A munkaügyi perek száma 2010 és 2021 között drasztikus mértékben, 27 ezerről 4 ezer 500-ra csökkent – derül ki egy, a Friedrich Ebert Alapítvány publikálta tanulmányból. A 80 százalékos csökkenés részben tendencia, hiszen Európa-szerte ez tapasztalható, de hazai sajátosságok is közrejátszanak. Egyik ilyen, hogy a munkaügyi perek jelentős része a közigazgatási ügyek közé került át, így például a pedagógusoké vagy a honvédeké és rendőröké is - mondta Mészáros Melinda, a Liga Szakszervezet elnöke.
A ritkuló perek hátterében áll az is, hogy a jogszabályi környezet a munkavállalókra nézve kedvezőtlenül változott. Ahogyan a munkajoggal foglalkozó Csűri Gábor ügyvéd mondta, probléma, hogy szervezetileg megszűntek munkaügyi bíróságok. Ráadásul az új polgári perrendtartás (Pp) olyan szigorú követelményeket támaszt a perindítással kapcsolatban, amik leginkább akadálypályának minősíthetők. A kijelentést annyiban finomította Mészáros Melinda, aki egyben munkajogász, hogy a Pp 2021-es módosítása ezen a helyzeten enyhített.
Megváltozott a munkaügyi bíróságok mentalitása, mára sokkal kevésbé munkavállaló-barátok, mint korábban. Nem egyenlítik ki a munkaadó és a munkavállaló közötti erőkülönbséget. Nem egy esetben politikai nyomásra a gazdasági érdeket szolgálják ki – mondta el lapunknak László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, aki szerint a jogellenesen elbocsátott munkavállalók közül sokan nem látnak esélyt a pereskedésben. Ráadásul manapság a munkaügyi perek 3-5 évig tartanak, s legfeljebb 12 havi jövedelmet ítélnek meg a károsultnak, miközben maga a jogi eljárás is pénzbe kerül. Az alacsony a perérték miatt egyre kevesebb az elhivatott ügyvéd is, a jogi képviselők számára egyáltalán nem kifizetődő az ilyen perek elvállalása – fogalmazott Csűri Gábor, amit Mészáros Melinda azzal egészített ki, hogy az ügyvédi munkadíjak ebben az esetben a 2003-ban megállapított szinten fagytak be, ami lehetetlen állapot.
A Munkatörvénykönyvét (Mt) sem dolgozóbarát módon változtattak meg, a munkavállalók jogérvényesítése nehezebb lett, bonyolulttá vált az igényérvényesítés, és megszüntették az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, ami az alternatív vitarendezés egyik fóruma volt. Utóbbi már önmagában is gyengítette munkavállalók szóba jöhető jogérvényesítési lehetőségeit – sorolta Csűri Gábor. A Friedrich Ebert Alapítvány tanulmányának egyik fontos megállapítása, hogy: „Az Mt jelentős mértékben enyhítette a munkáltatói jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit.” Ez azt jelenti, hogy korábbiaknál sokkal kisebb kockázat mellett dönthet úgy a munkáltató, hogy jogellenesen bocsátja el a munkavállalót. Vagyis a jogszabályi környezet és az erőviszonyok is átalakultak – fogalmazott László Csaba, aki szerint a társadalmi érdek és gazdasági érdek összecsapásában megint a társadalom kapott nagy pofont.
Jogász körökben szokás mondani, hogy jobb egy sovány egyezség, mint egy kövér per – fogalmazott Csűri Gábor, hozzátéve, hogy pereskedni, bíróságra járni senki nem szeret, főleg nem évekig. Nehezíti a pereskedő helyzetét, hogy eleve kiszolgáltatott helyzetben van, ami rendszerint együtt jár a pénztelenséggel. Alapvető elvárása a bírósághoz fordulóknak, hogy azok gyorsan és igazságosan döntsenek – mondta Mészáros Melinda, aki szerint a gyors ítélethozatallal ma még alapvető gondok vannak. A „sovány egyezség, kövér per” kettősére utalva megerősítette, a pernyerés „kövérsége” legalábbis vitatható. Alacsony a kártérítési összeg, ami évekkel később kapnak kézhez.
