A The New York Times terjedelmes riportban számolt be nemrég Donald Trump leendő republikánus elnökjelölt kampányeseményeiről, amelyek záró szakaszában a csendes áhítat és az Amerika sorsáért mondott fohász kapja a főszerepet. Az egykori elnök hívei körében a megfeszítésre váró Krisztus pózát veszi fel. Ebben a politikai remake filmben a zsidó főpapok szerepét a szövetségi ügyészek játsszák, Trump pedig a keresztény vidéki Amerika nevében állja ki a hatalmasok válogatott kínzásait.
Trump persze a keresztfán sem bújhat ki a bőréből, a húsvéti szezon apropóján 60 dolláros árcédulával kínálja a nevével ellátott Bibliát számos hazafias extrákkal kiegészítve. Nem is jön rosszul ez a plusz bevétel, hiszen április 15-én a volt elnökök közül először áll szövetségi bűncselekmény vádjával bíróság elé, amiért még a 2016-os választási kampányában alkalmi szeretője, Stormy Daniels pornószínésznő 130 ezer dollárt fizetett és ezzel félrevezette a választókat. Igaz, hogy ellenfele, a demokrata Joe Biden elnök sem szeplőtelen. Konzervatív kritikusai szerint ország déli határán eluralkodó migrációs válság hatékony kezelése helyett a Transzneműek Napjává „nyilvánította” március 31-ét. A képviselőház elé terjesztett eddigi legszigorúbb bevándorlási törvényt ugyan Trump nyomására szabotálta a republikánus többség, az amerikai LMBTQ+ közösség pedig 2009 óta mindig ezen a napon ünneplik az USA-ban, de ez már nem sokat segít az elnökön. A racionális kampányüzenetek helyét átvette a politikai hiedelmeket ismétlő vajákos kántálás. Az amerikai Mózes – bárki is legyen – elbeszélgethette az időt az Úristennel a Sínai-hegyen és mire visszatért, a türelmetlen hívek bálványt emeltek, hogy ne érezzék magukat magányosnak a pusztában. A szobor pedig életre kelt, táncikál, aranyos szőrének csillogása mára elvakított maga körül mindent és mindenkit.