Magyarország olcsó ország. Mielőtt ezt bárki is cáfolná, csak nem nekünk! Hivatkozási alap az 1986 óta töretlenül alkalmazott Big Mac index, amely a szabványosított hamburger árát hasonlítja össze a világ 50 országában, s itt a 30. helyen állunk. (A felmérés 1310 forinttal számolt.)
Kedvező Big Mac indexe ellenére hazánk drága ország. S ezt nemcsak a saját tapasztalataink támasztják alá, hanem az MNB tanulmánya is, amely nem kevesebbet állít, minthogy "az ársapkák nem segítették az élelmiszer-infláció visszafogását”, és az árstop „piactorzító hatásai kerültek előtérbe”. A jegybank a kiskereskedelmi üzletláncok különadóját is inflációgerjesztőnek tartja. S mindez beépült a drágulásba. A magas árakat megszokni ugyan nem lehet, de beletörődni úgy tűnik igen. A kormányzat, s személy szerint Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter csaknem örömtüzeket gyújtott a Gazdasági évnyitón, amikor bejelentette, hogy végre a havi kiskereskedelmi forgalom növekedés üteme végre 0 és 1 százalék közé kapaszkodott. (A KSH 0,6 százalékos adatot közölt.) A tárcavezető örömködése feltehetően annak szólt, hogy 13 sanyarú hónap után végre pislákolni kezdtek a lakossági fogyasztás bővülésének jelei. Valójában továbbra sincs ok a bizakodásra. Mindössze annyi történt, hogy az üzletek havi árbevétele nőtt egy hajszálnyit, az eladott áruk mennyisége viszont beragadt a 2018 végi - a világjárványt megelőző - szinten. A reálbérek emelkedésének hatásából ennél sokkal többre is futotta volna az esztendő első két hónapjában, ám a fogyasztói bizalom csak nem akar helyreállni. Nem hisznek a családok abban, hogy az árak növekedési üteme tartósan csak a mostani marad. Óvatosságuk megalapozott. Az emblematikusnak tartott Big Mac ára a korábbi indexhez képest újabb 100 forintot emelkedett. S nem csak a hamburgeré.