A Boston Maraton céljának közelében két robbanás történt 2013. április 15-én. Hárman életüket vesztették, 264 ember megsérült. A maraton győztese két órával a robbantások előtt haladt át a célvonalon, és az utána következő két óra alatt már 17 ezren lefutották a távot. A merényletet a csecsen származású testvérpár, Dzsohar és Tamerlan Carnajev követte el.
Április 20-án a Boston Red Sox baseballcsapata a St. Louis Cardinals együttesét fogadta. A Fenway Parkban egyszer csak megjelent Neil Diamond, hogy elénekelje saját dalát, a Sweet Caroline-t, amely 1997 óta a klub „himnusza”.
Sokáig azt hitték, azért, mert a slágert John Fitzgerald Kennedy elnök lánya, Caroline ihlette, s ezt még inkább hihetővé tette, hogy a Kennedy család Massachusettsből származott. Ráadásul 2011-ben Diamond azt mondta a CBS televíziónak adott interjújában: annak idején egy magazin címlapfotóján megpillantotta a kis Caroline Kennedyt a pónijával, s ez mélyen megragadta. Ám három évvel később a CNN-nek már úgy nyilatkozott: a számot második feleségéhez, Marciához írta, de a két szótag helyett három kellett, ezért lett Caroline a dal címadója.
Ami biztos: 2013-ban Neil Diamondnak támadt egy hirtelen ötlete: „Otthon tartózkodtunk Los Angelesben, és egyszer csak azt mondtam a feleségemnek, Katie-nek (ő a harmadik hitves – a szerk.), hogy el kell mennünk Bostonba. Hajnali négykor szálltunk fel a gépre. Senki nem tudta, hogy jövünk, de a párom a repülőtérről felhívta a Fenway Parkot. Szerencsére hittek neki.” A szerző-énekes így emlékezett a váratlan fellépésre: „A szám play backről ment. Valójában két Neil Diamond énekelt, az 1969-es és a 2013-as. S mindkettő együtt dalolt mindenkivel.”
Valóban, egy stadion visszhangozta a „good times never seemed so good” sor után: „so good, so good, so good”.
A nem éppen nyúlfarknyi című albumon, a Brother Love's Travelling Salvation Show-n napvilágot látó, a megjelenés évében az Ed Sullivan Show-ban is felhangzó Sweet Caroline 1969-ben negyedik volt az amerikai és nyolcadik a brit listán. Akadt ennél magasabban jegyzett Diamond-szám is, hiszen az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában egyaránt az élen parádézott az örökzöld I’m a Believer a Monkees előadásában, s ugyancsak az első helyen virított az USA-ban a Cracklin’ Rosie (1970), a Song Sung Blue (1972), valamint a Barbra Streisanddal duóban énekelt You Don’t Bring Me Flowers (1978).
A napjainkban nyolcvanhárom éves, 2018 óta Parkinson-kórban szenvedő Diamondnak 38 dala került a legjobb tíz közé, 130 millió lemeze kelt el összesen. Ezzel együtt a gyerekkorában a Brooklyn Dodgersnek szurkoló muzsikus így beszélt a Fenway Park-i meglepetésről: „Az volt életem legemlékezetesebb napjainak egyike.”
Másnap a hamburgi maratonin is felcsendült a Sweet Caroline. (Amely attól vált a Red Sox indulójává, hogy 1997-ben Amy Tobey, aki a zenei válogatásokért felelt a Fenway Parkban, barátja Caroline nevű gyermeke születésekor feltette a számot.) S hiszik vagy sem, a 2013-as Diamond-sztori óta a Red Sox négyszer nyerte meg a bajnokságot, az úgynevezett World Seriest. Előtte 1918-tól – alig 85 esztendős közjáték során – egyszer sem győzött.
A Sweet Caroline mostanában új életet él. A 2020-as férfi labdarúgó Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében, miután az angol labdarúgó-válogatott 2-0-ra nyert a német csapat ellen, a londoni szurkolók ezt énekelték mámorosan a Wembley stadionban. Ekkor a dal újra felkerült a brit listára, a huszadik helyen jegyezték. A 2022-es női futball Eb-n már minden angol győzelem után a Sweet Caroline-t dalolták a szigetországi arénákban. A német csapattal 87 192 néző előtt vívott londoni döntő 110. percében győztes gólt szerző és a mezét eksztatikus boldogságában – meg jó sok néző örömére – levető Chloe Kellyvel interjút készítettek a pálya szélén a diadal után, de a szélső elrohant a beszélgetés közben, hogy együtt énekelje a győzelmi dalt csapattársaival.
Aztán a Trafalgar Square-en is ezt harsogták a brit lányok-asszonyok.
Az utóbbi két történetet alighanem azért is idéztem fel, hogy e sorozat 175. epizódja a zene mellett ne csupán a baseballról szóljon.
