;

választási kampány;brüsszelezés;

- Nem jobb, nem bal

Jó, legyen. A Fidesz a saját szavazói számára előállított egy szórólapot, illetve annak plakát változatát, amely számukra pontosan érthető. Az van rajta, hogy az ellenzéki közéleti szereplők közül az ismertebbek Brüsszel alázatos szolgái.

Nyilván fideszes nézőpontból ez teljesen érthető, nyilvánvaló, és jó érzéssel elfogadható kijelentés. Bőven belefér az összetartó fideszes közönség saját, másokat kizáró nyelvezetébe. Amúgy ez az alázatos szolgája terminus ma már nem értelmezhető. A kívülállók számára semmiképp.

Érzékelhető, hogy valami sértőt, dehonesztálót igyekszik a kiadvány megfogalmazója odaírni, mégpedig olyasmit, amit a saját közönsége elégedetten, jó szívvel fogad, és tálcán kínálja, mit gondolnak most a többiekről. Főként azokról, akik az ellenzék ismert képviselői. Róluk érdemes ilyesmit gondolni, és ezen állítással szemben a fideszes szavazónak könnyű szívvel választható a saját oldala. Erre a hangvételre van kondicionálva. Egyébként is a saját oldalát választaná, de így kampányidőn még ki is kell szolgálni a fideszes közönség ilyen irányú étvágyát.

Innen nézve, úgymond baloldalról, mégis érdekes ez a hirdetés. Nagyjából úgy működik, mint régen azok a szobaantennák, amiket a tv tetejére lehetett tenni: volt hozzá két fényes botantenna és egy kisméretű műanyag parabola. A leírásba benne volt, hogy nem zavarja a műholdas vételt. Miért is zavarná, semmi köze hozzá, csak a kellő mértékben ráerősített a látszatra, hogy valami dolga van a műholdas közvetítéssel. Pedig nyilván nem.

A hirdetésen alkalmazott dress code nem helyes. Az elegáns felszolgáló ruházata csaknem azonos a férfi estélyi öltözettel, ami a frakk fehér nyakkendővel. A felszolgálókat csak azt különbözteti meg a frakkos, mellényes, lakkcipős uraktól, hogy fekete csokornyakkendőt viselnek. A plakáton szereplő szmokingot viszont fekete nyakkendővel, szmokingövvel ildomos viselni, a fehér kesztyű nem igazán illik hozzá.

De nemcsak a jelmezek összeállítása a helytelen, hanem a társított kifejezések is a semmibe mutatnak. A legérzékenyebb az uniós pénz. Nyilvánvaló, hogy egy jobboldali többségű unió csak jobbról tudja akadályozni a források folyósítását. Balról ezt csak kommentálni lehet.

A háborúval kapcsolatos állítás pedig kifejezetten kínos. Ma Magyarországon nincs senki, aki háborút akarna. Sem a jobboldalon, sem a baloldalon.

A jobboldal békét akar, a baloldal igazságos békét akar. Van értelmezhető különbség a két álláspont között, de a háború egyikben sem kap szerepet.

A másik állítás, ami megérinti a fideszes közönséget, a transznemű aktivisták beengedése az iskolákba és óvodákba. Mintha valaki ismerne transznemű aktivistákat. Manapság ugyanakkor nagy nyilvánosságot kap a gyerekeinket valóban veszélyeztető, mindenki által üldözött pedofilia. Látjuk, halljuk, hogy jobbról és balról is mindenki elítéli a gyermekek veszélyeztetését. Mély megvetés övezi az elkövetőket, és azokat is, akik mentegetni próbálják őket. De a pedofilia nem része az LMBTQ gondolatkörnek. Attól, hogy a gendertémát a választópolgár nem engedné be az iskolákba, nyugodtan szavazhat a baloldalra. Az ellenkezőjéből sem következik a Fidesz.

A fő állítás tehát a Brüsszel alázatos szolgái. A kép közepén piros blézerben Ursula von der Leyen ül egy piros fotelben. A kép nyilván olyan szituációban ábrázolja, amikor az általa vezetett uniós testületet vezeti - de annak a testületnek nem a képen szereplők a tagjai, hanem az uniós országok vezetői. Köztük a magyar miniszterelnök. Kizárt dolog, hogy estélyi öltözetben tartanák a hivatalos összejöveteleket. Az is biztos, hogy a személyzet sem viseli a fotón szereplő jelmezeket.

Arról nem is beszélve, hogy hölgyek és urak, akik a szerkesztők érdeklődését felkeltették, főként abban hasonlítanak egymásra, hogy nem fideszesek. Egyébként a köztük lévő kapcsolat meglehetősen színes.

Különösen érdekes, hogy a "sem nem jobb, sem nem bal, hanem magyar" jelszót használó politikai erő arca még nem szerepel a Fidesz saját maga számára gyártott szórólapján - a plakáton azonban már feltűnik. Ez a szókapcsolat mellesleg elég dermesztő, már ha nem írjuk nagybetűvel a magyart, tekintettel a történelmi rettenetre, amit felidéz.

Az a helyzet, hogy ez a sajátos ízlést követő, nettó módon Fidesz propagandakiadvány minden bizonnyal megfelel a szokásos választási ügymenetnek, de az egészen biztos, hogy képtelen kezelni a nagybetűvel írt Magyar jelenséget. Késésben van.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.