Nagy István agrárminiszter túlzott optimista nyilatkozatot tett a magyar agrárgazdaság várható fejlődéséről a közelmúltban. Szerinte 2030-ra 15 milliárd euró lehet az agrárgazdaság exportja, a termelékenység 50 százalékkal növekedhet, a hozzáadott érték pedig megduplázódhat.
De vajon reális-e az agrárminiszter prognózisa? Hiszen az utóbbi két év teljesítménye inkább visszaesést mutat, mint növekedést.
A mezőgazdasági termelés volumene a múlt évben - a KSH előzetes adatai szerint - 25 százalékkal meghaladta ugyan az aszályos 2022. évi szintet, de abban az évben 19 százalékos volt a visszaesés 2021. évhez képest. Ugyanakkor az élelmiszer-ipari termelés volumene 13 százalékkal csökkent tavaly, és jelentősen bővült az élelmiszer-import.
Orbán Viktor miniszterelnök azt ígérte a múlt évi évértékelőjében, hogy „a privatizációval tönkretett élelmiszer-ipart feltámasztjuk”. E célkitűzés helyessége nem vitatható, megvalósítása azonban eddig csak részleges eredményeket hozott. Erre világít rá az élelmiszer-ipar múlt évi visszaesése is.
A tavalyi, kedvezőnek mondható növénytermelési hozamok ellenére a folyó áron számított mezőgazdasági termelés csak 6,5 százalékkal növekedett, mivel a mezőgazdasági termékek átlagos árszínvonala 15 százalékkal csökkent; ennek ellenére az élelmiszerek fogyasztói átlagára végig magas szinten maradt.
A múlt évben az állattenyésztés teljesítménye kismértékben csökkent, az élelmiszer-ipari termelés visszaesése viszont - az előzőek szerint - jelentős volt, így nem tekinthető megalapozottnak az a vízió, hogy a hozzáadott értéket meg lehetne duplázni a következő hét évben, mert jelenleg ezzel éppen ellentétes folyamatok zajlanak.
Az EU mezőgazdasági kibocsátásából hazánk 2022-ben 2,1 százalékkal részesedett, de a bruttó hozzáadott értékből csak 1,5 százalékkal; ez azt jelenti, hogy
a magyar agrárgazdaság versenyképességi csapdahelyzetbe került, és ebből csak a jelenlegi hatékonysági deficit ledolgozásával lehet kikerülni.
Meg kell jegyezni, hogy a korábbi években az EU mezőgazdasági kibocsátásából és a bruttó hozzáadott értékből is megközelítően azonos arányt értünk el, de a látványos romlás 2022-ben következett be.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az uniós fenntarthatósági követelmények megvalósítása miatt az európai mezőgazdasági termelés várhatóan 10 százalékkal csökken, úgy a hazai, mint nemzetközi prognózisok szerint. Tehát egyelőre nem reális opció nagyívű növekedési pályában gondolkodni, mert ennek nincsenek meg a feltételei.
Komoly figyelmeztető jel az is, hogy az agrárolló az elmúlt évben 88 százalék lett a KSH adatai szerint, ami jelentős nagyságrendű mezőgazdasági jövedelem-átcsoportosítást jelent az ipar és a kereskedelem számára. Emiatt is tovább növekszik az agrárhitelek aránya a finanszírozásban.
Pedig a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalkozások eddig is dinamikusan növekvő összegű hitelekre kényszerültek, és így a saját források aránya folyamatosan csökkent, ami rontja a versenyképességet a növekvő kamatköltségek miatt. A mezőgazdaság hitelállománya 2023 első háromnegyed évében 1048 milliárd forinttal nőtt 2019 azonos időszakához képest, a növekedés mértéke négy év alatt 53 százalék, az élelmiszer-iparban 44 százalék a hitelállomány-növekedés üteme, az összege pedig 751 milliárd forint.
Az agrárkormányzat részéről reális helyzetelemzésekre és szakmailag megalapozott prognózisokra, valamint egy új „agrárdealre” lenne szükség, mert e nélkül a magyar agrárgazdaság piaci pozíciója tovább gyengül, és az import élelmiszerek aránya is magas szinten marad.
A szerző agrármérnök.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
