„Órákon át faggatták, de semmit sem tudtak kiszedni belőle. Bruno nem volt áruló. Az egyik kihallgató tiszt teljes erőből pofon vágta. Bruno, mivel a kezei hátra voltak bilincselve, az ütés súlyától eldőlt és a fűtőtest sarkába beverte a fejét (…) meghalt (…), a holtestét pedig eltüntették” – mesélte teljes érzelmi átéléssel, könnytől párás szemekkel – mintha személyesen is tanúja lett volna az eseménynek – a párizsi fellebbviteli bíróság előtt 2021 márciusában Bruno egykori főnöke, Iljics Ramirez Sanchez, közismert nevén Carlos, a Sakál, a rettegett terrorista, aki a 70-es, 80-as években a nyugati világ első számú közellenségének számított. Ma a Párizs melletti Poissyban található egykori apácazárdából átalakított börtönben számolja a napokat. 1994 augusztusában Szudánban fogták el és átadták egy francia kommandónak, amely Franciaországba vitte, ahol azóta raboskodik.
A feltételezett kihallgatás részletei a börtönmagányban szenvedő egykori terroristavezér fantáziaszüleménye. Carlos ugyanis nem lehetett tanúja mindenek, mert akkor ö már több mint egy éve a párizsi Santé börtön vendége volt. Persze, mindez nem zavarta abban, hogy Barack Obama elnöknek egy szemrehányó levelet írjon 2009-ben. Ebben szemére vetette az Egyesült Államok első emberének, hogy az amerikai titkosszolgálat emberei Bruno Breguet-t az amerikai hadsereg által is használt magyarországi, kaposvári bázisra hurcolták, és ott vallatták, amíg meg nem halt. Az amerikai elnök természetesen válaszra sem méltatta a Sakál vádaskodását.
A most 74 éves Carlost 2021-ben a francia bíróság harmadszor is életfogytiglani börtönre ítélte egy kézigránátos merénylet elkövetése miatt. Ahhoz, hogy ép ésszel túléljen közel 30 év bezártságot, egy szociopatának szüksége van fantázia szült legendákra, mítoszokra, mesékre. Így tud a valóság elöl azokba menekülni. Ilyen Bruno Breguet legendája is. Carlos saját elmondása szerint nagyon kedvelte Magyarországot, ahol csapatával szívesen időzött. Budapesten találkozott először 1979-ben személyesen a svájci állampolgár Bruno Breguet-vel, aki Luca fedőnéven hamarosan az egyik alvezérévé avanzsált.
Tény, hogy 1995. november 12-én Luca rejtélyes módon eltűnt egy kompról a Földközi-tengeren. Előző nap az olasz hatóságok megtagadták, hogy belépjen Ancona kikötőjébe. Vissza kellett térnie Görögországba, ahol már két éve mint nyugdíjas terrorista élt angol feleségével és két kislányával.
Szemtanúk szerint aznap este még a fedélzetén sétált, de amikor a hajó másnap kikötött a görögországi Igumenícában, már nyoma sem volt.
Több legenda is született ekkor Bruno Breguet titokzatos eltűnéséről. Bátyja, Ernest éveken át kerestette, nyomoztatott utána, minden pénzét erre költve. Angol magándetektívek próbáltak nyomára bukkanni, Horvátországban pedig az egykori jugoszláv titkosszolgálat, az UDBA nyugdíjasai keresték. Minden eredmény nélkül. Luca szőrén-szálán eltűnt.
De ki az a Bruno Breguet? 19 évesen lenyűgözve olvasta Mao Ce-tung és Che Guevara forradalmi hevületű írásait és hatásukra radikalizálódott. Az eszmék gyorstalpalóján fedezte fel magának, hogy a palesztin ellenállás olyan avantgárd mozgalom, amely a világforradalomért folytatott harc fontos eszköze. Ezért még középiskolás diákként 1970-ben Libanonba utazott, hogy a PFLP (Palesztina Népi Felszabadítási Frontja) egyik táborában katonai kiképzést kapjon. Itt készült fel egy Izrael elleni akcióra. Breguet önként vállalkozott egy robbantásos merénylet végrehajtására; a célpont a Shalom-torony volt, Tel-Aviv szimbóluma, akkoriban a Közel-Kelet legmagasabb épülete. Az izraeli hatóságok azonban már Haifa kikötőjében letartóztatták két kiló robbanóanyaggal a táskájában. A katonai bíróság 15 év börtönre ítélte a merényletkísérletért .
