Van az úgy, hogy az embernek mondania kellene valamit, de nem igazán van mit. Így járt Orbán Viktor is a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évadnyitó rendezvényén. Mondjuk, megoldotta. Sutba dobta „az adatokon, táblázatokon alapuló hókuszpókuszt”, a „tudományos gazdaságpolitikai nézeteket”, és a fölöttük álló józan paraszti ész alapjain nyugvó gazdasági tételeket vette elő.
Egy jelentős gazdasági rendezvényen az ország miniszterelnöke olyanokat mondott, hogy „jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartozunk másoknak” vagy „mindig többet kell keresni, mint amennyit elköltünk”, aztán „jobb dolgozni, mint tengeni-lengeni, ha nem dolgozunk éhen halunk”. Meg azt is, hogy „jobb, ha mi keresünk másokon, mint ha mások keresnek rajtunk”.
Értem, az üzenet azoknak szól, akiket pont ennyi érdekel a gazdaságból, és hátra is dőlnek, amikor meghallják, milyen okosan és felelősségteljesen beszél a miniszterelnök. Jól mondja, nem? Valóban jobb kölcsönadni, mint kérni, nem szabadna hitelből élni, pénzért adják az ételt a boltban. Az meg egyenesen felháborító, ha nem hozzánk érkezik meg a munkánk gyümölcse.
Szerintem azért egy miniszterelnöknek ennél több mondanivalójának kellene lennie, amikor arról nyilvánul meg, hogy miképp látja a gazdaság jövőjét.
Megjegyezte persze, hogy egyelőre nem igazán vagyunk jók azokban a dolgokban, amikről beszél. Valóban nem. Az Orbán-kormány 2010-ben 22 ezer milliárd forinttal vette át az államadósságot, amit mostanra 52 ezer milliárdra tornázott fel, azaz 30 ezer milliárd forinttal növelte. Vagyis többet költött, mint amennyije van.
A hitelből élést sem tudta elkerülni, ráadásul a drága hitelből élést, ugyanis a külföldiek számára kibocsátott kötvények komoly felárral kelnek el, a legutóbbi euróalapú zöldkötvényt a nemzetközi referenciakamathoz képest például 190 bázispontos plusszal hirdették meg. Egyelőre tehát az ország tartozik és nem neki tartoznak.
Az éhenhalást meg valójában nem a munka hiánya okozza. Nem az a baj, hogy nem dolgoznak az emberek, hanem az, hogy kevés a jövedelmük, azt is felemészti az infláció. Vagyis nem munka kellene több, hanem olyan gazdaságpolitika, amely nem eredményezi a legmagasabb élelmiszerárakat az EU-ban.
Ami pedig a munka gyümölcsét illeti, a külföldi befektetők tényleg kiviszik a pénzt, a nemzetközi cégek évi 4-6 milliárd eurót utalnak haza az itteni profitjukból, a magyarok viszont csak 1-1,5 milliárdot hoznak vissza.
Orbán szerint a külföldön működő magyar vállalatokat kellene támogatni az arány javulásához, de valószínűleg már az is sokat segítene, ha összeszerelő üzemek ide hozása helyett olyan befektetőket találnának, amelyek jól megfizetett, versenyképes, innovatív állásokat kínálnak, s rögtön több maradna itthon a munka gyümölcséből.
A miniszterelnöknek nem volt mondanivalója az ország gazdasági elitje számára. Helyette inkább a szavazóihoz szólt, s háztartástan- órát tartott. Csak hogy mindenki megértse, az ország jó kezekben van, meg lehet nyugodni. Ja, meg ugye a választások is közelednek.