- Újságíró helyett rendőr

A gazdasági bűnözés a gaztettek egyik legunalmasabb formája, mert nem jár látványos jelenségekkel, mivel a műfaj lényege a titokzatossáság. Xavier Giannoli francia rendező a CANAL+ megbízásából a lehetetlenre vállalkozott, amikor szerényen az európai történelem egyik legvakmerőbb és legjövedelmezőbb gazdasági csalásának igaz történetét igyekezett sorozat formájában, szórakoztatóan előadni. De miről is van szó? A francia hatóságok és az Interpol az évszázad csalásának nevezték, és nemcsak az okozott kár, hanem a csalás módja miatt is: 2008 és 2009 között kettő kisstílű bűnöző (Fitous és Bouli) és egy gazdag, az apósának megfelelni akaró kereskedő (Jerome Attias) arra szövetkeztek, hogy pénzt játsszanak ki az Európai Unió Overgreen nevű új szén-dioxid-kvótapiacáról. A szegények a vízfejtől akartak lopni, a gazdag pedig még gazdagabb akart lenni – erre szokás mondani, hogy furcsa csapat. Fedőcégek és offshore számlák bonyolult hálózatát hozták létre, hogy szén-dioxid-kibocsátási kvótákat adjanak-vegyenek az európai piacon, milliárd eurókat zsebre téve.

„Hogy mennyi pénzről van szó? A rendőrök, a pénzügyőrök, a bírók sem tudják. Hallottunk olyat, hogy másfélmilliárd euró. De olyan szám is elhangzott, hogy tízmilliárd euró. Ha engem kérdez, akkor tulajdonképpen senki sem akarja tudni az igazságot. Túlságosan kínos lenne bevallani, hogy mennyi közjóra fordított pénz tűnt el Ferrarikban” – mondta lapunknak Xavier Giannoli, akivel egy párizsi hotelben beszélgettünk. A rendező hozzátette, hogy ez olyan ügy volt, amelyről mindenki hallott, nem lehetett kikerülni a híreket. De aki igazán mélyre ásott, az Fabrice Arfi újságíró volt, aki egészen messzire jutott az oknyomozással, és erről könyvet is írt. Miután azt elolvasta a rendező, meghívta Arfit a forgatókönyvíró csapatba és azt a furcsaságot kérte tőle, hogy írjon egy karaktert, aki olyan, mint ő, de mivel egy szórakoztató produkcióban egy újságíró nem túl izgalmas, legyen rendőr belőle. Ez lett Simon Weynachter karaktere, akit Vincent Lindon alakít, akinek az egyik volt kártyapartnere is érintett volt az ügyben. Kicsi a világ…

A francia szupersztár részéről amúgy nem volt kérdés, hogy vállalja a szerepet: nem először dolgozott együtt Xavier Giannolival, aki lelkesen beszél kedvenc színészéről. Kifejtette: Lindon a kmarák előtt már azzal hiteles, hogy nem tesz semmit, amikor pedig megmozdul és beszél, az maga a varázslat. Arról pedig, hogy a színész mekkora sztár, nevetve árulta el, hogy Lindon szerződésben követelte, hogy nem kér lakókocsit a forgatásra, együtt akar lógni, a stáb tagjaival, akik, ismerve őt, kedvesen fogadták, amikor segíteni akart mindenkinek a munkájában. „Főszereplő és stábtag egyben, hát nem praktikus?” – húzta alá Giannoli.

A bűnözők és az összes érintett nevét megváltoztatták, de amit látunk, az a lehető legközelebbi verzió az igazsághoz. „Egy nagyon sajnálatos sztori, amelyben kormányok, bankok és piti csalók érintettek” – hangsúlyozta Xavier Giannoli. Kiemelve: fontos, hogy legyen véleményünk egy ilyen botrányról. A modern világ sátánizmusát nem lehet vállvonogatással elintézni. Na de mit gondol a média szerepéről? Erről nem igazán szeretett volna beszélni a rendező, mert ezt veszélyesnek tartja. De mi benne a veszélyes? „Elmondani azt, hogy miért az.” Mindemellett Xavier Giaanoli azt javasolja, hogy ha valaki a politikai korrupció részleteire kíváncsi, az olvassa el Fabrice Arfi könyvét. Ott minden be van bizonyítva, alá van támasztva. Egy nyilatkozatból kiragadott mondattal „meg lehet ölni valakit”.

Hol tart a botrány? A francia hatóságok házkutatás során jöttek rá a bűnügyre, a Párizstól Tel-Avivig nyúló csalásra és mintegy hét év nyomozás eredményeképpen 12 ember bíróság elé állításához vezetett. A banda két tagját nyolc év börtönbüntetésre ítélték, és 283 millió euró kártérítés megfizetésére kötelezték. Harmadik társukat a gyanú szerint ők ölték meg 2010-ben, bár ezt nem sikerült bizonyítani. Egyszóval az igazság nagy részét mai napig homály fedi, és ami mostanáig kiderült Giannoli számára, az nem fért volna bele egy mozifilmbe. A sorozat megvalósítása nem volt egyszerű, mert a Netflix például happy endet kért volna – ehhez a sztorihoz mégis hogyan? –, a CANAL+ volt az egyetlen, amelynek vezetése teljesen szabad kezet adott az alkotóknak. Megengedték, hogy egy nagyon hosszú mozifilmet forgassak, annak dramaturgiai jellemzőivel, például váratlan csavarok nélkül. Annyit kértek, hogy legyen jó és nézzen ki szépen, ha már ennyire drága dolgot készítek. „Igyekeztem, ahogy csak tudtam” – mesélte mosolyogva Xavier Giannoli.