Elég volt a parttalan vitákból, véget vetünk a döntésképtelenségnek! Ilyen és ehhez hasonló fideszes szlogenektől volt hangos Magyarország jó 14 évvel ezelőtt. Aztán nem sokkal később Balog Zoltán – a bicskei pedofil-ügyben idén kirobbant kegyelmi botrány egyik főszereplője, ma református püspökként ismert – „emberminiszter” a már akkor is forrongó oktatási ágazat önkényes, a vitákat valóban száz százalékig mellőző központosításáról bevallotta, hogy „kissé túltolták a biciklit”.
Egy demokráciában természetes társadalmi, szakmai és politikai vitákat az állampártként viselkedő Fidesz másfél évtized alatt száműzte a teljes közéletből, mondhatni, nemhogy túltolta, el is dobta a biciklit. Így nem csoda, hogy a június 9-i EP- és önkormányzati választás előtt ellenzéki oldalon is ez dívik: interjúkban, kampányrendezvényeken legfeljebb csak üzengetnek egymásnak régi-új politikusok, hogy ki kivel, és hol nem akar vitázni.
Emlékezhetünk még a rendszerváltozás idejéből olykor heves, de mégis színvonalas parlamenti vitákra, amikért érdemes volt odakapcsolni az akkori köztévére. Gondolhatunk itt – a teljesség igénye nélkül – Antall József, Isépy Tamás, Tölgyessy Péter, TGM, Vitányi Iván felszólalásaira, nem egyszer szellemes riposztjaira, amelyeket akkor magától értetődően bárki élőben követhetett.
Az internetre szorult országházi közvetítések alapján, tisztelet a kivételnek, de a képviselők többsége – akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalon – rendre csak a bemagolt pártszlogeneket, az aktuális kliséket szajkózza. Szó sincs semmilyen vitáról, pedig azok minden korábbi tapasztalat szerint előbbre viszik a világot. Ha pedig egy döntésnél valakinek még sikerül is érvekkel meggyőznie a másikat, higgyék el, az hatalmas sikerélmény. Ne féljünk a vitáktól!