Március 15. a magyar nép legsajátabb ünnepe, amelyik a legmélyebben él minden magyar lelkében. Eszméi az időtől nem fakultak – mindenkor a nemzeti összefogás példájára, a haladáshoz való felzárkózásra emlékeztetnek. Csak a rendkívüli történelmi eseményeknek lehet ilyen hatalmas, generációkon átívelő kisugárzásuk.
Forradalmaink és hősies szabadságharcaink máskor is voltak – azok azonban megmaradtak egy kis nép elszigetelt küzdelmeinek hódítóival szemben.
1848/49 küzdelmei a polgári átalakulásért vívott európai küzdelmek részeként váltak európai jelentőségűvé. Nemzeti és nemzetközi jellege teremtette meg különleges kisugárzását.
Akkor a magyar nép összefogott és világtörténelmet írt, hiszen a legtovább küzdött Európában azért, hogy az akkori világot átformáló eszmék - a szabadság és a polgári egyenlőség gondolata – itt is megvalósuljanak. Bár Európa akkori két nagyhatalmának katonai ereje végül felülkerekedett, és a szabadságharc elbukott, a harc mégsem volt haszontalan. A nemzet visszanyerte méltóságát, képessé vált egy új úton elindulni. Megőrizte azt a vágyat, hogy Európa fejlettebb és emberibb részéhez kapcsolódjunk, ezzel olyan szellemi alapokat teremtett, amelyek mindenkor erőt adtak fennmaradásunkhoz és útkeresésünkhöz.
A sors most esélyt adott a magyar népnek arra, hogy évszázados vágyai beteljesüljenek. Magyarok, németek, románok, szlovákok és mások leszármazottai vagyunk, de egy hazának, egy közös sorsnak a részesei voltunk, vagyunk és leszünk. A szebb, közös jövő reménye vonzotta azokat is, akik nem magyarnak születtek. Beigazolódott, hogy lélekben magyarrá lesznek mindazok, akik vállalják a közös sors kihívásait.
2004 óta a közös Európához tartozunk, amelyben benne van a mi jövőnk is. De ehhez az kell, hogy mindannyian megértsük – a múltból örökölt eszmékkel nem lehet a jövő felé haladni! Olyan új magyar szellemiség kell, amely őrzi az értékeket, de kilép a környező népekkel való évszázados szembenállás történelmi viszonyai közül és a nemzeti megbékélés, az európai együttműködés felé fordul. A most átalakuló Európa soha nem volt lehetőségeket teremt a közös jólét, a közös biztonság és a közös szabadság megvalósítására. De ezeket csak akkor érhetjük el, ha a szemünket nem homályosítja el a tudatlanság, az előítélet vagy a nagyravágyás. E nélkül olyan lesz számunkra a gazdag Európa, „mint az érett gabona, amelyhez hiányzik a kasza. Nézhetjük, de csak a szívünk fájdul belé. Elpereg a szem, vagy más hordja el” - ahogy Veres Péter írta.
Úgy gondolom, hogy ma a szemek felnyitásával és a hitehagyottak lelkének megerősítésével kell olyan nemzeti egységet teremteni, amelyik a jövő felé fordítja az országot. Megértetni azt, hogy az ország jövőjét nem szabad saját érdekeiktől vezérelt politikusokra hagyni, mert mi vagyunk Magyarország. Sorsunk és gyermekeink jövője tőlünk függ, a mi cselekedeteinkben születik meg a jövő.
A közelgő európai uniós választás az európai polgárrá válás esélyét kínálja számunkra. A tulajdon tiszteletére, a tudás, a tisztesség és a munka becsületére, a társadalmi szolidaritás és esélyegyenlőség eszményeire épülő európai értékrend nem idegen a magyar társadalom csendes többsége számára, hiszen szüleink-nagyszüleink életét még ezek határozták meg.
A mindenkori politikai elit felelőssége, hogy ezek a valódi polgári értékek (és nem a hatalom és a pénz mindenhatósága) legyenek a nemzet megújulásának alapjai.
Legyenek ezek az értékek a magyarság jövő építésének követelményei – olyanok, amelyek megvalósítását minden hatalomban lévő magyar kormánytól elvárjuk. Legyen ez az új nemzeti politika alapja. Ezzel bizonyíthatjuk, hogy méltó leszármazottai vagyunk őseinknek, folytatói legszentebb ügyüknek, a nemzet felemelésének.
A szerző társadalomkutató, ny. főiskolai tanár.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.