Ambivalens hangulat fogadott minket a VIII. kerületben, a Losonci tér lakótömbjei közt. Az esőben az árkádok alatt bujkálva egyszerre látni premier plánban a Flórián pékség valószínűleg nemrég betört ablaküvegét és a kicsiket-nagyokat egyaránt megmosolyogtató hatalmas macskafogó posztert a sokszintes ház falára festve. Fenntartásokkal, de kíváncsian indultunk el megismerni a lakótelepet.
Segítségünkre a Budapest100 önkéntesei voltak, Lola és Petra, akik a hely építészeti érdekességeiről és az itteni életről meséltek. Megtudtuk, hogy az egész belvárost hasonló épületekkel szerették volna beépíteni a korszakban, de sajnos, vagy szerencsére - attól függően kinek milyen társadalmi, politikai többletet hordoznak az óriási lakótornyok - ez anyagi okok miatt nem valósult meg. A rapid építési hullám negatívumairól is hallhattunk. A párhuzamos vonalak hiánya sem zavarta a kivitelezőket, sőt miniszteri rendelet írta, hogy ha hibásan kapták, akkor is át kellett venni, majd kijavítani a lakást.
Szerencsére egy ideje már apró zöld felületek is megjelentek az égig érő, nyáron szaunaként körbezáró betontömbök környékén, és a hely infrastruktúrája is kiépülőben van, többek között a betelepülő külföldieknek köszönhetően. Élhetőségét mi sem jelzi jobban, mint hogy szilveszter napján is sikerülhet marhapofát venni a török hentesnél, a szomszédok cigányzenével szórakoztatják egymást, és még állat cukrászda is van, az ázsiai éttermek mellett.
A hely felkapottságát mutatja, hogy a pápa és Orbán Viktor is megfordult már a Szigony utcában.
A Bartók Béla út 48. szám alatt folytatódott sétánk, ahol a lakóház történetéről kaptunk gyorstalpalót a fekete kockacsempés folyosón sorakozva. A környékbeli kávéházak és éttermek históriájáról is hallhattunk, arról például, hogy hogyan kapott az egyetemisták miatt tiszteletbeli tanszék nevet a Mészöly söröző. Májusban pedig a ház 50 éve beköltözött lakóival is beszélgethetnek az érdeklődők a háztetőn, ami kivételesen, csak az esemény miatt nyílik meg.
Felfedezőutunk az MTA Kutatóházában zárult, ahol szinte ténylegesen érintetlenül elevenednek meg a ’70-es évek. A kórházakból ismert fémkeretes üvegajtók és retró fémbetűk vezetnek a mozaikcsempés folyosókon. A bemutatott irodákban utaztunk vissza az időben, piros varrásos redőnyzsinór, rapszodikus ütemben felkapcsolódó neonlámpa, halszálkás faparketta és a kutatószobákban beépített szekrénnyel elrejtett fehér csempés mosdókagylók fogadtak minket. Beengedtek a különleges süketszobába is, amely egyedülálló kialakítása miatt majd’ 50 éve nem enged be egyetlen hangot sem. A sárga velúrüléses előadóban ülve gondolkoztunk, vajon miért áll üresen a fontos kutatási helyként szolgáló grandiózus épület, ami aprólékos munkával, 1006 darab egyedi ablakpanel felhelyezésével épült? A választ Márta és Ágnes, az épület „mindentudói” a tudománypolitikában és a hely megközelíthetetlenségben találják. A Budaörsi út ugyanis a városi körforgáson kívül esve már leginkább csak a ’70-es évek romantikáját és szép kilátást kereső filmeseknek és fotósoknak, esetlegesen felszökő zenészeknek ad otthont. Május 9-12. között azonban újra megtelhet élettel az épület.
Infó
Budapest100
május 9.-12.
