Whiskey-t ivott és szivarozott, mesterien bánt a colttal, erőben és káromkodásban túltett a férfiakon; sőt, nő létére külön engedéllyel kocsmába járhatott. Így őrzi a vadnyugati romantika Mary Fields (1832?–1914) emlékét. Legenda és valóság szinte szétszálazhatatlan, ám az bizonyos, hogy ez a kivételes nő volt az Egyesült Államok első fekete szerződéses csomagszállítója: a híres Postakocsis Mary.
Egy déli ültetvényen jött a világra, talán Tennesseeben, születési éve is csak feltételezés. Amikor Lincoln elnök felszabadította a rabszolgákat, hirtelen szakadt rá a szabadság, de feltalálta magát. Szobalánynak állt egy utasszállító gőzösön a Mississippin. Azután egy bíró családjánál szolgált. Gazdasszonya halálakor ő vitte az öt gyereket a messzi Ohióba, a megözvegyült férfi nővéréhez.
Így ismerkedett meg egy másik Maryvel: Mary Amadeus Dunne nővérrel, a Szent Orsolya-rendi apácák főnöknőjével. Sorsdöntő találkozás volt. Őt követte tovább északra, a kanadai határ közelébe. A jóságos Mary nővér védte a bennszülött lányokat a katonák, a telepesek erőszakoskodásaitól, és próbálta megakadályozni, hogy kisemmizett szüleik eladják őket prostituáltnak. Mary ápolta a betegeskedő nővért, főzött, mosott, takarított. Elvégezte a férfimunkát is, mindenféle karbantartást, javítást a misszió épülete körül. Tyúkokat tartott, kertészkedett, lovas kocsit hajtott, esténként bendzsózott, énekelt az apácáknak és az indián lányoknak. Ereje, ügyessége, életvidámsága bámulatot keltett. Tíz évig maradt közöttük.
Hogy miért tiltotta ki a püspök a Missouri partján álló rendházból, homályos részlet. A lényeg, hogy ettől sem esett kétségbe. Pályázott a postához, elnyerte a nehéz, veszedelmes munkát (1895). Nyolc évig hordta a csomagokat a prérin. A bakon ülve puskát markolt köténye alatt, banditák és farkasok ellen, telente hóban-fagyban. A jég hátán is megélt. Öregségére Montanában, Cascade városában nyitott mosodát, ahol egyszersmind gyerekekre is vigyázott. Halála után elfeledték, mígnem egy váratlan tanú életre keltette történetét. Az egyik kisfiúból ugyanis, akit a századelőn a térdén lovagoltatott, filmsztár lett – Gary Cooper (1901–61) közölt róla érzelmes emlékezést egy magazinban. Csoda-e, hogy ennyire hollywoodi a sztori?
Kutatók levéltárakban jártak utána a legendának, és meglepő dokumentumokra bukkantak. Például Mary lehetett az országban az egyik legelső fekete, aki választói névjegyzékbe vetette magát (1912). Erre hamarosan kigyulladt a háza – elég gyanús balszerencse. És a csattanó: a polgármester tényleg külön engedéllyel jogosította fel a nőknek amúgy tiltott kocsmalátogatásra.
A megsárgult fotókon Mary Fields tekintélyt parancsoló küllemű asszonyság. Életrajzírója, M. M. McConnell szerint egy életen át tudatosan, tehetséggel tanult, a túlélés bajnokává képezte magát. A frissen bemutatott Outlaw Posse (Törvényen kívüli különítmény) című westernben pedig a vadnyugati romantika hősnője kapott egy kis bíborszín árnyalatot: Whoopi Goldberg játssza Postakocsis Maryt.