Kár lenne átsiklani Orbán Viktor legutóbbi köztévés szereplése felett: remek példája annak, hogyan lehet tökélyre fejleszteni a valóságtól való elrugaszkodás művészetét.
A miniszterelnök az új államfő, Sulyok Tamás beiktatási ceremóniájának napján nyilatkozott. Az a puszta tény, hogy elődje, Novák Katalin – a volt igazságügyi miniszter Varga Judittal együtt – belebukott a kegyelmi botrányba, eleve rendkívüli állapotot jelez. A pedofilügy ráadásul a Fidesz népszerűségét is alaposan megrendítette, szavazói a korábbi lemorzsolódás után most már tömeges méretekben fordulnak el tőle. Bár az ellenzék – szokás szerint – egyelőre képtelen a maga javára fordítani a helyzetet, a kormánypártnak bőven lehet oka az aggodalomra.
Nos, abból, hogy valami baj van, az égvilágon semmi nem érződött Orbánon, aki joviális stílusban, derűsen, magabiztosságot sugározva beszélt. Produkciójához az interjút készítő Volf-Nagy Tünde biztosította a kényelmes akolmeleget. Róla a Telex írta meg, hogy az előző köztársasági elnök kommunikációs vezetője volt. A felállás garantálta, hogy Novák Katalinról véletlenül se lesznek kényelmetlen kérdések.
Igaz, ez a veszély más témában se fenyegetett. Konkrétan nem jött elő, hogy Karsai László történész kiderítette: az új államfő, a kormány érdekeit kiszolgáló Alkotmánybíróság eddigi elnöke a „családi legendáriumra” hagyatkozva valótlanul állította apjáról, hogy a Népbíróság halálra ítélte, ezért tíz évig papírok nélkül bujkált az országban. Az újabb botrány csak szőrmentén került terítékre, olyan tálalásban, hogy máris támadások érik (szegény) Sulyok Tamást. A miniszterelnök a választ elütötte ennyivel: „ez Magyarország, ez ilyen”.
Orbán nem hagyott kétséget afelől, hogy ő választotta ki Novák Katalin utódját. Ennek megfelelően az egekig magasztalta. Stabil, nyugodt, kiszámítható, ismert, vitán felül áll a felkészültsége, szaktudása és tekintélye – sorolta a tényszerűség követelményének nem minden esetben megfelelő dicséreteket. Ami a legfontosabb: Sulyok Tamás mélyen hívő, katolikus ember, aki „sarkától a füléig” minden sejtjével a hazáját fogja szolgálni.
Orbán keverte a valószínűséget a bizonyossággal. Donald Trumpot az USA leendő elnökeként emlegette, elfeledkezve arról az apróságról, hogy ehhez előbb nyernie kellene a választáson. Megtudhattuk, hogy a nyugati civilizációban csupán két elkötelezett békepárti politikai vezető akad: Trump és Orbán. Közölte azt is, a szomszédunkban dúló háborúnak azzal lesz vége, hogy Trump nem ad pénzt a megtámadott Ukrajnának. Az orosz agresszor Putyin nevét ki sem ejtette a száján, ellenben hosszan ecsetelte, hogy Amerikában milyen hatalmas tisztelet övezi Magyarország (minek szerénykedni: valójában Orbán) teljesítményét.
Szórakoztató előadás volt. A megrögzött fideszeseknek – akik nem szívesen bíbelődnek tartalmi kérdésekkel – jó szívvel ajánljuk, hogy lefekvés előtt hallgassák meg, akár többször is, az Orbán Viktorral készült súgó-búgó, lélekápoló beszélgetést. Olcsóbb, mint a pszichológus.