Úgy látom, hogy Magyarhonban ez a tizenöt éves lány a terhességet illetően életkor-rekorder, de tizenhat alatti korból fel lehet sorolni több tucatot. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szülés előzménye még tizennégy évesen történhetett, ennek ellenére a kamasz/felnőtt fiú, aki – akárhogy is nézem – abuzálta a tinilányt, nem számít eme esemény okozójának? Aktusa szóra se érdemes?
Azért is fel vagyok háborodva, mert a gyereklány terhességét se a szülők, se a tanárok nem vették észre. Hogyan lehetséges ez? Nem hiszek abban, hogy egy iskolába járó kislány átalakult testét el tudja ruhája alá rejteni. A felnőttek önmaguk előtt is elhazudták a látványt? És a szülők? (Elfordítják a fejüket?) Másrészt, azt is tudom, hogy a bajba jutott tinik többsége nem mer anyjához fordulni, és pláne nem mer orvoshoz menni. (Egyébként még felnőttkorban is ódzkodnak a nőgyógyászati vizsgálattól… Miért?)
E szerencsétlen kislány sorsán háborgok, de voltaképp nem az ő sorsa háborít fel, hanem a tiniterhességek előfordulási sokasága. (Ez Kelet-Európában magasabb, mint a fejlettebb európai országokban. Kelet-Európában az ezer főre vetített tinédzserterhesség valahol 20 és 30 ezrelék között mozog, míg pl. Hollandiában ez az arány 5 ezrelék. Környékünkön Bulgária és Románia áll a legrosszabb helyen: 35 ezreléken, de az arány nem akar csökkenni. Amerikát nem említem, ott hosszú ideig fokozatosan csökkent a tinik terhessége, de ahogy 2022-ben visszavonták az 1973-as Roe vs. Wade ügy nyomán hozott, korszakos, abortuszt engedélyező törvényt, változott a helyzet, és friss adatokkal még nem rendelkezem.) Az ezer főre számított 30 korai terhes adatát úgy kell érteni, hogy az áldozatok egyharmada (szülői-orvosi gondoskodás révén) eljut az abortuszig, egyharmaduk – mivel testük még annyira fejletlen – természetes vetélésen esik át, és talán csak egyharmaduk kerül be szülésével az újsághírekbe.
A tinédzserterhesség okait keresve elsőként tanárkodásom élménye ötlik eszembe. Jött az utasítás, hogy az első gimiben szexuális felvilágosítás témában osztályfőnökit kell tartani. Én vállaltam a saját osztályomét, de a testületben egyetlen tanár sem mert e témáról őszintén beszélni: engem kértek meg, hogy tartsam meg helyettük az órát. Aztán rájöttem, hogy a nemi felvilágosítás valahogy tabu a magyar társadalomban: nem beszélünk a testről – a sportokat kivéve –, pláne nem a szexualitás működésről. Prűd társadalom vagyunk, de hogy ennyire?
Úgy gondolom, hogy a lányokat már az első menstruáláskor az anyukáknak fel kéne világosítani, a védekezés lehetőségét is megosztva velük, mert pár hónap múltán már késő. Korrekcióként említem, hogy tudok olyan felvilágosult szülőkről, akik úgy engedik el tinilányukat az első komoly randira, hogy vigyenek magukkal – a fiú számára – kotont ill. védőszert. És hát itt említem meg, hogy a „jó mulatság, férfimunka” a kamasz fiúkat jellemzi: a felelősségteljes szex gyakorlata, sőt még fogalma sincs elterjedve. Nem törődnek azzal, hogy mit érez partnerük és milyen sors vár rájuk, ha az esetleges erőszakoskodás miatt a lányt teherbe ejtik. (Iskolai élményemre visszatérve, amikor a csak fiúosztályban megkérdeztem, hogy mi a véleményük a leányanyákról, a többség azt válaszolta, hogy „csak az ő baja, miért engedte!”. Közben tudom, hogy kamaszpárok között mindennapos zsarolásként hangzik el, hogy „ha nem fekszel le velem, akkor nem szeretsz.” Következtetés: a fiúkat is fel kell világosítani, pl., hogy a „magához nyúlás” nem bűn, és hogy mi a felelősség egy komoly randi esetén… (Igaz, hogy ez nehéz feladat: a kamaszok nem szívesen beszélgetnek szüléikkel – ez is új, nemszeretem jelenség.)
