Még több mint három hónap választ el Jeremy O. Harris amerikai drámaíró Slave Play (Rabszolga darab) című művének londoni bemutatójától, de az előkészületek egy momentuma máris felborzolta a kedélyeket. A West End-i Noël Coward színházban június 29-e és szeptember 21-e között műsoron lévő színmű két estéjét, július 17-ét és szeptember 17-ét kivonták a foglalási rendszerből. Ezen két alkalommal Black Out estéket tartanak, melyeken "csak fekete, vagy magukat feketeként definiáló nézőket látnak szívesen a közönség soraiban".
Hotel Plaza csak gazdagoknak
A londoni színházi életből már lassan a középosztály is kiszorul a folyamatosan emelkedő árak miatt. A Királyi Operaházban és a West Enden általános a 200-250 fontos (92-115 ezer forint) jegyár. A rekordot a Savoy Theatre-ben nemrégiben bemutatott Neil Simon darab, a Hotel Plaza tartja, melyért a két szereplő, Sarah Jessica Parker és férje, Matthew Broderick miatt 300 fontot kell kipengetniük a Szex és New York sztár rajongóinak. A Slave Play színpadra állítói mentségére szóljon, hogy heti kétszáz jegyet "fizess, amennyit tudsz" alapon sorsolnak ki.
Míg a deklarált szándék a homogén nézőtér, a "fehér tekintetektől való szabadulás", a terv kritikusai "leegyszerűsítésről és rasszizmusról" beszélnek. A színmű egyébként a Broadway-ről érkezik Kit Haringtonnal és Fisayo Akinádéval a főszerepekben. Előbbit elsősorban a Trónok harca sorozat Jon Snowjaként ismerik a filmrajongók. A darab vegyes házasságban élő párokat ábrázol, akik szexterápián esnek át, és ennek során rabszolgák és rabszolgatartók szerepébe kell képzelniük magukat. A produkció rekord, tizenkét Tony Award nevezést kapott, de egyetlen díjat sem nyert el.
Harris már a Broadway-n kipróbálta a feketéknek fenntartott előadásokat. Az online tájékoztatás szerint a jogilag tiszta exkluzivitás úgy valósult meg, hogy a kijelölt esték szigorúan meghívásos alapon zajlottak le. A jegyek csak egy speciális kód megadásával voltak megvásárolhatók a fekete közösséggel szoros kapcsolatban álló szervezetek számára. A hangsúly Londonban is a feketék szervezett bevonásán és nem a fehérek jogi problémákat felvető kizárásán lesz. A Black Out Night fogalma messze nem idegen a szigetországban sem. Olyan, a főáramvonalba tartozó, állami támogatást élvező színházak alkalmazták, mint a nyugat-londoni Lyric Hammersmith, vagy az Almeida Theatre, minden különösebb felhajtás nélkül. Az viszont új, hogy Rishi Sunak kormányfő beavatkozott a vitába.
A "művészetek nagy pártolója" szóvívőjén keresztül adott hangot aggodalmának. Helytelenítette, hogy a "közönséget faji alapon korlátozzák, mert ez rossz és megosztó". A kormányfő kiemelte, hogy az államilag szponzorált művészeti intézményeknek különösen befogadónak és mindenki előtt nyitottnak kell lenniük. Alig rejtett figyelmeztetésként is hangozhat, bár a Noël Coward színházra nem is vonatkozik, hogy a szubvenció odaítélésénél komolyan fog számítani az inkluzivitás betartása. Jeremy O. Harrist inkább az izgatja, hogy fog beválni a koncepció annak fényében, hogy "Nyugaton a legtöbb helyen világossá teszik a szegények és feketék számára, hogy nem valók a színházak belsejébe".
