„Körülbelül másfél millió méternyi furat lesz a földben; na most, ha ez a munka nem a Földön, hanem a Plútó nevű bolygón történne, akkor ennyi furattal a Plútó felszínétől annak a magjáig tudnánk eljutni” – jellemezte nemrég Szijjártó Péter a Paks 2-es munkálatok nagyságrendjét.
Első döbbenetem után rájöttem: a Fidesz-agitprop keresve se találhatott volna megfelelőbb hasonlatot a tíz évvel ezelőtti fogantatása óta haldokló, atomjaira hazudott nukleáris beruházáshoz. A Plútó nevét az alvilág római istenéről kapta. Innen ered a plutokrácia szó is, ami arra utal, hogy a politikai hatalmat a leggazdagabbak gyakorolják. Az egyszeri olvasóban mégis inkább a Disney idióta (épp az égitest száz évvel ezelőtti felfedezésekor kiötölt) rajzfilmkutyáját idézi. Minden stimmel.
Már a név írásmódja is vitás: a csillagászok inkább a Pluto formát javasolják. És nem bolygó: mivel ugyanis túl pici, a szakma 18 éve a „törpe” előtag hozzáadásával kitagadta a Naprendszer méretes tagjainak sorából. A tőlünk vagy 6 milliárd kilométerre keringő, fagyott gömbön egy év 252 földinek felel meg, amiből, úgy mínusz 220 Celsius-fokával, a nyár is cúgos. Különösebb furkálásra a nitrogénből, metánból és szén-monoxidból álló, ritkás légkör se csábít.
Az avantgárd elem mégis kitűnően illeszkedik a szokás szerint sztálinista hangvételű, csakis a töretlen előrehaladást hirdető, minden elemében hazug közleményekhez, amire Szijjártó Péter tegnap Szocsiból is elsőrangú példát szolgáltatott. Közben pedig, az Orbán és Putyin puccsszerű paktuma óta eltelt évtized során egy az egész országot ellátni képes napelemhálózat épült ki. Úgyhogy az eddigi T+10-es „szabály” helyett Paks 2 reális céldátumaként már 2037-ről is suttognak.
Szerintem Szijjártóéknak lassan rá kéne fordulniuk erre a Plútó-projektre.