Megmagyarázhatatlan hangulatingadozások. Egyszer sírás, máskor nevetés. A leglehetetlenebb pillanatokban érkező hőhullám. Bíborba csapó arcpír. Gyorsan felszaladó kilók, amik sanyarú diétázással sem akarnak eltűnni. Zsírpárnák a hason, leffegő felkarizmok. Csökkenő szexuális étvágy. Hüvelyszárazság. Mélyülő ráncok. A kozmetikusnál csak „bajszikának” becézett szőrszálak az egyre inkább elkeskenyedő ajkak szegletében. Fejfájás. „Banyakór”. Hisztik. Depresszió. Izzadás. Álmatlanság.
A menopauza, vagyis a változókori klimax – ami egyébként görögül csúcspontot is jelent – klasszikus tünetei ezek, amelyeket óhatatlanul átél majd’ minden nő, ha belép egy bizonyos korba. Sokáig tabutémának számított ez, mára azonban már nemcsak hogy beszélni lehet és kell róla, de egy fergeteges musical keretében dolgozta fel a Játékszín, amely hatodik évada játssza sikerrel, 2022 óta immár Bereczki Zoltán rendezésében. Jeanie Linders rendhagyó témájú története bő két évtizeddel ezelőtt debütált az Amerikai Egyesült Államokban, s világszerte közel tizenegymillió nézőt vonzott Ausztráliától kezdve Kanada, Írország, Izrael, Mexikó, Új-Zéland és Anglia nagyvárosain át Dél-Afrikáig.
Itthon váltott szereposztásban Hernádi Judit, Janza Kata, Falusi Mariann, Szulák Andrea, Tóth Enikő, Náray Erika és Szőlőskei Tímea főszereplésével látható. Korosodó nőtípusokat testesítenek meg: a magányát legfeljebb a kutyájával enyhítő profi cégvezetőt, a valaha minden férfi által vágyott dívát, akit szerepéből és ágyából is kitúr egy fiatalabb rivális, a családanyát, megannyi gyerekkel, nyűggel, anyóssal, s egy folyton dolgozó férjjel, akivel még a havi egyszeri összebújás sem sikerül. S ott a „vega”, az idősödő hippi, kinek anyja a nyolcadik férjét fogyasztja – vagyis rá eszerint már a gyerekkorától nem jutott elég figyelem –, s aki örömét leginkább az ezotériában, a multi-level marketing rendszerben értékesíthető gyógynövényes kapszulák népszerűsítésében leli.
A figurák sztereotípiáit azonban árnyalja egy-egy keserédes dalbetét, amiből valódi életsorsok és tragédiák sejlenek fel. A karrier miatt fiatalon elvetetett gyerek, a szép nők mögött mindig csak egyfajta barátként megszerezhető státusz, akit a férfiak sosem vesznek komolyan, s az elvesztett egykori önmagunk, aki álmodozó tekintettel nézett valaha a világba a korabeli fényképekről, mára azonban rezignált, testi és lelki nyavalyákkal küzdő, az igazi személyiségét kereső emberré vált.
Könnyű szeretni ezt az előadást, több okból. A dialógusokat gyakran szakítják meg a 70-es, 80-as, 90-es évek nagy slágerei, amelyekre a témához illő, gunyorosan frivol szöveget írtak az alkotók, Bach Szilvia, Lombos Márton és Náray Erika. Fülünkbe mászó refrének, amelyeket már-már magunk is dudorászunk a nézőtéren. S könnyű azonosulni a színpadon szereplőkkel, nem csak a háztartásbeli feleséggel, vagy épp a férfiak világában boldoguló női vezetővel, de a többiekkel, a nem annyira átlagosokkal is. A nézőtéri nevetés is mintha duplán felerősödne, hiszen nem csak a poénokat, a színészi játékot díjazza, de a felszabadító örömet is, hogy lám, lám, nem vagyunk egyedül a nyavalyáinkkal. Lehet magunkon is kuncogni, ha egy áruházi liftben elönt minket a „banyaláz”, s ha nem is rohanunk ennek orvoslására a szexshopba kétágú dildóért, vagy veszünk a kezünkbe dominakorbácsot, s tűzünk a hajunkba Playboy-nyuszifüleket, miként az egyik szereplő teszi, szolidárisan azért összesomolyoghatunk egymással magunk is a nézőtéren. Terápiás előadás ez, feszesebben húzza ki magát, aki befelé menet „csak” egy változó korban lévő nő volt, hisz odabent azt dalolták neki, hogy „gyémánt ő, bombanő”.
A most csütörtöki előadás volt sorban a háromszázadik, ami egy állami támogatások nélkül működő, pár száz nézőt befogadni képes magánszínház esetében igazi siker. Ennek megfelelően ünnepi tűzcsóvák fényében tolta színpadra Bank Tamás igazgató a jubileumot ünneplő tortát, majd jelentette be az esemény után: mivel minden hónapban megküzdenek azzal, hogy a korlátozott férőhelyek miatt nem tudnak elég nézőt fogadni, ezért májusban szélesebb közönségnek, az etyeki majálison is bemutatják majd a Menopauzát, a Játékszín a Sonkamesternél rendezvény keretében.
Infó: Jeanie Linders: Menopauza. Rendező: Bereczki Zoltán. Játékszín, március 7.
