- Masszi Bálint: Égett szag

ha égettgumi-szagot érez, az agydaganat, ha hallja a színeket, az szinesztézia – mantrázza, miközben felmegy a színpadra, jobb tenyere izzadtan tapad a kislépcső melletti fémkorlátra, remeg a térde, úgy kell felhúznia magát, a torkában dobog a szíve, nem segít a magas vérnyomás, figyelje a tüneteket, ezt mondta az orvos, ha égettgumi-szagot érez, azonnal jöjjön vissza, ha hallja a színeket, vagy ha színe van a hangoknak, akkor is jöjjön vissza, nyikorognak a korhadó deszkák, ahogy rájuk nehezedik, nem mai darab ez a színpad, ötven éve mondanak itt beszédeket, emlékszik rájuk kamaszkorából, visszhangzott a művelődési ház, mély, fojtogató barnán zengtek a hangszórók, ígérték a fényes jövőt, a nyakkendője összehúzza az ingnyakát, az ingnyak szorítja az ádámcsutkáját, meggyűri a megereszkedett bőrt, ahogy elnéz balra, ott sorakozik a polgármester, az alpolgármester, a kampányfőnök és talán a helyi újság szerkesztője, öt-hat ember, mind dohányos, sárgák az ujjaik és szürke a bőrük, rutinosan tapsolnak, vörösen villódzó csattogás a düftinfüggönyök előtt,
ők nem tudtak semmiről, ők nem láttak semmit, odamosolyog és visszamosolyognak, nincs saját szaguk, még csak dohányszaguk sincs, egyenletes, kiszámítható, központi szaguk van, elő­re­néz, a mikrofonállvány mellett a képviselő, hófehér, kincstári mosolyában tükröződik a terem, csilingel a fogsora, szúrja a dobhártyáját, döngenek a deszkák, nem érzi a saját szagát, a vastaps gennyzöld színű, a nemzeti zászlók krákognak mögötte, mint a tüdőrákosok, elszürkül a piros, a fehér és a zöld, megkapaszkodik az emelvényben, a polgármester hangosan köhög, a beszéd rezeg előtte a papíron, a kampányfőnök fészkelődik, ha égettgumi-szagot érez, már régen nem érez semmit sem, elhalkul a taps, hányingere van a színektől, lüktetnek a végtagjai, roszogva bűzlik a nyomtatópapír, duruzsolnak az állami betűk, meg kellene szólalni, az első sorokban halálra sápadt gyerekek, sárgán sípol a tüdeje, elliheg pár szót, megszédül, letántorog a színpadról, a pohár víznek fémes íze van, mögötte koromfeketén csikorog a Himnusz.
a jövőnek égettgumi-szaga van.