Ismét kormányválság tört ki Bulgáriában. A jobbközép fő ereje, a GERB párt (Polgárok az európai Bulgáriáért) felmondta a PP-DB (Folytatjuk a változást- Demokratikus Bulgária) reformista tömbbel kötött úgynevezett rotációs kormányzási megállapodást. Ennek értelmében először kilenc hónapig a PP-DB jelölt miniszterelnököt, és a GERB képviselője volt a helyettese, egyben a külügyminiszter. Április elején helyet kellett volna cserélniük, azzal, hogy a nagyrészt változatlan kabinet folytatja a közösen vállalt reformprogramot. A GERB párt vezetője Bojko Boriszov közösen lépett fel Deljan Peevszki nagyvállalkozó médiabáróval, aki a DPSZ párt tényleges vezetője lett. Ez a párt a muzulmánok/törökök etnikai-vallási közösségének képviselője a rendszerváltás utáni Bulgáriában. A hat és félmilliós ország népességének kb. tíz százaléka számítható ide, s ez a népesség harminc éve elég fegyelmezetten kizárólag a DPSZ-re voksol.
A rotációs kabinet kényszerházasság volt, amelyet feltehetően az ország fő szövetségesei kényszerítettek a felekre. A NATO és az EU döntéshozói nehezen viselte, hogy Bulgária – a Fekete-tengeri térség stratégiai helyzetben lévő kulcsállama – évek óta felemás álláspontot képvisel a szövetségi rendszerben. Az ok: a parlament pártja képtelenek voltak stabil kormánytöbbséget létrehozni, az ország három éve folyamatosan kampányüzemmódban volt. Bulgáriát ez idő alatt elnöki, technikai kormányok irányították. Rumen Radev elnök következetesen ellenzi Ukrajna katonai támogatását, gyakorlatilag oroszbarát vonalat visz.
A rotációs kormányzás csak mérsékelt eredményeket hozott, s mikor a reformisták előálltak az igazságügyi rendszer és a titkosszolgálatok átalakítását, átláthatóságát célzó törvényekkel a GERB a DPSZ-szel együtt felmondta a megállapodást. Az ország jelenleg ismét technikai kormány irányítja. A kabinet élén azonban – egy alkotmánymódosítás miatt – most egy korábbi GERB-politikus Dimitar Glavcsev állhat, s a parlamentet sem oszlatták fel a kampány idejére. A törvényhozásban tömböt alkot a GERB és DPSZ, amelyeknek a harminc éve létező korrupciós-hatalmi struktúrákat, a szocialista korból örökölt mélyállami struktúrákat akarják konzerválni. Ebben alkalmi szövetségesük a posztkommunista Bolgár Szocialista Párt. Nacionalista, oroszbarát alapon alkalmi alkuk jöhetnek létre a GERB, a BSZP és a nacionalista, oroszbarát Vazrazsdane (Újjászületés) párt között.
Újabb kormányválság Bulgáriában, három éven belül jöhet a hatodik parlamenti választásA bolgár választóknak elegük van ebből a helyzetből, s alaposan kiábrándultak a pártokból – nyilatkozta Borjana Dimitrova szociológus, az Alpha Research közvélemény-kutató vezető partnere. Nem lesz heves kampány – mondta -, mert egyetlen politikus sem erőlteti meg magát, ha választói érdektelenséget tapasztal. Szerinte az a tény, hogy egyszerre tartják az európai és a nemzetgyűlési választást, azt eredményezi, hogy a pártok kerülni fogják az európai témákat, illetve azokat átengedik a szélsőjobbnak. Szerinte a Vazrazsdane ezt kihasználva akár 15 százalékot is szerezhet. (Bulgáriában a választók 39 százaléka többé-kevésbé elégedetlen az EU politikáival egy minapi közvéleménykutatás szerint. Erős a szimpátia Moszkva iránt, valamint a Nyugat-ellenesség.) Dimitrova úgy látja, az első két helyért továbbra is a GERB és a PP-DB verseng . Az előbbi feltehetően visszafogott kampányt folytat majd, mert a reformistákkal, mint esetleges koalíciós partnerre néznek. A GERB nyugatbarát, antikommunista erőnek állítja magát, miközben része a posztkommunista korrupciós hálózatnak. Választói kötődnek Boriszovhoz, akiben egyfajta védelmező apa-figurát, erős embert látnak, s megbocsátják neki a kommunista rendszerhez kötődő múltját, gengszterkapcsolatait és zavaros anyagi ügyeit is. Pártja érdekalapú korporációként működő vezérpárt.
A PP-DB viszont nyilván igyekszik meggyőzni a jobbközép szavazókat, hogy a GERB által fenntartott korrupt rendszer miatt képtelen Bulgária előbbre jutni a jóléti és szabadság skálákon. Eközben a reformisták nem állítják, hogy soha többé nem kormányoznának együtt Boriszov bizonytalan erkölcsű pártjával, ez viszont az ő hitelességüket is kétségessé teszi.
Ki lesz az egyházfő?
Június utolsó napján még egy választás lesz Bulgáriában, a bolgár ortodox egyház szinódusa pátriárkát, egyházfőt választ, aki egyben Szófia érseke is. Neofit, az előző pátriárka március 13-án, 78 évesen hunyt el. A bolgár görögkeleti egyház autokefál, azaz önálló formálisan nem alárendeltje más egyházi központoknak, a konstantinápolyi pátriárkát, csak, mint „elsőt az egyenlők között” egyházi vezetőt ismeri el. A pátriárkának azon ötven évnél idősebb érsekek közül jelölhetnek, aki legalább öt éve megyéspüspök, s akinek „helyes nézetei vannak a pravoszláv hitről.” A főpapokból, egyházi és világi küldöttekből álló testület a megyéspüspökök által állított két jelöltből választja meg az új egyházfőt. A sajtóból kiderül, a klérus és a főpapság körében elkeseredett választási kampány dúl. A patriarcha hatalmas vagyon és óriási szellemi tekintély felett rendelkezik, a bolgárok jelentős része erősen kötődik az egyházhoz, az ortodoxia a nemzeti identitás része. Az érsekek között – olvasni – erős oroszbarát csoport működik, míg egy részük inkább a konstantinápolyi vonalat követi. Az, hogy Moszkvához kötődő, vagy inkább nyugatias vezetője lesz a bolgár egyháznak, az nem csak az ország politikáját érinti, de kihat az ortodoxia erőviszonyaira is. A bolgárok eddig még nem ismerték el például önálló egyháznak az ukrán ortodoxiát, amely pedig megkapta I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka elismerését, ún. tomoszát. A választható főpapok közül kiemelkedik befolyásával Nikolaj plovdivi érsek, aki állítólag Bojko Boriszov köreihez kötődik. A főpap azonban nyilatkozatban közölte, hogy az ellenkampány miatt nem kíván patriarcha lenni. Természetesen, amennyiben megválasztják, kénytelen lesz engedelmeskedni.
