- A bibliától a kártyalapokig

A több százezres és több milliós nézőszámtól kezdve a több száz millió órányi megtekintésig repkednek a számok a televíziók és streamingplatformok különböző sikermérő adatiról, arról, egy-egy kedvelt sorozat miként körözi le a nagy mozifilmeket is a nézőszám és a bevétel tekintetében. A sorozatok népszerűsége ma meghatározó vizuális és társadalmi jelenség, ami a Szépművészeti Múzeum két művészettörténészét, Bódi Kingát és Kardos Esztert elgondolkodtatta: vajon a képzőművészetben mi lehet az eredője a sorozatokban való gondolkodásnak?

„Elég hamar eljutottunk oda, hogy a XVI. századi Európában, amikor szélesebb körben elterjedtek a grafikai alkotások, akkor a képzőművészeti – a teremtéstörténetet, a bolygókat, az évszakokat, vagy az életszakaszokat bemutató – sorozatok valójában arról szóltak, hogy az emberek meg akarták érteni a világot. A jelenben a filmsorozatok népszerűségének okára különböző válaszok fogalmazhatók meg, amelyeknek két alapvető szempontja az ismerősség érzése, valamint a lezártság miatti szorongás feloldásának lehetősége. A sorozatszereplők, akiket követünk napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, valahogy az életünk részévé válnak. Várjuk őket, várjuk a folytatásos regény következő epizódját, hogyan alakulnak benne a karakterek, a sorsok. Van ebben egyfajta kiszámíthatóság, de a meglepő fordulatoknak köszönhetően spontaneitás is. A sorozatok a végesség felett való szorongásunkat is oldják. Azt sugallják: van remény a fordításra, mindig van egy következő lépés, hogy lesz majd holnap is. Ezek voltak a kiindulópontjaink ahhoz, hogy megvizsgáljuk, a képzőművészetben a sorozat, a folytatás filozófiai gondolata hogyan jelenik meg” – mondta el Bódi Kinga a Folyt. köv. című kiállítás sajtóbejárásán.

A Szépművészeti Múzeum Grafikai Kiállítóterének új tárlata mintegy száz, XVI. és XX. századi művet mutat be, többek között olyan alkotóktól, mint Albrecht Dürer, Marcantonio Raimondi, Lucas van Leyden, Martin Schongauer, Parmigianino, Hendrik Goltzius, valamint Bridget Riley, Max Bill, Victor Vasarely, Hans Hartung, Drozdik Orshi, Vera Molnar és Maurer Dóra. A tárlat nem a nyomtatott sorozatok történeti fejlődését, hanem létrejöttük eredőit, alkotóik megközelítését és módszereit vizsgálja, arra a kérdésre keresve választ: mi köti össze vagy választja el egymástól a reneszánsz és a kortárs művészet szeriális szemléletét? (A XVI. század narratív, bibliai vagy világi tematikájú grafikai sorozatainak a XVII., a XVIII. és a XIX. század gyakorlatilag ugyanazt a reflexipari ismétlését hozta, ezért az akkor született műveket mellőzi a tárlat.)

A kiállítás Lucas van Leyden hat apostol rézmetszetével indít. „E sorozat magába foglalja a kezdetek sorozatiságának esszenciáját. Egyrészt a vallásos emberek gondolkodásában, hétköznapi imáiban szereplő, ismerős szenteket ábrázol, másrészt a XVI. században számos művész, így Dürer is megalkotta a maga apostolsorozatát” – tette hozzá Kardos Eszter. „Jan Harmensz. Muller Teremtés-sorozata egy újabb grafikai fordulópontot jelez: a XVI. század közepén a metszetkészítés professzionalizálódott, az egyediségből kooperáció született, a metszetkészítés ekkor már négy, öt, hat, vagy még annál is több alkotó együttműködésének. Van egy ötletadó, ebben az esetben a korszak leghíresebb észak-németalföldi festője, Hendrik Goltzius, aki megrajzolja a kompozíciókat, és átadja a metszőnek. A metsző ezt kivitelezi az előzetes koncepciók alapján. A kiadó meg is határozhatja, mi legyen a metszet témája és darabszáma, tehát az üzleti szempontok és vásárlói igény alapján irányítja ezt az iparágat, amelybe a nyomdászok és a kereskedők is bekapcsolódnak.” E sorozatok példák a változtatható, illetve a változtathatatlan sorrendiségre is, ahogy példákat kapunk a technikai, formai és színbeli variációkra is.

A kompozíciók továbbélését a mintakövetés is segítette a XVI. században. A sokszorosítási eljárásoknak köszönhetően Dürer metszetei például akkoriban olyan népszerűségnek örvendtek, mint az elmúlt időszakban a Downton Abbey – vagy a biblikus témánál maradva a The Chosen – televíziós sorozat. A reneszánsz idején Dürer műveit másolták le a legtöbbször, korának egyik legkiválóbb rézmetszője, Marcantonio Raimondi is élen járt ebben, a Mária élete-sorozat lapjain még Dürer híres A. D. monogramját is feltüntette, amiért Dürer – a manierista festő, művészeti író, Girogio Vasari szerint – a világ első plágiumperében be is panaszolta őt a velencei Signoria előtt. Az itt bemutatott Kis Passió-sorozat lapjain Dürer monogramját már könyvvel helyettesítette. Raimondit említve – egy Vasari által feljegyzett obszcén történetre gondolva – persze meg kell jegyezni: a XVI. században a profán témák is megjelentek grafikai sorozatokban. Itt Urs Graf A svájci kantonok zászlóvivői sorozat képei, illetve egy ismeretlen velencei fametsző tarokk kártyalapjai szerepelnek.

A XX. század második felének szerialitása több rokon vonást is mutat a XVI. századi grafikai sorozataival: a műtárgy nem egyedi műtárgy, és fontos szempont, hogy minél szélesebb körben elérhetővé váljon. A modern sorozatok fontos aspektusa, hogy egyszerre tud egy témát tágabban bemutatni, mégis sűrítve a gondolatiságot. Vera Molnár Anyám levelei sorozata 23 év levelezését mutatja be, édesanyja kézírását műalkotássá absztrahálva. Itt párhuzamba lett állítva Muller Teremtés-sorozatával: a teremtéstörténet a remény, az élet felé mutat, míg az Anyám levelei az élet lezárása manifesztálódik.