ez itt most egy ilyen
Parti Nagy Lajos nyomán
mindez nincs de most már mindegy
nem görnyedt össze senki
és zubbony se volt rajta
amit kigombolhatott volna
és a lába sem remegett
mivel nem volt lába
előfordul hogy valaki hátrafordul
aki nincs is
aki nincs is ott
így aztán akár kiabálhat is
hisz úgyse hallja senki
mert nem csak ő nincs ott de más se
és a kiáltás se
és el sem tudom képzelni
hogy elgáncsolnak és elesem
hősiesen
vagyis hogy lakókönnyezetemben
milyen zsebkendők
és micsoda emberek vannak
vagyis nincsenek
így aztán nem is kérdezik meg
hogy a fájdalom
mi a faszért inspirál
vagy mi a faszért nem inspirál
az ember össze se görnyed
feltépett zubbonya híján
átvérzett kötése sem látható
itt most a nincs látható
nincs semmi innivaló
hánynivaló nincs semmi látnivaló
szóval ez itt most egy ilyen helyzet
pontosabban egy ilyen helyzet hiánya
fekete komondor
Nagy László nyomán
lezuhan a tűzfal a szélben
bikák felbömbölnek
megőrült a világ
sírodat megásták a meggyfák alá
akkor a világ beborult jött a vihar
haldoklott a fehér aggastyán
isten hasonmása
ne harapj belém fekete komondor
jéggé fagy a kék a magasban
de a nyomor parancsol itt
csikorgó csontú páncélistenek
ne cibáljátok a hajamat
puskaropogás itt a zene
robotolni kell dúlt mezőn
jóságomban hatalom van
vagyok vassá csinált angyal
rossz bakancsom kavicsokat ríkat
vaslábosban ella-krumpli gőzöl
fogaim közt fekete szipka
szerelem halálát kondítom
s te hallgass
fekete komondor
te pedig ne harapj belém
madár nem száll le ide
Keszthelyi Rezső nyomán
nincs hely mely körülfogna
és lennék valahol
mintha a világ léte lenne a nemlét
kérem ne nehezteljenek
ugribugri eszmefuttatásomért
tudom én hogy nix ugri bugris
ez már nem az első korszak
mely nem tudja és nem akarja
érteni és szeretni dalnokait
és nem adatik tűnődő nyugalom
nem lelek vitathatatlan megfejtéseket
de hát vitának nincs is itt helye
nincs hely mely körülfogna
és lennék valahol
mintha a nemlét lenne a világ léte
hazatalálhatatlanság jövés-menése
hegedű sír az üres gránit márvány
műkő és műanyag sírvázák között
behunyja szemét az álomlátó
és inkább belekóstol teájába
mielőtt végleg kihűl ő maga vagy a tea
az ablakpárkányra nem ken vajat
madár nem száll le ide
hol feledésbe merül a feledés is
