„Emlékezetes este volt. maguknak is, meg nekünk is” így búcsúzott el Al Laurence Di Meola éjjel 11-kor a közönségtől. Lett a csütörtök esti koncertnek a korábbi történések miatt egy rendhagyó „legacy feelingje”. A gitározás életvidám arisztokratája tavaly nyáron a mediterrán turnéja végén szeptemberben bukaresti koncertje közben szívinfarktust kapott. Most öröm volt látni, hogy az Acoustic Tour Europe első pesti koncertjén (mert vállalt egy szombatot is) újra a régi volt. Örökségkoncert lett az ünnepelt celebrálásában.
A gitárosokra tekintettel a G4 csúcstalálkozójára készültünk. Talán a hermetikus lezárás okozhatta a 15 perces csúszást, addig egy lélek sem juthatott be a Bartók Terembe. Rendhagyó volt a Carmina Burana-effekt is, a két rész közt 20 perc szünettel. A végén a ráadásban még a Rejtő-regény nyitó jelenete is életre kelt: egyszerre ült a színpadon egy New Jersey-ben született amerikai, egy lyoni francia, egy Athénban született görög buzukivirtuóz, meg egy szicíliai olasz. Az orosz hússaláta helyett egy spanyol ütőhangszeres és egy magyar gitáros volt még jelen a zenés dialóguson.
First Night in Budapest
Két triót hozott erre az estére. Az első rész 45 perces nyitó blokkjában azt tették az elsővel, amiben az Iglesiasból származó klasszikus gitáros Peo Alfonsi és a madridi születésű Sergio Martínez játszott, amit az örvényesvölgyi fesztiválon láttam tőle anno a harmonikás Fausto Beccalossi társaságában. Virtuóz zenészek pergő dialógusa zajlott, a témák és ritmusok szüntelen vándorlása, akár az árusok csevegése egy mediterrán piacon. Alfonsi a 2005-ös World Sinfonia óta társa, Martinez pedig Rubem Dantastól, Paco de Lucía ütésétől tanulta a szakmát, otthonosan mozog a flamenco, az afrolatin zenék, a jazz mellett a hindu ütőhangszeres játékban is. Ritka, személyes hangvételű felkonferálások után szólalt meg pazarul a Fandango, a Ballad of a Broken Heart, megtudtuk, hogy az Ava's Dance in the Moonlight-ot kislánya a stúdiójában lejtett balerina tánca ihlette.
Felidézte a korábbi itteni koncertek hangulatát, mielőtt megszólalt a Milonga Noctiva, a Turquoise és az Esmeralda. „Gyertek fiúk” invitálta be a másik triót a szünet előtt, ezzel kezdetét vette a workshop a modern a worldmusic témában. Michael Paouris rosszakarói szerint csak olyan zenét ír, amit más nem tud eljátszani, de becsületére legyen mondva, tartotta a lépést Meolával, ami keveseknek sikerül. Juan Carmona tíz évet töltött az andalúziai Jerez de la Fronterában, hallottuk, miért ő ma a flamenco egyik elismert mestere. Az első számban Gotthárd Mihály is lehetőséget kapott – meg a ráadásban – de ő Michael Jordan mellett egyelőre nem NBA szintű játékos.
My Mediterranean Heart
Meola sokakkal játszott, sok története van, gitározásának frezeológiája bevallottan a Beatles frázisaira épül a klasszikus olasz alapok mellett. „Igazán a Beatlesnek köszönhetem, hogy most gitározom”. Aztán a Clapton vagy Hendrix jelölte út helyett rátalált a „Godfather of Fusion”-re Manhattan klubjában, úgy hívták: Larry Coryell. 19 évesen Chick Corea Return to Forever-jében bukkan fel, őt idézte meg a sztorik mellett a Sometime Ago és a This Way Before témájának prezentálásával is. A mostani koncert nevét ihlető album, a Friday Night in San Francisco is szóba került főleg Paco De Lucíát ürügyén. Bebizonyította, hogy egyedi virtuozitása, a könnyedsége a legbonyolultabb akkordbontások és ritmusképletek megszólaltatásakor ma is olyan természetes, hogy minden gitáros hajlamos elhinni, míg próbát nem tesz, hogy ez neki is menne.
Az ismert eltérő gitáriskolák játékmódjának fúziójával minimum háromszor írta át a gitározás idiómáját. Ez a mediterrán alapú világzene dominál első lemezétől, Land of the Midnight Suntól a most is megidézett nevezetes Opusig. Amikor orvosi tanácsra az elektronikus hangszert végleg akusztikusra cserélte, tökéletesítette a koncepciót. A Because, a Tears of Hope és az Um Anja meg az Immeasurable vagy a bravúros Piazzola feldolgozás, a Double Concerto a másik meolai varázslatot is jól illusztrálta - lehetetlen eldönteni, mit írt meg előre, és mi az improvizáció. „Az általam írt dallamok többségét alkotó harmonikus akkordszerkezetek esetén - ezt olyan mesterektől lestem el, mint Piazzolla, Corea vagy Gismonti - adott helyeken lehetséges a rögtönzés. De nem könnyű felismerni. Pont ezért izgalmas”. Meola végül mindkét triót színpadra szólította Gordon Lightfoot If You Could Read My Mind-ja kedvéért, hogy ráadásként a gitáron ritka textúrák, a pentatonikus futamok és latinos táncritmusok, a mélység és a harmóniagazdagság illusztrálására odavarázsolják a leghíresebb szerzeményét, a Mediterranean Sundance-t. Az apreggio maestrója tarolt. De hát ezért jöttünk.
Infó: Al Di Meola & Friends: A Night in Budapest, Müpa, 2024. március 14.