A jogszerűtlenül elbocsátott munkavállalót a jelenlegi jogszabályi környezet szinte ellenérdekeltté teszi a perindításban. A Munkatörvénykönyv 2012-es módosításáig abban szerepelt az átalány-kártérítés, ami 2-12 hónapra járó bérre vonatkozott, ám ez azóta kikerült a törvényből, így ilyet a bíróság nem tud ilyet megállapítani. Amennyiben manapság valakinek megszűnik a munkaviszonya, akkor igyekszik másnap elhelyezkedni, de ez azzal jár együtt, hogy jövedelemkiesést, és ezzel kapcsolatos kárt nem tud kimutatni – mondta el Mészáros Melinda. Ebben a helyzetben sérelemdíjat lehet érvényesíteni, de ez önmagában azért nem jár, mert a munkaviszony megszüntetése jogellenes volt. Ráadásul a sérelmi díj kapcsán annak bizonyítása roppant nehéz feladat.
A munkaügyi perek indításáról vagy az attól való elállásban fontos szempont, hogy mostanság sok a munkalehetőség, viszonylag könnyű az elhelyezkedés. Az emberek inkább lenyelik a sérelmüket, ami nem jó, de ennek egyenes következménye, hogy nem fordulnak bírósághoz, ami önmagában is jelentős mértékben csökkenti az ilyen jellegű pereknek a számát – tette hozzá Mészáros Melinda.
Kevés ellenőrzés, alacsony bírságok
Aggasztó, hogy míg 2011-ben 160 ezer munkavállalót érintettek a munkaügyi ellenőrzések, tavaly már csak alig 40 ezer ember munkakörülményeinek vizsgálatára volt kapacitás. A szabálytalanságokért gyakran csak „dorgálás” jár, így nem csoda, ha sok munkáltató visszaél a helyzettel – kongatja a vészharangot a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZASZ). Éppen ezért a munkaügyi hatósági ellenőrzések számának radikális és gyors növelését, s ezzel a feketemunka látványos visszaszorítását szorgalmazzák.
Külön nehezményezi a MASZASZ, hogy a munkaügyi ellenőrzések során csak néhány minimumkövetelmény teljesülését vizsgálhatják, így számos jogsértés láthatatlan marad. A végtelenül laza kontroll miatt a munkáltatók egy része – szándékosan vagy az ismeretei hiánya miatt – számtalanszor megszegi az előírásokat. Egy közelmúltban nyilvánosságot kapott kimutatás szerint a tavaly januártól szeptember végéig ellenőrzött 11 ezer munkahely 67 százaléka még a foglalkoztatási minimum-követelményeket sem tartotta be maradéktalanul. Ez az ijesztő arány évek óta változatlan – szögezte le Zlati Róbert MASZASZ-elnök.
Ráadásul Magyarországnak összhangban az ide vonatkozó EU-s irányelvekkel fejlesztenie kellene az ellenőrzéseket, de ennek nyomát sem tapasztalják a szakszervezetek. Önmagában azonban a gyakoribb ellenőrzés is hatástalan marad, ha a szabálytalanságokért a „vétkes” munkáltató mindössze figyelmeztetést, esetleg enyhe, szinte csak névleges, pénzbüntetést kap – jelentette ki az elnök, miután a hatósági jelentések tanulmányozásából kiderült, a vétségek nagy többségéért nem róttak ki büntetést, számtalan ügy legfeljebb szóbeli dorgálással zárult.
Merőben másként látja a helyzetet a Nemzetgazdasági Minisztérium, amely a „munkavállalók minél erőteljesebb védelmének”, mellette a „munkahelyi balesetek megelőzésének és ”a munkahelyi kockázatok csökkentésének” érdekében 100 ezer forintra, ezzel duplájára emelte munkavállalóként a munkavédelmi bírságok alsó határát, míg a felső határ a jelenlegi tízszeresére, 100 millió forintra nő. Ezzel párhuzamosan a munkabaleset vagy egészségkárosodás esetén háromszorosára, súlyos munkabaleset esetén tízszeresére, halálos munkabalesetnél 20-szorosára emelkedik a bírságtétel.
Elvész a szaktudás
Jogászi körökben általános vélemény, hogy a zuhanó munkaügyi perek miatt egyre inkább „kikopnak” a szakmából a professzionálisan munkaüggyel foglalkozó ügyvédek és bírók. A korábban erre szakosodottaknak a perek számának drámai csökkenésére adott válasza leginkább az, hogy más ügytípusokba tanulnak bele. A speciális jogi tudás elvesztése vagy háttérbe szorulása egyszerre nagy veszteség az ügyvédi és a bírói szakmában is.
