Ismétlés a tudás jó édes anyukája, gondolhatta Halász János, és szóról szóra elővezette ugyanazt a felszólalást (galambszürke öltöny, kék nyakkendő, és Halász János haja még mindig tart), amit jó egy hónapja már előadott a Parlamentben (csíkos nyakkendő.) Íme a bizonyíték, Hölgyeim és Uraim, gondolhatja ezek után kackiásan a képviselő, hogy a mi véleményünk tapodtat sem mozdult az orosz-ukrán háború megítélésében. Bezzeg az ellenzék nem tudja elmondani kétszer ugyanazt szó szerint, úgy változtatja a mondandóját, mint rendes ember a nyakkendőjét két azonos tartalmu napirend előtti között.
Azon most ne merengjünk, kedves barátaim, mennyire sietve hívtak volna körorvost Mikszáth Kálmánhoz, ha kétszer mondta volna el ugyanazt a szónoklatot. A vitriolos közíró, képviselő akkortájt amiatt méltatlankodott, hogy a kormánypárti honatyák gúnyt űznek a vitatkozás emelkedettségéből, és egymásnak adják a szót a büdzsé vitájában: "Ez lealacsonyítása a parlamenti vitatkozásnak s nevetségessé tétele magának a parlamentarizmusnak”.
A parlamentarizmus nevetségessé tételért nem kell a múltba révednie a Fidesz-KDNP szajkóreptű rétorainak. Megy ez anélkül is. Bár inkább mondanánk siralmasnak, hogy de facto tök mindegy, mi hangzik el a törvényhozásban. A házelnök csak azért dühöng, ha az ellenzék képviselői a kézenfekvő obstrukciók közben (hol van már a tavalyi hó) nem méltó jelzőkkel illetik a kormányzókat, de a sajátjainak a méltatlansága nem rázza meg. Régi mániánk, kedves ellenzék, tessenek kifáradni a Parlamentből, mert hogy egy kipcsakista szellemóriást idézzünk, döglött lónak ne nézd a vágtát.
Mikszáth azon búsongott anno, hogy a beszédek kilenc nyolcada azonos alkatelemből áll: a szónok vesz hat unciát a pártja jelszavaiból, hármat az olvasmányaiból, és végre csak egyet abból, amit ő maga kigondolt. Ezért voltak egyformák többé-kevésbé a „parlamenti orációk”. Ezer versztára* jutottunk ettől (*orosz mértékegység). A fideszes orációk kilencből tíz unciáig azonosak, csordultig rubelzsoldban. Megértek a szó elvételére.