Néhány nappal ezelőttig fogalmam se volt ki az a Taylor Swift. Tudom, tudom, szégyelljem magam. Eddig mégis milyen szikla alatt lapultam ájultan, mint egy Csipkerózsika, akit soha senki nem fog felébreszteni, hanem hagyják nyom nélkül elporladni, mert aki ennyire nem figyel arra, mi történik körülötte, az nem érdemli meg, hogy felébresszék se egy csókkal, se ezerrel. De aztán mégiscsak meghallottam a fölöttem őrködő szent paplanhegyen át, hogy az amerikai exelnök emberei és hű médiakuvaszai jelenleg Taylor Swifttől rettegnek legjobban az egész világon. Reszketnek és rettegnek, és égnek áll a hajuk, hogy esetleg ráveszi követőit, hogy Bidenre szavazzanak a 2024-es amerikai választásokon és ez kíváncsivá tett, úgyhogy rávettem a hegyet, hogy egy egészen kicsit emelkedjen meg, éppen csak annyira, hogy kikúszhassak alóla a napfényre egy megvilágosító agycsókért, és kideríthessem, miről is van szó.
Nos, elsősorban egy énekesnőről, aki a mai napig 14 Grammy-díjat zsebelt be, 200 millió albumot adott el, és rajta van a Rolling Stone magazin által összeállított minden idők 100 legjobb dalszerzője listán, valamint a Forbes magazin szerint bolygónk 100 legbefolyásosabb nője közé tartozik, 2023-ban pedig az Év emberének választotta a Time magazin és ezzel egy sorba került olyan személyekkel, mint például Mahatma Gandhi, Franklin D. Roosevelt, Sztálin, Erzsébet királynő, Kennedy és Gorbacsov, II. János Pál pápa, Obama, Zuckerberg, Musk vagy Zelenszkij. Hozzáteszem, hogy a közösségi média három legnagyobb felületén Swiftnek 534 millió követője van. És ez a szám még bőven növekedhet, hisz van még az emberiségnek legalább másfél perce a világvégéig kozmikus időben mérve Taylor Swiftnek meg még harminc-negyven emberléptékű éve, hogy műremekeket alkosson, ha csak nem jut John Lennon sorsára a republikánusok eszetlen, abszurd összeesküvés-elméletei miatt.
Taylor Swift egyszerre tudja megtestesíteni több generáció női ideálját: a naiv, rendkívül ambiciózus tinédzserlánytól kezdve az ellenállhatatlan, kiemelkedően intelligens, érett szirénig. Ő a Barbie-babánál is tökéletesebb Barbie, egy kortalan hableány, azt is mondhatjuk, hogy Marilyn Monroe, Ingrid Bergman és Lauren Bacall kreatív találkozása a színpadon és a vágóasztalon. Mindenesetre szinte egész Amerikát sikerült elcsábítania, főleg a tinédzserlányok, huszonévesek, harmincasok korosztályát, és most tetejébe a jelenlegi legnagyobb, legnépszerűbb amerikai futballsztár szeretné feleségül venni, amitől a republikánusok sikítófrászt kaptak, mert úgy gondolják, hogy ezzel a „hatalmi friggyel” megvalósul Biden és a Pentagon (az amerikai védelmi minisztérium) alamuszi terve, hogy Taylor Swift legyen a titkos fegyverük a 2024-es választások megnyerésére. Nem csalás, nem ámítás, ezt a rendkívül életveszélyes ökörséget nyomatják most orrba-szájba a republikánus médiaszereplők, és nem, ők nem szégyellik gátlástalan fantazmagóriáikat, ami viszont valakinek az életébe kerülhet – sőt, a szemük se rebben. Nem csoda, ha egyre több republikánus könyörög Taylor Swiftnek, hogy hagyja el Biden csónakját és inkább az exelnök luxushajójára szálljon fel.
