Életművéért szavazott kritikusdíjat Hernyák György Jászai Mari-díjas vajdasági rendezőnek, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanárának a Színházi Kritikusok Céhe idén.
Az elismerést olyan, a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó 65 év feletti művész (színész, rendező, tervező, dramaturg stb.) kaphatja, aki sokat tett a magyar nyelvű színház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért, és közvetve vagy közvetlenül hozzájárult, illetve hozzájárul a magyar színházművészet jövőjének alakításához, a fiatalabb színházi generációk neveléséhez, formálásához. A díj átadására – a Színikritikusok díja további kategóriáival együtt – szeptember 17-én a Trafóban kerül sor.
Az 1952-ben született alkotóról Nánay István laudációjában egyebek mellett kiemeli, hogy másodéves rendezőhallgatóként Kovács Frigyes végzős színészhallgatóval alapította meg a mindmáig működő Tanyaszínházat.
" Nyaranta egy-egy előadással kezdetben szamárfogattal, később teherautóval végigutazták a vajdasági kistelepüléseket, tanyabokrokat, és ingyen játszottak a piactéren, a kocsmaudvarban vagy a legelőn összegyűlt helyieknek meg a produkciók hírére odazarándokoltaknak. Az első években Hernyák rendezte a többnyire komédiákból álló repertoár produkcióit – sőt, játszott is bennük –, de pár év után átadta e feladatot pályatársainak, Kovács Frigyesnek és mindenekelőtt Soltis Lajosnak, aki egy idő után maga lett a Tanyaszínház lelke és mindenese. S ők is továbbadták a stafétabotot, hogy a fiatal és még fiatalabb színészek vagy rendezők is megtapasztalhassák e különleges színházcsinálás nehézségeit és szépségeit. " (...) "S amikor tavaly megkérdezték a résztvevőktől, hogy mit jelent nekik a Tanyaszínház, az ő válasza: „Visszafiatalodás. Munka. Szeretet. Munka. Fáradság. Munka. Tisztelet. Munka. Ősközösség a tűz körül. Munka. El camino que tenga corazon!”
A munka nemcsak a tanyaszínházi működését határozta meg, hanem egész pályáját is. Nem spórolja meg a munkát sem a rendezéseiben, sem a tanításban" - folytatódik a laudáció. (...) "Ízig-vérig vajdasági rendező, akinek fontos, hogy a saját közegéhez szólhasson. Meggyőződése, hogy „minden színház politikai színház, mert az emberről szól, a társadalmi viszonyokról. Nem napi szinten, hanem sokkal mélyebb rétegeket próbál a rendező a maga politikai színházával feszegetni” – írta a harmincéves Újvidéki Színházról szóló kötetben. (...) Hernyák György dohogó, elégedetlenkedő, morgolódó ember – és szemérmes rendező. Nem tolakszik a produkciói elé, de ha a munkában trehányságot, lustaságot, nemtörődömséget tapasztal, ha maga körül igazságtalanságot észlel, felpaprikázódik. Sokszor láttam őt sztoikus nyugalmúnak, kedélyesnek, de legalább annyiszor elégedetlenkedőnek. Rendezéseiben e két énje együtt és egyszerre van jelen, s ez a kettősség teszi tanítványai számára is szerethetővé és tisztelhetővé” - írta róla Nánay István kritikus.
A Színházi Kritikusok Céhe eddigi életműdíjasai: Törőcsik Mari (2011), Senkálszky Endre (2012), Zsámbéki Gábor (2013), Fodor Tamás (2014), Molnár Piroska (2015), Székely Gábor (2016), Radnóti Zsuzsa (2017), Lázár Kati (2018), Pogány Judit (2019), Csíky András (2020), Szakács Györgyi (2021), Cserhalmi György (2022), Ecsedi Erzsébet (2023).
