet, mivel létezhet mérsékelt jobboldali ellenzék is, ami eddig nálunk hiányzott.
Mentálisan érthető, ha Gyurcsány Ferenc az eddigi ellenzéket azért tekinti Magyar Péter ellenpólusának, mert ők másfél évtizede próbálják ledönteni azt a falat, aminek az utóbbi illendő bemutatkozás és mindenféle egyezkedés nélkül készül nekirohanni. Ezért kíváncsiak a harmincezres, baloldalinak számító Salgótarjánban kétszázan a baloldal három legfőbb politikusára, a kétszázezres Debrecenben pedig tizenötezren Magyar Péterre. Dobrev Klára szerint jobbról nem lehet legyőzni a Fideszt. De balról sem, ahogy ezt az utóbbit tizennégy év tapasztalata bizonyítja. Ebből az következik, hogy csak együtt lehetséges. Viszont arra, hogy ez az „együtt” kikből áll, bőven elég a választások után visszatérni. Nálunk boldogabb országokban ezt koalíciós tárgyalásoknak hívják. (Bocs, most előreszaladtam két évet.)
A szerző mérnök-közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.