Swift 2018-ig szigorúan nem politizált, aztán több lélekformáló esemény hatására úgy döntött, elég volt a hallgatásból, mellyel azokat támogatja, akiket inkább platformját felhasználva kritizálnia kellene. Valószínűleg a 2017-es szexuális zaklatási tárgyalása, melyben az énekesnő egy DJ-ét perelt, aki 23 éves korában egy zenei eseményen felhúzta a szoknyáját és belemarkolt a hátsójába, tette fel az í-re a felkiáltó jelet. Ez a gátlástalan, kaján mosolyú tapizás, több száz kamera kereszttüzében, mozdította ki abból a mocsárklubból Swiftet, amelyben a kimondatlan szabály, hogy a zeneipar szereplői nem nyilvánulnak meg társadalompolitikai kérdésekben, nehogy elidegenítsenek bárkit, és ez ártson az album- és koncertjegy-eladásoknak.
Kutatásaim közben előkerült egy videófelvétel 2018-ból, amelyen Taylor Swift apja és még pár jelenlévő idősebb, valószínűleg biztonsági szakember próbálta meggyőzni, hogy ne szálljon be a politikai ringbe a véleményével, mert az életével fizethet érte. Apja még azt is bedobta, hogy kénytelen volt egy páncélozott, golyóálló autót venni, mert retteg az életükért. Ekkor Swift már könnyek között magyarázta nekik, hogy de igenis meg kell szólalnia, nem teheti meg, hogy nem szólal meg, oda kell állnia a történelem jó oldalára, az alapvető emberi jogok oldalára, küzdenie kell a környezetvédelemért és a diszkrimináció minden formája ellen, akár rasszizmusról, akár szexuális orientációról van szó, példát kell mutatnia az ifjúságnak, és sajnálja, hogy ezt már két évvel korábban, 2016-ban nem tette meg, mert akkor lehet, hogy most Amerika nem lenne ekkora pácban, mert nem választott volna meg egy olyan elnököt, aki életveszélyes az országra, a nőkre és egyáltalán a bolygóra nézve. Ezen a ponton lélekben magamhoz öleltem Taylor Swiftet és örökre a szívembe zártam ezt a sok százmillió követővel rendelkező self made kislány-nőt és zenei nagyhatalmat, ezt a saját jogon billiárdos szupersztárt, aki egyébként a sírástól épp úgy nézett ki, mint egy taknyos óvodás, és aki a könnyek mögül keményen kiszólt, hogy nem és nem, nincs hátraarc többé, nincs visszaút a gyáva hallgatásba és meghunyászkodásba.
A 2018-as választásokon egy Instagram-posztjában a választásokon való részvételre hívta fel követőit, amelyet akkor több mint kétmillióan kedveltek, a hatására pedig 48 óra leforgása alatt 102 ezren regisztráltak a választásokra a 18-29 éves korosztályból. Ebben a bejegyzésében azt is leírta, azért küzd a republikánus Marsha Blackburn szenátusi megválasztása ellen, mert a politikus korábban a nők egyenlő fizetése ellen szavazott a kongresszusban, továbbá leszavazta azt a törvényt, amely küzd a családon belüli bántalmazás, a randevún elkövetett nemi erőszak, az utcai követés, leselkedés ellen. Valamint azért is, mert Marsha Blackburn szerint bármely üzlet megtagadhatja a meleg párok kiszolgálását, és hisz abban, hogy a melegeknek nincs joguk a házasságkötésre.
Swift a 2020-as választásokon Bident támogatta az exelnök ellenében, és egy Biden-Harris süteményes tál fölött mosolyogva kínálta portékáját. Ezért is féltik sokan énekes istennőjüket, hogy a 2024-es választások az életébe kerülhetnek, ahogy John Lennont is egyetlen provokatív mondatáért ölték meg, igaz, az nem egészen a választásokról szólt, csak arról, hogy szerinte a Beatles Krisztusnál is népszerűbb, és hogy úgy tűnik a rock lekörözte a kereszténységet.