1977-ben azonban Bruno kiszabadult az izraeli börtönből. Azt, hogy előbb elengedték, a svájci kormány diplomáciai aktivitásának és egy széles körű nemzetközi szolidaritási kampánynak köszönhette.
Olyan ismert baloldali értelmiségiek léptek fel érdekében, mint Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, Günther Grass, Max Frisch vagy Friedrich Dürrenmatt. Svájcba visszatérve Breguet úgy döntött, folytatja a fegyveres harcot. Két évvel később megjelent Budapesten, ahol Carlos fogadta.
Az éjszakába nyúló politikai vita után csatlakozott a kommunista világforradalmat hirdető csoporthoz. 1975 óta a Sakál már a világ legkeresettebb terroristájának számított. A toplista élére azután került, hogy Párizsban lelőtt egy rendőrt és kettőt megsebesített. Pár hónappal később pedig Bécsben több társával együtt túszul ejtette a OPEC tizenegy olajminiszterét. Az 1970-es évek végén önállósította magát és létrehozta saját terrorszervezetét. Főleg a PFLP egykori harcosait és a nyugatnémet Forradalmi Sejtek baloldali szélsőségeseit toborozta soraiba.
Carlos és Luca egy nótát fújt, amelyet a világforradalom és az imperializmus minden formája elleni harc dallamára énekeltek. De a szervezet valójában egy forradalmi verbalizmus álarcába bujt bűnszövetkezet volt. Az üres kasszát a szent forradalom érdekében mindegy, hogy hogyan, de fel kellett tölteni. Zsarolással, emberrablással, fegyverkereskedelemmel és arab vezetők megrendelésére merényletekkel próbáltak minél több pénzt összegyűjteni. A Carlos-csoport a román titkosszolgálatnak is be-bedolgozott, miután Magyarországról elkezdték kiszorítani őket. 1981 februárjában a Sakál emberei robbantásos merényletet hajtottak végre a müncheni Szabad Európa Rádió ellen; a célpont a román szekció stúdiója volt. Az akkori román kommunista vezető, Nicolae Ceaușescu nehezen viselte az öt kritizáló rádióműsorokat, így a román titkosszolgák lebarterezték Carlossal, hogy fegyverekért és több száz üres spanyol és dél-amerikai útlevélért cserében robbantsanak. Az akció egyetlen sikere az volt, hogy senki nem sérült meg: ráadásul nem a román, hanem a csehszlovák szerkesztőség előtt robbant fel a preparált autó. A távirányító gombját viszont Bruno Breguet nyomta meg.
1982-ben Lucát újabb robbantásos merénylettel bízta meg Carlos: Párizsban kellett volna levegőbe röpíteni a kuvaiti követség rezidenciáját, ha lehet, a nagykövettel együtt. Mielőtt telepíthette volna a robbanószert, elfogták és bíróság elé állították Lucát – a vele együtt letartoztatott Magdalena Kopp-pal, Carlos menyasszonyával. A terrorista vezér megpróbálta kiszabadítani őket. Fenyegető levelet, egyben ultimátumot küldött a francia belügyminiszternek, aki hajlott is a tárgyalásra. Egy munkatársa viszont kiadta az újságoknak a levél másolatát. Így kútba esett a titkos egyezség: Bruno és Magdalena maradt a börtönben. Ezzel Franciaországban megkezdődött a sértődött terrorista bosszúhadjárata. A fenyegetést követő három és fél év alatt 11 ember halt meg és több mint 130 sebesült meg a Carlos által levezényelt merényletekben. Kiszabott büntetése kétharmadának letöltése után elengedték Breguet-t, aki Svájcba utazott.
A Carlos-csoportot mindenhol Kelet-Európában, így Magyarországon is a szovjetek jóváhagyásával, nem kívánatosnak nyilvánították.
A Sakálnak csapatostul kellett költöznie innen, ahol bázisaik, fegyverraktáraik voltak. Carlos családjával Damaszkuszba vonult vissza, ahol a szír titkosszolgálat külsőseként folytatta tevékenységét. A következő években Bruno Breguet gyakran heteket töltött a szír fővárosban, ahol Carlos Magdalena Kopp-palélt együtt, aki ekkor már a felesége és negyedik gyermekének anyja volt.
