A Netflix imádja a brit uralkodó családot: A korona című sorozatuk a platform egyik zászlóshajója, mely a család szemszögéből mutatta be több évtized eseményeit, legyenek azok dicsőségesek vagy botrányosak. A Scoop – Interjú a herceggel Philip Martin rendezése, szintén prémium tartalom: a játékfilm annak a 2019-es BBC-interjúnak a hátterét és létrejöttét mutatja be, melyet a Newsnight műsorvezetője, Emily Maitlis vezényelt le András yorki herceggel, II. Erzsébet brit királynő és Fülöp edinburghi herceg harmadik gyermeke és második fiával. Ma már tudjuk, hogy amit addig csak sejteni lehetett, jelesül, hogy kiskorúak ellen elkövetett szexuális erőszakkal vádolták meg, minden bizonnyal igaz. Hogyan tud egyetlen interjú, melyet az alanya azért ad, hogy tisztára mossa magát, totálisan ellenkező hatást elérni – a szabad újságírás erejéről szól a film. Kicsit olyan, mint Frost/Nixon című darab, mely szintén egy jelentős interjút rekonstruál, de a Scoop ennél tovább megy: beavat minket az ötlet megszületésébe, a folyamatos lobbi- és háttérmunkákba, megmutatja nekünk, hogy egy interjú mögött mennyi ember munkája van. Maga az interjú olyan társadalmi folyamatokat kulminált, hogy András herceg, aki nyilván nem egy buta ember, de olyannyira a saját csapdájába esett, hogy a palota megrettent a népharagtól és a néhai II. Erzsébet királynő elvette tőle királyi és katonai címeit, és a família minden szálat elvágva teljes mértékben levette róla a kezét.
Az interjú a herceggel Sam McAlisterre, a BBC újságírójára koncentrál (a forgatókönyv alapja az ő regénye), aminek a Newsnight csapatában az a dolga, hogy olyan interjúalanyokat szervezzen le, akik valójában nem akarnak megszólalni a nagy nyilvánosság előtt. András herceg is ilyen, ám már unja, hogy a bulvárlapok csak a botrányaival törődnek és a „fontos” közéleti jótételeire rá sem hederítenek. McAlisternek azonban sikerül őt meggyőznie, hogy ha őszinteséggel mossa tisztára magát egy exkluzív beszélgetéssel, mely amúgy az anyagi gondokkal küszködő és a leépítés fenyegetettségében dolgozó BBC-nek is nagyon jól jön. Haladnak az egyeztetések, és ami lehetetlennek tűnik, egyszer csak valósággá válik. A film akkor kezd igazán érdekes lenni, amikor a cselekmény középpontjába Maitlis kerül, aki a saját kutyájának viselkedése alapján dolgozza ki a beszélgetés dramaturgiáját: hagyja a „férfit” játszani, bizalommal van iránta, aki ennek hatására kibontakozik a kamerák kereszttüzében. A Mailist alakító Gillian Anderson néha fenevad-pillantásokkal cserkészi be az áldozatát (Anderson ahogy idősödik, egyre nagyobb volumenű színész válik belőle), a rekonstruált interjú meta szintjének bemutatása egészen mesteri. Az addig, úgymond átlagos zsurnaliszta-mozi egyszer csak szintet ugrik, és igen, ezért a tíz percért érdemes ezt a filmet az elejétől a végéig megtisztelni. És ezen a pontos érdemes kiemelni még az András herceget alakító Rufus Sewellt, aki mindent hoz, amit csak lehet: pökhendiséget, hamis őszinteséget és egy bűnös ember arroganciáját. Philip Martin rendező pedig még egy kevésbé ismert tényt is belerakott a műve: az interjút telefonjával rögzítette a királynő egyik sajtóembere, így egyértelművé téve, hogy II. Erzsébet tudott a „vallomásról” és nem akadályozta meg annak leadását. Pedig a BBC igazgatója nem adta volna le, ha a királynő tiltakozik, mivel „ha egy uralkodó kér valamit, azt a BBC-nek figyelembe kell vennie.
Nagy pillanatai ellenére olykor sutaságok is vannak Martin művében. Például túlságosan sok játékidőt kap McAlister karaktere, aki annyira nem érdekes, hiszen tudjuk, hogy egy képernyőn lévő újságíró mögött zseniális kollégák dolgoznak, akik kutatnak és felkészítenek. Sokkal érdekesebb lett volna Maitlis-ről többet megtudni (pláne, hogy Gillian Andersont megszerezték a szerepre) és a film lezárásaként elhangzó didaktikus monológot az igazság kereséséről pedig kukázni: felesleges szájbarágás, miközben a csoda már úgyis megtörtént. De lehet, csak véletlenül?
Infó: Scoop – Interjú a herceggel. Bemutatja a Netflix
