;

forradalom;március 15.;slam poetry;

- Ludmány László: Intő

2004. március 12., péntek, 3. óra utáni szünet.
Hosszúhétvége előtti utolsó foci.
Íratlan szabály, hogy a 3. szünet a focié.
Ötödik a hatodik ellen.
Kifogás fel sem merül.
Kiöltözve mindannyian,
Utána ünnepség.

Trikolór virít a tesótól örökölt „szépingen”,
Jelző csengő – 2:2
Idén először meg lehetne verni a hatodikat.
Le kell hozni.
Sípol a tüdő,
Savas a vádli,
Kibomlott hajjal vágtat a Julcsi.
Sarkaz a Zsolti.
Lendül a láb!
Szól a csengő!
Zörög a háló!
Magánkívül az osztály.

„Nem ér, már becsöngettek!”
Könnyen beszél, aki nagyobb.
Övék a pálya, övék a labda,
És akié a labda, azé a hatalom.

„Hogyne érne már, te @&#>?!” –
Idézi üvöltve a Nemzeti dalt Feri,
Kokárdája izzani kezd, pont,
Ahogy Kati szeme, amivel őt figyeli.

Feri tehát taktikus egy patrióta,
Doma viszont cseh vitéz, bukott hatodikos,
Apjától figyelmet nem kapott, de vitás kérdések
Rendezéséhez rutint, azt igen, leginkább pofont.

Ágika a semmiből kerül elő,
Neki azt mondták, itt buli van,
Hiszen otthon semmi sincsen
Anyukája álmán kívül,
Ami szerint Ágikából, hétszentség,
Hogy orvos lesz, csak épp lázad,
Úgyhogy ő most nem látja el
felkelőink sebeit.

Én csak érzem, ahogy eltölt a forradalmiság,
Szakadnak mélyből a sérelmek,
Az öltözői törölközőcsapások,
Gáncsolások a folyosón,
Zsibik a vállba,
Rágók a székre,
És most ez…
Úgy nézek most én is szembe az elnyomóval,
Ahogy a hatodikos kapitány az elbikázott labdámmal.
Lendül a láb,
Száll a labda.
Piros a vér,
Fehér az ing,
Zöld a fű.

Valaki csak a gangra áll ki egy cigire,
Vagy apróért a Kálvinra.
Kiállunk mi a Néprajzi tetejére,
vagy az alagút peremére is szelfizni.
Jó kiállni a nyári esőbe a Ligetben,
vagy a sorból ki a Lidlben,
ha nyílik a 4-es kassza.
Aztán kiállunk azért, mert mások látják, kiállunk-e.
Néha meg pont azért nem állunk ki,
Mert mások látnák, ha kiállunk.
De mindannyian
Ki akarunk állni.

„Az igazságért való harc néha lehetőség,
De van, amikor kötelesség” –
Mondta végül beszédében Ilus néni.
Nekem pedig az jutott eszembe,
Hogy akkor intő helyett biztos
azt írja majd:

„Tisztelt Szülők!
Győzött a forradalom és szabadságharc!
Ilus néni”