Azt gondolnánk józan paraszti ésszel, hogy politikusaink, akiket négyévente rendre megválaszt a többség, hajlandók cserébe némi „kényelmetlenséget” elviselni, már azon túl, hogy időnként ezt-azt fel kell avatniuk, eljárni konferenciákra, bálokra, össznépi disznóvágásra, bemenni a hivatalba, testületi ülést összehívni, szóval tenni a dolgukat, mint más rendes ember. A köz szolgálatát azonban elég sok vezető értelmezi úgy, hogy a választáson egyfajta hitbizományt kapott, így aztán a következő ciklusig nyugodtan megfeledkezhet a választóiról. Máskülönben a debreceni polgármester és a város vezetői nem a gyávább utat választották volna a kínai akkumulátorgyár biztonságtechnológiájának ügyében egy előző jogsértés miatt újra kötelezővé tett közmeghallgatás levezénylésére. Hanem, miként tették azt tavaly januárban, szembenéztek volna a kétségbeesett és – valóban – olykor igenis dühös, a hangjukat felemelő helyiekkel, környékbeliekkel, akik elvárnának hiteles adatokat, pontos tényeket és védelmi garanciákat, ha már az üzem építését megakadályozni nem tudják.
Ám Debrecen a könnyebbik utat választotta, amit a szintén fideszes kormány tett lehetővé a települések számára:
emberek nélküli, vagyis „gépi”, levelezős fórumot tartottak az ügyben, kizárva az azonnali kérdezés, reagálás lehetőségét. Mindezt ráadásul álságosan azzal indokolva, hogy máskülönben a baloldali pártok és aktivistáik saját politikai céljaikra használnák fel az eseményt, „elvéve a teret és a lehetőséget” a debreceniektől.
A hírek szerint közel félezer kérdés futott be a megadott e-mail-címre röpke pár óra alatt. Ez azt mutatja, a debrecenieknek igenis vannak kételyeik és kérdéseik, de hogy hiteles és őszinte válaszokat kapnak-e ezekre porhintés helyett, nos, ez talán a legnagyobb kérdés ebben az ügyben.