Egyre több jel utal rá, alaposan befürdött Dunaújváros a vasmű – az Orbán-kormány által kiválasztott – új tulajdonosával. A Népszava információi szerint közel 136 ezer euróról szóló fizetési felszólítást küldött tavaly november közepén egy szlovák beszállító a(z egykori Dunaferr) Duna Furnace Dunai Vasmű Kft.-nek 1800 tonnányi kifizetetlen acélgyártási salak miatt. A Miklós Ferenc ügyvezető által aláírt dokumentum 15 napon belüli fizetésre szólít fel, úgy tudjuk azonban, hogy a szerződésen alapuló, az adós által elismert számlatartozás kiegyenlítése a decemberi ismételt felszólítás után sem történt meg; a kényszerhitelező beszállító időközben felszámolási eljárást kezdeményezett a Duna Furnace Kft-vel szemben.
A tavaly az Orbán-kormány erőteljes közbeavatkozásával sajátos körülmények között indiai kézbe került acélmű a Népszava információi szerint
másoknak is tartozik, a nem-fizetés a működtetési szisztéma része
(mint ahogyan a tulajdonos más európai cégeinél is) – kérdés, hogy ilyen körülmények között van-e remény Dunaújváros legnagyobb foglalkoztatójának tartós fennmaradására.
Néhány nappal karácsony előtt a cseh sajtó arról cikkezett, hogy az ottani kormány kénytelen foglalkozni a dunaújvárosi vasműt is tulajdonló Liberty Steel csoporttal, amelynek Liberty Ostrava nevű gyára szintén pénzügyi nehézségekkel küzd. A csehországi érdekeltség jelenleg egyáltalán nem termel, csődvédelemben van. Sem az áramszámlát, sem a biztosításait nem fizeti, a dolgozókat pedig kényszerszabadságra küldte. Hasonló nehézségekkel néznek szembe a tulajdonos további cégei is. Romániában a Liberty Galati tartozik 900 beszállítónak legalább 150-200 millió euróval. A skóciai Ford William alumíniumgyárból 600 millió fontot vont ki a Liberty, miközben a skót kormány – hogy az ország egyetlen alumíniumüzemét megmentse – közel 600 millió font értékben biztosított a vállalat számára energiát ingyenesen.
Dunaújvárosban arról is hallani, hogy a Duna Furnace Kft. és a Dunarolling Kft. (együttesen a Liberty Dunaújváros) sem fizeti az áramszámlákat, illetve másoknak, egyebek között az ISD Power Kft-nek és a Halna-Duna Kft-nek is tartozik. Közben problémák vannak a működéssel is: bár január elején még az ország legnagyobb kohászati üzemének hosszú szünet utáni újraindulásáról írt a média, néhány napra rá Pintér Tamás, Dunaújváros polgármestere a Spirit FM-en már arról beszélt:
olyan kevés az alapanyag, hogy valójában nem termel a cég, és egyre kevesebb a munka. Szerinte rengeteg olyan dolgozót elbocsátottak,
akiket előzőleg külső cégekbe szerveztek ki, acélgyártás pedig ténylegesen nem történik, a kohók üresen állnak, és valószínűleg már nem is lehet azokat újraindítani. A polgármester azt is megjegyezte: korábban a kormány több milliárd forintos hitelt adott a Dunai Vasműnek az átmeneti időszakra, amíg az indiai hátterű új tulajdonos hivatalosan is átvehette az irányítást.
Az új tulajdonos tavaly augusztusban határozatlan időre leállította az acélmű folyékony fázisát, és máig ne indította újra. A dunaujvaros.com pedig arról írt, hogy bár január 8-án állítólag beindították a hengerművet, azóta ez a folyamat is leállt: a meleghengermű alig néhány napon át üzemelt, a hideghengermű sem dolgozott összesen egy hétig sem.
Még nem teljes kapacitással, de újra működik a DunaferrAmint arról a Népszava is beszámolt, az Orbán-kabinet más módon is kedvezett az indiai vevőnek: egy testre szabott rendelettel mentesítette a céget a Dunaferr korábban felhalmozott környezetszennyezéseinek felelőssége, illetve a kárelhárítási kötelezettség alól
Az új Dunaferr-tulajdonos Liberty helyett az állam fizeti a környezeti károk elhárításátMiklós Ferenc, a vasmű ellen felszámolási eljárást kezdeményező szlovák beszállító vezetője lapunknak azt mondta: meglátása szerint a volt Dunaferr jelenlegi üzleti modellje a nem-termelésre épül: ha áruba bocsátja az így felszabaduló szén-dioxid kvótákat, abból nem csak a megmaradt dolgozók bérére futja, hanem még némi profitra is.
Így azonban megszűnik Magyarországon az acélgyártás,
holott annak fenntartása – legalábbis a szavak szintjén - Orbánék legfontosabb szempontja volt, amikor az indiai vevőt kiválasztották. Mint emlékezetes, az értékesítés nem klasszikus pályázati úton történt: a tenderből máig meg nem magyarázott indokkal kizárták a másik vevőjelöltet, az ukrán Metinvestet. Annak tulajdonosa, Rinat Ahmetov szerint a pályázat nem felelt meg az átláthatósági kritériumoknak, nagyon rövid idő alatt lezavarták, és korlátozott volt a résztvevők tájékoztatása. A végül a Libertytől megkapott 55 millió euró helyett pedig Ahmetov állítása alapján 200 millió euró lett volna a reális vételár. A Washington Post tavaly nyári, a Metinvestet és az ukrajnai acélipart bemutató cikke áttételesen arra utal, hogy az ukrán vevővel a Dunaferr akár lényegesen jobban is járhatott volna: míg a Liberty a nehézségeket a kereslet hiányával indokolja, a Metinvest termékeinek van piaca, csak épp termelni nem nagyon tudnak Ukrajnában a folyamatos orosz támadások miatt.
Az IndustriAll európai fémipari szakszervezeti szövetség hírlevele közben arról ír, hogy a belga, olasz, luxemburgi és lengyel érdekeltségekkel is rendelkező Liberty súlyos gondjai immár a teljes európai acélgyártás jövőjét veszélyeztetik, miközben európai szinten a cég mintegy 20 ezer dolgozója nem tud érdemi munkát végezni (az írás a magyar munkavállalókat is ebbe a körbe sorolja). Úgy fogalmaznak: a közelgő csőd egyedül Csehországban 30 ezer további állást sodor veszélybe a beszállítói láncban. A szakszervezet emlékeztet rá: már 2018-ban – amikor a Liberty megkezdte a mostani helyzethez vezető felvásárlások sorozatát – figyelmeztették rá az ügyleteket jóváhagyó Európai Bizottságot: Európa nem engedheti meg magának, hogy acélgyártó kapacitásait a kontinensen kívüli, bizonytalan tőkehelyzetű tulajdonosoknak játssza át. Az érdekvédők most igazolva látják a félelmeiket arra is kitérve: az Európa-szerte leállított indiai kézben lévő kohókat már lehetetlen újraindítani, és a több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező, az érintett országok üzemeiből csoportosan menekülő munkásokat is nagyon nehéz lenne visszacsábítani még egy esetleges újraindítás esetén is.
Az üggyel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Liberty dunaújvárosi vezetésének, illetve a város polgármesterének is. A cégtől egyáltalán nem érkezett reakció, a polgármester pedig csak annyit válaszolt, hogy nincsenek megbízható információi a gyárkapun belüli helyzetről.