De Swift ebben a választási körben egyelőre nem mondta ki Biden nevét, csak a választásokon való részvételre és az ehhez szükséges regisztrációra buzdította híveit. Köztudott, hogy minél többen vesznek részt a választásokon, annál kisebb a republikánusok esélye a győzelemre, még akkor is, ha most a demokraták körében sincs túl nagy lelkesedés Bidenre szavazni, mert túl öregnek tartják, és ez nem olyasvalami, aminek a gondolatát csak úgy el lehetne hessegetni, mondván, hogy ez a nehézség idővel majd úgy is magától elmúlik.
Az exelnök annyira féltékeny és irigy Swiftre, aki maga szerezte dalokkal és fellépésekkel kereste meg a milliárdjait, míg az exelnök élete nagy részében csak elvesztegette apjától örökölt vagyonát, és simlis ügyekből, becsődölt kaszinókból és követőinek megfejéséből, átveréséből élt, hogy elkezdte azt a képtelenséget pedzegetni, Swift tulajdonképpen neki köszönheti vagyonát, azt ő szerezte neki, amikor aláírt egy törvényt a zenei jogdíjak megújításáról. Swift elég sokáig némán tűrt és hallgatott, végül csak egyetlen mondatot írt ki a netre: „Donald, shut up!”
A női republikánus politikusok kesztyűs kézzel bánnak Swift témáival, nem akarják maguk ellen hangolni az Egyesült Államok lélekszámánál sokkal több rajongót, főleg nem választási évben. Nikki Haley – aki még mindig küzd az elnöki pozícióért, bár esélye nincs az exelnökkel szemben (mindenki más már kiesett a versenyből a republikánus oldalon), kivéve ha az exelnök összeomlik az ellene folytatott bűnvádi eljárások (szám szerint 91) súlya alatt és beadja a kulcsot –, elmondta, hogy ő a lányát is elvitte már Swift-koncertre, és Swiftnek jogában áll szabadon megválasztania, kivel akarja összekötni az életét, továbbá hogy az ezzel kapcsolatos körülötte folyó összeesküvés-elmélet egyenesen bizarr. És ezzel elérkeztünk a republikánus oldalon álló média eszelős szent háborújához Swift ellen, amit természetesen az exelnök indított el, ahogy szokta. Bejáratott módszere, hogy a kiválasztott célpont ellen felhergeli imádóit, majd szépen kivárja, hogy helyette gyilkoljanak, lincseljenek, gyújtogassanak. Az elmélet szerint az amerikaifutball-bajnokság 2024-es döntő meccsét úgy bundázta meg a Pentagon, hogy a Kansas City Chiefs csapata nyerjen, melynek szupersztárja, Travis Kelce, természetesen majd az ünneplő tömeg előtt a stadion közepén térdelve kéri meg ál-szerelme, Taylor Swift kezét. Ez egyúttal az amerikai futball házasságát jelenti a Demokrata Párttal, amelyet így újra hatalomra juttathatnak. Hát a lánykérés nem jött be, legalábbis nem akkor és nem úgy, de Biden meglovagolta az összeesküvés-elméletet, és a Chiefs győzelme után ördögien világító vöröslő szemekkel jelent meg egy vicces posztban, azzal a felirattal, hogy pont úgy történt minden ahogy elterveztük: „Just like we drew it up”.
Elképzelhető, hogy az öngyilkosságra hajlamos emberiségnek csak ez az incifinci 100 év jutott a polgári demokráciák korszakából. Ha az amerikai demokrácia elbukik, mind megyünk vele együtt a totális levesbe. Az emberiségnek elvileg még lehetne esélye a pusztító környezeti változások megfékezésére, de úgy látszik, saját emberi természetével nem tud mit kezdeni, mert pár millió év se volt elég, hogy megzabolázza, és így kiélvezhesse a senkitől se kért ajándékot: a földi létezést.
