Különleges élményben lehetett része annak, aki szerda este a Bartók Béla út 32. szám alatti kultúrtérbe, azaz B32-be érkezett Látókép Ensemble-t nézni: Hajdu Szabolcsot láthattuk az este folyamán kétszer színészként, kétszer pedig író-rendezőként. Először a friss Kálmán-nap című filmet vetítették le, majd egy negyedórás átállás után az Egy százalék indiánt játszották a színpadon. Az este hétkor kezdődő és nagyjából fél tizenegyig tartó maratoni élmény nem tűnt maratoninak, ez pedig épp annak köszönhető, hogy Hajdu Szabolcs színpadi és filmes világa, a kiteljesedő trilógiája annyira ügyesen lavírozik a hétköznapok és az univerzális párkapcsolati problémák témái közt, hogy egyszerűen nem tud sok lenni. A legközelebbi exkluzív Látókép Ensemble-est április 13-án lesz, ekkor a vásznon az Ernelláék Farkaséknál, a deszkákon pedig a Kálmán-nap látható.
Egymástól való elhidegülés, alkoholproblémák, elfojtott és túlságosan szabadjára engedett indulatok, a külföld vonzása, a haza marasztalása, humoros, ismerős helyeztek – nagyjából ezek a vándormotívumok uralják Hajdu Szabolcs színpadon és filmen egyaránt megvalósuló munkáit. Az alkotások túlzás nélkül kéz a kézben járnak, hiszen még a szereplőgárda is szinte ugyanazokból áll. A trilógia darabjai a következők: Ernelláék Farkaséknál (2015-ben mutatták be lakásszínházi előadásként, 2016-ban forgattak belőle filmet hasonló körülmények között), Kálmán-nap (2017 óta látható a színpadon, a film nemrég érkezett a mozikba), Egy százalék indián (2019 óta látható színpadon, a belőle készülő film a tervek szerint idén ősszel kerül nagyvászonra). A trilógiává (jobban mondva szinte hatosfogattá) teljesedés folyamatát az Ernelláék Frakaséknál sikere indította be, amely szobaszínházi projektként indult, a Hajdu-család lakásában és részvételével forgatott film végül elnyerte Karlovy Vary filmfesztivál fődíját. Az Ernelláék Farkaséknál esetében a gyerekneveléssel kapcsolatos viták, a Kálmán-napban az intimitás, a szexualitás hiányából fakadó feszültségek és az ezzel kapcsolatos morális kérdések okozzák a párkapcsolati válságot. Az Egy százalék indián az identitás, az örökölt magatartási modellek, hímsovinizmus, feminizmus és a modern kori nemi szerepek kérdéskörére fókuszál.
Hajdu Szabolcs ért ahhoz, hogy a hétköznapiság erejével élve univerzálisan fogalmazzon, ahogy a lapunk számára nemrég adott interjújában is elmondta: „Az az érdekes, hogy én is azt gondoltam, hogy ez nagyon csak a miénk: hiába próbáltunk lemetszeni az Ernelláékból a kifejezetten Magyarországra jellemző problémákat és jelenségeket, hogy univerzálisabbá tegyük, azt éreztem, hogy az Újlipótvároson kívül ez nem fog senkit sem érdekelni. Aztán ugyanúgy reagáltak Csehországban vagy Mexikóban a nézők, ahogy Budapesten a kis lakásszínházban: sokat játsszuk ezeket az előadásokat, és pontosan tudjuk, hogy mikor nevetnek, mikor vannak a csendek és minden tűpontosan klappolt. Szóval, lehet, hogy amiről azt hisszük, hogy magyar problematika, az tulajdonképpen általános.”
A formanyelv utánozhatatlan védjegye a munkáknak, ráadásul az alkotásoknak állandó színészi résztvevője az író-rendező Hajdu Szabolcs is, aki jó értelemben vett beépített ügynökként adja meg az előadáshoz vagy filmhez szükséges organikus hangvételt. Nem titok, hogy Hajdu Szabolcs részben saját magát vitte színre és vászonra, egykori felesége és alkotótársa, Török-Illyés Orsolya alakította a párját mindkét esetben. Néhány éve a több oldalról megvilágított párkapcsolati dráma valóssággá lett, a házaspár elvált, azóta a színésznő már nem tűnik föl Hajdu Szabolcs mellett. Az önreflexió örök eleme Hajdu Szabolcs munkáinak, a szerda este látható Egy százalék indiánban el is hangzik az ítélet az állandó alkotótárs Szabó Domokos szájából a díjnyertes film kapcsán, hogy egyrészt „egy kalap szar”, másrészt nem normális a rendező, hogy a saját családját mutogatja. A hétköznapi nyelvezet kapcsán a színész odaveti: „tíz perc alatt összeírok neked egy ilyet”.
A Látókép Ensemble munkáiban a legérdekesebb az idővel való bánásmód. Alig van időugrás, talán csak egy, legföljebb kettő, szinte minden jelenidőben zajlik, a tér pedig állandó. A filmek esetén a kamera még komikusabbá teszi a történéseket, de igyekszik természetes látásmódot kialakítani, mintha csak színházban ülnénk. Szinte tényleg csak annyi a különbség a két verzió között, hogy a filmben irányított a figyelmünk, a színpadon pedig arra a szereplőre koncentrálunk, aki épp a legizgalmasabb számunkra, akivel „tudunk menni”. A filmet és színpadi előadást szerda este összekötötték a természet hangjai, mintha azt üzenné a madarak zavartalan éneke, hogy az a szórakoztatóan agyonproblémázott élet, amivel épp a felnőttek szenvednek, visszatarthatatlanul folytatódni fog. Talán ezért olyan megnyugtatóan lezáratlan mindegyik Hajdu Szabolcs-munka, a létezésben egyszerre van jelen egymás mellett krízis és madárcsicsergés.
Infó: Legközelebb április 13-án az Ernelláék Farkaséknál című filmet vetítik este héttől a B32 Galéria és Kultúrtérben, utána pedig a Kálmán-nap színpadi verziója látható. A film főbb szereplői: Török-Illyés Orsolya, Hajdu Szabolcs, Tankó Erika és Szabó Domokos, a színdarabban Földeáki Nóra, Szabó Domokos, Hajdu Szabolcs, Pető Kata és Gelányi Imre látható.
