Beethoven egyetlen, D-dúr hegedűversenyét 1806 decemberében mutatta be Franz Clement, a Theater an der Wien muzsikusa, karmestere. Nem volt sikere a műnek, a Wiener Theaterzeitung kritikusa azt írta, bizonyos szépségei mellett „az összefüggés gyakran mintha teljesen megszakadna, és néhány közhely véget nem érő ismétlései egykönnyen fárasztóvá válhatnak”. Az is lehetett a hűvös fogadtatás oka, hogy az előadás hagyott kívánnivalókat maga után, az egyébként kiváló hegedűs próba nélkül játszott, már csak azért is, mert a zeneszerző csak az utolsó pillanatban lett kész: mindenesetre a mű két évvel későbbi nyomtatott példányában az ajánlás szokatlan módon nem Clementnek, hanem Stephan von Breuningnak, Beethoven barátjának, a Fidelio egyik librettistájának szól. Úgy tűnik, Beethoven sem bízott igazán művében, zongoraversennyé dolgozta át (ezt ma itt-ott játsszák), de a siker csak 1844-ben jött el, amikor a 13 éves magyar származású hegedűs csodagyerek, Joachim József Mendelssohn vezényletével bemutatta a londoni és a berlini közönségnek. Az egyik legtöbbet játszott hegedűverseny lett azóta, igaz, olyan nagyon sok versenytársa nincs, amivel a nagy hegedűvirtuózok, vagy csak kiváló hegedűsök villoghatnának.
És bizony, az ember némileg igazat adhat az egykori kritikusnak, és idővel, miután sok-sok felvételét megismerte a műnek, az is kiderül, egészen kivételesnek kell lennie az előadásnak, ha igazán élvezhető szeretne lenni. Úgyhogy kiválasztja a maga kedvencét, és időnként meghallgatja. De szerencsére az előadóművészek nem állnak le, mindig keresik az új utakat, jönnek elő agyonjátszott és – úgy gondoljuk – unásig ismert művek újabb olvasataival, mint a 38 éves, de 14 éves kora óta Párizsban élő, rocksztárokat megszégyenítően hosszú hajú és kinézetű, szerb Nemanja Radulović. Akiről tudni lehetett, hogy kiváló hegedűs, például megnyerte a Joseph Joachim-versenyt 2003-ban, ezután beugorhatott a Párizsi Rádió Filharmonikus Zenekarának koncertjén Vengerov helyett játszani a művet. Amit 14 éves korában kezdett tanulmányozni, beleértve a zenekari szólamokat is. Mint mondja, Beethoven versenyműve nem csak egy zenedarab volt számára, hanem a „fejlődés és a szerencse forrása” is.
Az új lemezen azonban Radulović nem csak hegedül, hanem vezényli is a túlnyomórészt szerb zenészekből álló Double Sens nevű, lényegében kamarazenekar méretű – ez fontos –, de végeredményében szimfonikus hangzású együttest. Annak az előadásnak, amit a stúdiófelvételen tőle, mint karmestertől hallunk, és ami az első pillanatoktól kezdve a székhez szögezi az embert, az egyik nagy erénye, hogy megszabadítja a nehézkességtől, a romantika által ráhelyezett súlyos zenekari a hangzásoktól – lényegében egyfajta puhaságtól – a művet. Minden frissen, élesen szól, a hangsúlyok, a hangerőváltások szinte ütnek, a hangerőfokozások, a visszafogások valóban messzemenőkig a kottában előírtaknak megfelelően szólalnak meg, és ezek mindegyike jól hallható. A kis zenekarnak az is az erénye, hogy a belső szólamok mozgása is megfelelően kihallható. Mondani sem kell, ily módon szépen formálódnak a dallamívek, emellett a lassú tételben szépek a hangzások, valóban benne van abban – ahogyan mindezt Radulović tálalja – 24 év munkája. Mindezek megmaradhatnának megnyerő, ám külsődleges eszközöknek is – mint az sok, hasonló stílusban dolgozó, de kevésbé tehetséges régizenésznél tapasztalható –, de Radulović az igazi formátumát azzal árulja el, hogy ritmikailag és arányaiban minden pontosan a helyén van. Ritkán tapasztalható módon teszi – illetve teteti a zenészeivel – a helyükre a hangokat. Hegedülése is a legmagasabb igényeknek megfelelő. Mint mondja, a helyes hangmagasságok megtalálása – nem iskolás fokon persze –, és az egyes megszólalások megfelelő hangszínének a kikeverése volt fontos számára. Eltűnnek fenntartásaink, ha hallgatjuk.
A lemezen hallható még a Kreutzer szonáta az ő átiratában, a zongoraszólamot vonószenekar játssza. Az erények – amellett, hogy ez mégis csak a szerző elképzelésétől idegen változat – hasonlóak a hegedűversenyben hallhatókéhoz.
Infó: Beethoven D-dúr hegedűverseny, Kreutzer-szonáta. Nemanja Radulović hegedű, karmester. Double Sens. Warner Classics, 2023
