;

Egyiptom;fáraó;húsvét;húsvéti tojás;

Az egyiptomi tavaszünnepen előszeretettel fogyasztott feszíkh, a napon szárított, majd sóban pácolt hal

- A fáraók és a húsvéti színes tojások

Már a piramisokat építtető fáraók is megünnepelték a tavaszt köszöntő Samm en-Neszím ünnepet, amit később a kopt keresztények összekapcsoltak a húsvéttal. 

Mivel Jézus az iszlámnak is prófétája, ezért a VII. században érkező muszlimok olyan sikeresen csatlakoztak a keresztény ünneplőkhöz, hogy a mai Egyiptomban a Samm en-Neszím egy munkaszünettel egybekötött állami ünnep, amit mindig a húsvét vasárnapja utáni hétfőn ünnepelnek. Tavaly hivatalosan nemcsak a miniszterelnök, Musztafa Madbúli jelentette be, hogy a Samm en-Neszím húsvét vasárnapja után, azaz április 17.-én hétfőn lesz, de még az egyiptomi bankszövetség is külön felhívta az ügyfelei figyelmét arra, hogy hétfőn is zárva tartanak.

Az ünnep neve – Samo vagy Semu – az aratási hónap óegyiptomi nevéből ered, és azt jelenti, hogy újjászületés. Mivel a „meghalás-feltámadás-örök élet” tana, aminek az istene a Nílus mentén Ozirisz volt, jelen van a zsidó, a keresztény, és az iszlám vallásban is, ezért az említett vallások követői könnyen össze tudták kapcsolni ezt az istent saját istenekkel. A tavaszt köszöntő ünnep a kopt kereszténységben a „Som Enniszim” vagy „Som Ni Szime” (kertek és rétek) nevet kapta. Viszont ezeket a szavakat a muszlimok arab füle „samm en-neszím”-nek (beszippantotta a friss levegőt) hallotta, fordította. A tavaszünnepről nemcsak a görög-római történetíró, Plutarkhosz írt (megh. i.sz. 130 körül), hanem az angol orientalista, Edward William Lane is (1801-1876).

Az ókori Egyiptomban ezen a jeles napon a férfiak lótuszvirággal köszöntötték a hölgyeket, az emberek pedig a szabadban, vagy a Nílus partján piknikeztek és különleges ételeket fogyasztottak. 

A múlt és a jelen között sok az átfedés. Igaz, napjainkban a pihenésre sokan már valamelyik szállodát választják, vagy a kairói állatkertet, esetleg a szomszédos Omrán Gardent. Ez a huszonnyolc hektáros park arról is híres, hogy minden tavasszal virág- és növényvásárral egybekötött tavaszi fesztivált rendeznek benne. Az ünnep alkalmából az emberek sózott halat, salátát, újhagymát, színesre festett és díszített tojásokat ettek és esznek. Az ünnepi asztalra azért kerül újhagyma, mert a hagyomány szerint egyszer a fáraó lányát – hogy melyiknek, azt nem tudni – hagymával gyógyították ki a betegségéből. Mások szerint viszont ez a zöldség, ami egyben az újjászületés szimbóluma is, elűzi a gonosz szellemeket.

A hal szorosan kötődik Neith istennő kultuszához, akinek a szobrán Plutarkhosz szerint a következő felirat volt: „Én vagyok a Mindenség, az is, ami volt, az is, ami van, az is, ami lesz; az én fátylamat még soha halandó föl nem lebbentette”. Neith egyik leghíresebb temploma a mai Eszna városában állt. A települést az ókorban görögül Latopolisznak hívták, utalva a nílusi sügérre (Lates Niloticus), ami az istennő egyik szent állata volt. Anno az ünnep során az emberek halat áldoztak az istennőnek. Így lett a Samm en-Neszím leghíresebb étele a hagyományosan „burinak” nevezett tengeri pérből készített „feszíkh”. A feszíkh, a napon szárított, majd sóban pácolt hal elkészítése külön tudomány. Kairóban az első feszíkhet áruló üzletet 1912-ben nyitották meg. De a népszerű étel elkészítése során nem mindenki tartja be a különböző egészségügyi előírásokat, ezért az ünnep közeledtével a hatóságok mindig figyelmeztetik az embereket, hogy csak megbízható helyről vásároljanak. A felhívásnak komoly oka van. 1991-ben tizennyolcan haltak meg a nem megfelelő módon elkészített hal miatt.

A hagyomány szerint Neith férjének, Knéphnek a szájából kijött egy tojás, és ebből született meg Ptah, a világot megteremtő isten. Ezért a Semu alkalmából már az ókorban tojást főztek, amiket később különböző színűre festettek. Plutarkhosz arról is ír, hogy az emberek ilyenkor „snack gyanánt” sült farkasbabot, amit napjainkban termisznek hívnak, rágcsáltak.

Így nem lett kétezerhuszonnégy február tizedike a demokratikus Magyarország születésnapja.