Idáig ez a történet hellyel közel ismert. Tavaly év végén azonban megjelent egy könyv Svájcban. A szerző, Adrian Hänni történész nem kevesebbet állít, mint hogy Bruno Breguet másodállásban CIA-ügynök volt. Eszerint 1987 tavaszán egy napon a magát „hivatásos forradalmárnak” nevező Luca besétált Bernben az amerikai nagykövetségre, s felajánlotta: elárulja vezérét, annak szervezetét és egyben a világforradalom nemes eszméjét is. A washingtoni nemzeti archívumban őrzött kényes dokumentumokból kiderül, hogy Breguet nyolc éven át FDBONUS/1 fedőnéven a CIA-nak dolgozott havi 3000 dolláros apanázsért. 1995-ös eltűnéséig a Carlos-csoporttal kapcsolatos információkat adott át az amerikai és más külföldi titkosszolgálatoknak. Pontos operatív részleteket, fegyverraktárakat és támogató hálózatokat tárt fel a jó fizetéséért cserében.
„Egy teljesen más ügyben kutattam tavaly Washingtonban. Az egykori náci vezetők vagyonát kezelő hírhedt svájci bankár, François Genoud-ról kerestem CIA-jelentéseket” – mesélte Adrian Hänni, akivel Zürichben beszélgettünk. „Mivel 1996-ban François Genoud meghalt, a vele kapcsolatos dossziét kivonták a titkosítás alól és átadták a nemzeti archívumnak. Így bukkantam teljesen véletlenül Bruno Bréguet szerepére.”
1990-ben Carlos megbízásából François Genoud és Bruno Breguet kidolgozott egy tervet, hogy miként lehetne elrabolni Akram Ojjeh szír milliomos egyik fiát. A fegyverkereskedésből dúsgazdag apa megtudta, mit tervez Carlos. Azonnal felajánlott neki 10 millió dollárt, ha nem rabolják el a fiát. Carlos korrekt üzletnek tekintette az aggódó apa ajánlatát, elfogadta a pénzt és leállíttatta az akciót. A pénzen viszont mindhárman összevesztek. Luca felajánlotta Carlosnak, hogy kinyírja Genoud-t. Carlos viszont, aki boldog volt a neki jutó 4 millióval, lebeszélte Lucát a közös barát megöléséről, aki mindezt elmesélte CIA -nek. – Jelentései benne maradtak a Genoud dossziéban és így a fedőnév alapján gyorsan rájöttem, hogy ki áll a titkos jelentések mögött – mondta Adrian Hänni
A szír kormány amerikai kérésre 1991 szeptemberében Carlost és utolsó hűséges embereit is kiutasította Damaszkuszból. Az akkor még a világ legveszélyesebb terroristájának tartott Carlos körül elfogyott a levegő. Először Jordániában talált menedéket, majd Kartúmban, Szudán fővárosában. Közben, Luca buzgón jelentett minderről a munkaadóinak. Így a CIA pontosan tudta, hogy Carlos merre bujkál. az amerikaiak jelezték először a francia szerveknek, hogy Szudánban rejtőzködik, és ott várja a jobb napokat, az esetleges megrendeléseket.
A leleplezés, hogy a terrorista Bruno Breguet a CIA-nak dolgozott, újabb magyarázatot vet fel titokzatos eltűnésére. A CIA segített volna neki új életet és identitást találni? 1995 novemberére Luca ügynöki tevékenysége màr nem sok hasznot hajtott tartóinak. Carlos és első helyettese, a német Johannes Weinrich is rács mögé került. Miért kellett volna továbbra is havonta 3000 dollárt fizetni? Néhány hónappal korábban a CIA újonnan hivatalba lépő igazgatója, John M. Deutch utasította beosztottait, hogy tisztítsak meg ügynökhálózatukat a nem szeplőtlen múlttal rendelkező és haszontalanná vált besúgóiktól.
Carlos rezzenéstelen arccal hallgatja az általam elsoroltakat. A Poissy börtön beszélőjén ülünk egymással szemben. Pontos részleteket idézek Bruno Breguet CIA-nak adott jelentéseiből, amiket az említett könyv közölt. Carlos, aki még ma is egy nem létező forradalmi hadsereg parancsnokának képzeli magát, nem néz a szemembe. – A lényeg, az, hogy az amerikaiak ölték meg Bruno Breguet. Ebben biztos vagyok – mondja elhaló, suttogó hangon, mint aki mindennek tudója. Pedig csak a valósággal nem akar szembe nézni. Minden forradalom elfárad egyszer, és a forradalmárok is elárulják egymást. Legyint egyet, feláll és elindul vissza a cellája felé.
