Az elmúlt évtizedben jelentősen javult a Nyugat által évek óta fenyegetésnek tekintett iráni rakéták pontossága. Az ország még nem rendelkezik ugyan atomfegyverekkel, de több rakéta hordozhatna nukleáris tölteteket, amennyiben a perzsa állam ilyen fegyvereket fejlesztene ki.
A washingtoni székhelyű amerikai nem kormányzati szervezet, az Arms Control Association szerint az iráni rakéták nagyrészt észak-koreai és orosz terveken alapulnak, a lövedékeket kínai technológiával finomították. Ezek az iráni rakéták főként rövid és közepes hatótávolságúak.
Teherán az elmúlt évtizedben a drónok jelentős gyártójává és exportőrévé is vált. Az United States Institute of Peace nevű amerikai intézet szerint Irán több ezer fejlett megfigyelő, felderítő és harci drónt gyártott. Az iráni drónok - főként a Shahed és a Mojaher típusúak - ráadásul az úgynevezett Ellenállás Tengelye (Irán, a Hezbollah, a jemeni húszik és az Irán-barát milíciák Irakban és Szíriában) egyik fő eszközévé váltak, és Oroszország is igen gyakran használja ezeket az Ukrajna elleni támadások során.
A rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták között olyan típusok szerepelnek, mint a Sejjil, egy közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta, amelyet részben iráni technológiával fejlesztettek ki. Ez 700 kilogramm robbanótöltet hordozására és akár 2500 kilométerre lévő célpont elérésére is képes. A Teherán és Tel-Aviv közötti távolság alig 2000 kilométer. Egy másik, valamivel rövidebb hatótávolságú rakéta, a Jeibar maximális hatótávolsága 2000 kilométer. Az Iráni Iszlám Köztársaság védelmi minisztériuma által gyártott rakéta 1500 kilogrammos robbanófej hordozására alkalmas, míg a Haj Qasem modell akár 1400 kilométerre lévő célpontot is képes eltalálni.
Becslések szerint Irán összesen kilenc olyan rakétatípussal rendelkezik, amelyek hatótávolsága elegendő ahhoz, hogy elérjék Izrael területét. Emellett tavaly júniusban iráni rezsim bemutatta az első hazai gyártású hiperszonikus ballisztikus rakétáját, jelentette akkor az IRNA hivatalos hírügynökség. A hiperszonikus rakéták a hangsebességnél legalább ötször gyorsabban képesek repülni, és összetett pályát követnek, ami megnehezíti a légvédelmi rendszerek számára az elfogásukat, emlékeztetett az EL País spanyol lap.
Az elmúlt hónapokban Irán ezeket a rakétákat izraeli érdekeltségek vagy a perzsa állam rezsimjével szemben ellenséges felkelők ellen vetette be a térség több országában. Január 16-án a Forradalmi Gárda azt állította, ilyen fegyverekkel vette célba az iraki Kurdisztánban lévő "izraeli kémközpontot". Egy nappal korábban Irán rakétákkal és drónokkal támadta a pakisztáni Beludzsisztán tartományban lévő beludzs felkelők bázisait is. A pakisztáni kormány elítélte a támadást, két gyermek megölésével vádolta Iránt, és légterének "indokolatlan megsértésének" nevezte.
Amikor 2019. szeptember 14-én cirkálórakéta- és dróncsapás érte a szaúdi Aramco olajipari vállalat létesítményeit az ország keleti részén, sem Szaúd-Arábia, sem az Egyesült Államok nem hitte azt, hogy valóban a jemeni húszi milicisták álltak a támadás hátterében, akik nem rendelkeznek olyan fegyverekkel, technológiával vagy hírszerzési információkkal, amelyek egy ilyen nagyszabású támadás végrehajtásához szükségesek lettek volna. Mindkét ország a jemeni lázadók legfőbb támogatóját, Iránt vélte a háttérben.
Nehéz döntés elé került az izraeli kormány