Az Orbán-kormány még 2019-ben, a Budapesti Corvinus Egyetem alapítványi kiszervezésével kezdte meg az úgynevezett „modellváltást” a felsőoktatásban, amely leginkább az intézmények finanszírozásának átalakítását jelentette. Azóta a legtöbb állami egyetem „magánalapítványokhoz” került, ami persze csak látszat: a (magán)alapítványokat az állam hozta létre, továbbra is jelentős állami támogatással működnek, az intézményeket irányító alapítványi kuratóriumokat pedig javarészt politikai szempontból is megbízható káderekkel töltötték fel. Az egyetemeknek juttatott állami apanázs azonban itt is elveszíti közpénz-jellegét, hiszen a több milliárdos ingatlanvagyonhoz és más vagyonelemekhez nincs már hivatalosan köze a magyar államnak, végső soron a magyar adófizetőknek.
Az egyetemi modellváltás nem más, mint a magyar állam fideszes kifosztásának, a közvagyon lenyúlásának egy újabb állomása, amit különösebb felzúdulás és politikai kockázat nélkül végre lehetett hajtani. A folyamatot csak kevés intézmény úszta meg mostanáig, néhány esetben az egyetemi közösségek ellenállása miatt. Ide tartozik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a BME is, melynek vezetése és dolgozói annak ellenére mondtak nemet a modellváltásra, hogy ismert volt számukra, a hatalom már korábban is az állami támogatások elapadásával fenyegette az intézményeket, ha nem hajolnak meg a kormányzati akarat előtt. Talán azt gondolták, egy felelős, magát nemzetinek valló kormány nem tenne tönkre egy olyan nagy hírű, több szakterületen is világszínvonalon teljesítő magyar egyetemet, mint a BME.
Tévedtek. Nem számít semmilyen nemzeti, szakmai, tudományos érték, a BME bosszú-kivéreztetése gyorsan megtörtént, már tavaly súlyos anyagi gondok ütötték fel a fejüket, mára csődközeli helyzet állt elő. Hamarosan új rektor kerül az intézmény élére, az egyetem lenyúlása küszöbön áll. A fideszes holdudvar tovább hízhat, Magyarország tovább soványodik. Felkészül: az ELTE, a Képzőművészeti Egyetem és a Zeneakadémia.