A parlament jobb szélén ülő, magukat ellenzékinek tartó párt képviselői egy kis szociális gondoskodást mímelő törvényjavaslatért nem mennek a szomszédba. Az sem ritkaság, hogy merésznek tűnő ötleteik valójában egy álruhába öltöztetett kormányzati szándék megvalósulását segítik elő.
Most éppen a gránitszilárdságát már megszületésekor elvesztő alaptörvény új, 13. módosításában látnák a helyét annak, hogy a készpénzhasználat joga tartósan fennmaradjon. Bár a magát a korrupció elleni küzdelem egyik élharcosának tartó párt ezzel a szürkegazdaság tartós fennmaradása mellett teszi le a voksot, valójában a javaslat érdemben nem változtatna a jelenlegi helyzeten; lakást és autót többnyire számlapénzért fogunk venni, két kifliért pedig készpénzzel fizetünk. Igaz, a lakásunkban kisebbfajta javítást végző szakembereknél bankkártyával hiába is próbálkoznánk.
A KSH februári, évesített 3,7 százalékos inflációs adata barátságosabb, mint az egy esztendővel ezelőtti, amely ennek hétszerese volt.
De ne feledjük: a fogyasztói árindex erre a brutálisan magas értékre rakódott rá. Továbbra is drágábban élünk, mint egy esztendeje, bár a szűkös munkaerő-kínálat miatt a bérek megpróbálnak lépést tartani a pénzromlás ütemével.
Legalábbis ameddig bírják. Az erőteljesebb áremelést generáló próbálkozások ugyanis csak átmenetileg lanyhultak. A 2024-es esztendőt a mostani áremelkedési ütem kétszeresével is zárhatjuk. Ennek oka pedig korántsem a kormányzati propagandában már már feledni látszott, de újfent szívesen hangoztatott háborús és szankciós inflációval való fenyegetés. Hanem az, hogy a hazai piacot uraló multinacionális vállalkozások, elsősorban a szolgáltatásokat nyújtók, köztük a telekommunikációs cégek a kontinensünkön is szokatlan profitéhségükkel bombázzák ügyfeleiket.
A folyamatosan csökkenő megtakarítási kamatok korában az inflációs hatások ellen védekezni egyre nehezebb lesz. Erre aligha a készpénz-használat állami támogatása lehet a gyógyír.