Szokatlan, ha egy filmforgatás huszonötödik évfordulóját megünneplik, ahogyan ez nemrégiben történt a Békés megyei Tótkomlóson. Valamennyi hazai kisváros esetében órási esemény volna, ha ott nagyjátékfilmet forgatnának, és ez hatványozottan igaz volt ebben az esetben. A miértre viszonylag egyszerű válaszolni. A település nem alaptalanul érezte úgy, hogy a város szülöttének, Závada Pálnak 1997-ben megjelent Jadviga párnája című regénye itt játszódik, még akkor is, ha a szöveg ebben nem igazít el egyértelműen.
Az addig kevésbé ismert író olyan erővel robbant be a kortárs irodalomba, amire kevés példa akad. Ennek jele volt az is, hogy a megjelenést követő két évben közel nyolcvanezer példányban adták el a regényt. Megjelenése után néhány héttel Deák Krisztina rendező pedig már a megfilmesítéséről tárgyalt Závada Pállal. Ez derült ki azon a pódiumbeszélgetésen, amit közel egy hete tartottak a filmforgatás – igaz, nem egyetlen – helyszínén. A filmesek 1999 tavaszán teljesen felbolygatták a Budapesttől kétszázhúsz kilométerre található dél-alföldi városka életét. (A történet azt is mutatja, hogy abban az időben egy jó forgatókönyvvel az akkori intézményrendszer keretei között eredményesen lehetett pályázni a forgatáshoz szükséges összegre.) Egy-egy jelentben kétszáz statisztát is mozgattak, de a játékfilm nem kizárólag ezért volt nagy.
A forgatásról szóló mostani beszélgetés négy résztvevője – az író és a rendező mellett – Balogh Gábor operatőr és Prukner Pál filmforgalmazó volt, míg a film két női szereplője, Tóth Ildikó és Ónodi Eszter aznapi színházi kötelezettségei miatt nem tudott eljönni. Az alkotókban nem akármilyen emlékeket és élményeket hagyott maga után a huszonöt évvel ez előtti forgatás. Az esten ezzel kapcsolatban nem véletlenül hangzott el Deák Krisztina egy korábbi visszaemlékezése, amelyben úgy fogalmazott:
Minden összejött, szerencsés csillagzat alatt született a film. (...) Olyan csoda, amilyen a Jadviga párnájának forgatása volt, nem történik meg kétszer az életben.
Noha a film 1999-ben az akkori árakon számolva egy átlagos magyar játékfilmnél nagyjából kétszer nagyobb összeget kapott, a mozgókép látványvilágának pazar jellege messze nem csak ennek köszönhető. Helyben mindenki magáénak érezte a filmet, ahogyan valaki fogalmazott: csapatmunka volt abban az értelemben is, hogy a helybeliek korabeli ruhák, tárgyak és kelléket tucatjait bocsátották a forgatás rendelkezésére, megteremtve ezzel a készülő film vizuális hitelességét. Olyat, ami egészen egyedinek mondható.
A bonyolult szerkezetű regény forgatókönyvét végül Závada Pál és Deák Krisztina írta meg. Eleinte nehézséget okozott, hogy előbbinek nem volt forgatókönyvírói tapasztalata, de ezen a nehézségen is túllendültek, mint annyi máson. Nosztalgiával idézem fel, hogy 1999-ben a Jadviga párnája mellett olyan magyar filmeket forgattak, mint A napfény íze, Simon mágus, 6:3, Szomorú vasárnap, Hippolyt, Nekem lámpást adott a kezembe az Úr, Pesten.
Nem akármilyen év volt.