Hasonlóan az Orbán-kormány korábbi konzultációin feltett (ál)kérdésekhez, a 13 kérdés nagy részével vélhetőleg minden józan ember „inkább egyetért”. Ilyen például, hogy a zöldenergia-bővítés közös ügyünk, hogy a kormány támogassa az ilyen termelési, tárolási, illetve földhő-hasznosítási beruházásokat, a helyben megtermelt energia közeli felhasználását, a közintézmények és az új ingatlanok energiahatékonyságát, az elektromos járművek térnyerését, hogy a kabinet a beruházóktól elvárja a legszigorúbb környezetvédelmi szabályok betartását, a hatóságoktól pedig azok érvényesítését, illetve hogy a Napenergia Plusz Program és hasonló akciók kiemelten szolgálják a zöldenergia részarányának növelését. Legalábbis nehéz elképzelni, hogy e kérdésekkel a statisztikai hibahatárnál többen „inkább nem értenek egyet”.
Mindemellett három pont igencsak vitatott felvetéseket érint, amelyekre, a nyilvánvaló kérdések megválaszolásának lendületében, könnyen születhet szintén jóváhagyó válasz. A 8. szerint például „Brüsszelnek változtatni kell elhibázott klímapolitikáján”, amelynek árát úgymond a lakossággal fizettetnék meg a nagyvállalatok helyett, azok pedig a legnagyobb hasznot húznák a szén-dioxid-kibocsátásból. Ezzel szemben a valóság, hogy „Brüsszel” klímapolitikájának alakításában az Orbán-kormány is részt vesz, az általuk a háború előtt valóban támadott szén-dioxid-kvótakereskedelmi döntést végül megszavazták, de e rendszer az Orbán-kabinetnél sokkal inkább sújtja a környezetszennyező nagyvállalatokat. A 10. pontban a szerintük „biztonságos és karbonsemleges” atomenergia részarányának növeléséhez, a 12.-ben pedig a környezetszennyezése miatt szintén élesen vitatott akkumulátorgyárakhoz kérnek hozzájárulást. A válaszokat április 15-ig várják.
Megint álkérdések, tényleges döntéshelyzet nélkül
Az online kérdőívet a korábbi, eldugott környezetvédelmi konzultációkat is jellemző „álkérdéseknek” nevezte lapunk megkeresésére Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampányfelelőse. A felvetések nagy része túl általános, nem állítják a válaszadót tényleges döntési helyzet elé és el is mos problémákat. Számára például adódik, hogy ha a kabinet a zöldenergia további támogatásában kíváncsi a polgárok véleményére, miért hozott az elmúlt évek során a napelemekkel kapcsolatos, ellentmondásos, sőt később visszavont döntéseket, mindennemű előzetes egyeztetés vagy legalább érdemi – nem tiktokos - bejelentés nélkül. De a napelemek kapcsán ma is fel lehet vetni érdemi témákat, például hogy kilowattóránként valóban csak 5 forintot fizessenek-e a szolgáltatók a napelemes áramért, vagy hogy megszűnjön-e az erkélyekre kihelyezhető panelek magyarországi tilalma. Az áramtárolás szintén egy összetett, az államközi kapcsolatokat is érintő kérdés. Szereptévesztésnek tartja, ha a kormány önmagára valamiféle környezetvédelmi rendőrként tekint: ehelyett, a kellően szigorú szabályok betartatása érdekében, inkább megfelelő erőforrásokkal kellene ellátnia a hatóságokat. A zöldszervezet szerint ugyanis a Fidesz-KDNP-kabinet, az erőforrások elapasztásával, a folyamatos átszervezésekkel és betagosításokkal, az elmúlt évtized során, módszeresen gyengítette az illetékes szervek hatékonyságát. A „brüsszeli” energiapolitika támadása kapcsán úgy véli, a szén-dioxid-szennyezés „árát”, ma is, mindannyian érezzük a korai tavaszokkal. Szerinte nem „Brüsszelnek”, hanem az Európai Uniónak van energiapolitikája, amelynek alakításában Magyarország is, teljes jogú tagként, részt vesz. Annak, hogy az Orbán-kormány támogatja a légszennyező gázfogyasztást, az évi több ezermilliárdos rezsitámogatás az „ára”. Ehelyett inkább a használt lakóépületek fogyasztását kellene lecsökkenteni, amely témát a kormány ebben a kérdőívben is, kínosan elkerült. Az EU kifejezetten szorgalmazza, hogy a rászorulókat támogassák a „zöld átmenet” nehézségeinek leküzdésében, amit az Orbán-kabinet szintén nem oszt. Bár az atomerőművek teljes életciklusuk során nem mondhatók szén-dioxid-kibocsátás-mentesnek, a zöld tervek megvalósításában, üzemszerű működés esetén, kétségkívül látványos értékeket mutatnak. Ugyanakkor hasonló célok elérhetők olcsóbban is, arról nem is beszélve, hogy még most sem biztos, hogy a több ezermilliárdba kerülő, de már eddig is súlyos százmilliárdokat felemésztő paksi bővítés valaha is megvalósul. A Greenpeace szakértője az akkumulátorgyárak kapcsán is inkább csak tisztázatlan kérdések lát. Bár a napelemtámogatási programokat üdvözli, azok meghirdetése kiszámíthatatlan és szakmailag is, számos ponton javíthatók – vélekedett Perger András.
A magyar kormány egyébként 2020-ban és 2021 végén is indított hasonló, zöld közvélemény-kutatást, illetve kérdésekbe csomagolva a 2022-es és 2023-as „nemzeti konzultációban” is vázolták – igencsak ellentmondásos - energetikai ideológiájukat. A válaszok nem okoztak meglepetést.