Apropó: ma – ahogy én tudom – esemény utáni szert csak orvos rendelhet a tinilánynak, de az meg nem mer majd orvoshoz menni, vagy ha – utolsó pillanatban - mégis eljut az orvoshoz, ott vérvétel, esetleg egyéb vizsgálat várja, és a macerával lekési a terhességmegszakítás legális határidejét.
De egyáltalán miért a tini gyerekre van bízva, hogy párja és saját teste működését maga találja ki? Ez egy olyan csapda, amiből csak testi-lelki károsodással lehet kikerülni. (Mert bármi is lesz egy ilyen korai terhesség végső kimenetele, a lány számára életre szóló traumával jár.) Azt sem értem, hogy az „esemény utáni” szert recept nélkül nem, csak orvosi felírásra kaphat egy gyereklány. El mer menni a háziorvoshoz? Mikor még saját anyjának se meri megsúgni, hogy „anyu, baj van…!” De továbbmegyek: miért van életkorban korlátozva a fogamzásgátló használata? (Na jó, egy részét értem: minden fogamzásgátló egy csomó hormont tartalmaz, ami megváltoztatja a használó hormonháztartását.) Szerintem egy sor korai tinédzserterhesség lehet e két egészségügyi szabály következménye.
Az egészben a bajba került lányok magárahagyottsága az elszomorító. Ha a szülőkhöz nem mer (nem tud) fordulni segítségért, az iskola erre nagyjából képtelen; a tanárok vagy tanárnők a szégyenkezéstől elsüllyednek, ha nemi szervekről kell az órán beszélniük. Így aztán legfeljebb behívatja a lány szüleit, vagy duzzadó hasával kitiltja az osztályból.
Persze azt is tudom, hogy a lánygyerekek egyedülléte szociális és műveltségbeli kérdés. A középosztály, illetve a műveltebb rétegek esetében tán könnyebben tud létrejönni aktív segítség szülő és gyerek között. Ahogy megyünk lefelé a társadalmi és műveltségbeli ranglétrán, úgy nő a tinilányok magukra hagyottsága szexuális gondjaikkal. Szörnyű sors, csak gondolj bele.
Ebbe a képbe még az is belejátszik, hogy a lányokat olykor közvetlen közösségük is stigmatizálja. (Van, ahol kurvának bélyegzik, „miért nem őrizte meg szüzességét”, a „gyerekem ne üljön az ilyennel egy padban” stb. Móricz Zsigmond novelláiban az ilyen lányok kútba ugrottak rettegésükben…) A helyi közösség megbélyegző viselkedésétől való rettegés is a terhesség eltitkolásához és annak rémes következményeihez vezet azután. Az igazság kedvéért ehhez hozzá kell tennem, hogy Móricz óta sokat javult a helyzet, a falusi, vagy kisközösségek elutasító/stigmatizáló véleménye enyhült, tán el is tűnt. De a gyereklányok ettől még félhetnek.
Itt az össztársadalmi felvilágosító programoknak lenne nagy szerepe, áttörni a szexszel kapcsolatos több száz éves előítéletet, szégyenérzetet vagy vallásos beidegződést és megteremteni a nyílt és erőszak nélküli kommunikációt gyerekek és szülök között. Ez nálunk, sőt egész Kelet-Európában nagy felvilágosító munkának lehet az eredménye. Ami persze igen nehéz: hogyan szólítsa meg az iskola, vagy a politika a szülőket, egyáltalán, hogyan kerüljön ez a téma terítékre. Tudom, nem egyszerű, de valahogy ezen az akadályon át kell vergődnie társadalmunknak.
És akkor még nem beszéltem az egyik megoldási mód kálváriájáról; hiszen ha a családi rémület végül eljut odáig, hogy kérjék az abortuszt, akkor is akadályok során kell magukat átvergődniük. A szülő és gyerek végigkoldulja a praktizáló nőgyógyászokat és ha szerencséjük van, találnak olyan megoldást, ami megalázás nélkül vet véget ennek a konfliktusnak. De sok orvos lelkiismereti okokból sem vállal tini gyereklány esetében terhességmegszakítást. Mondom, végigkoldulják az elérhető orvosokat, amivel telik az idő és a végén kifutnak a legálisan elvégezhető terhességmegszakítás idejéből.
Azok a szerencsétlen kislányok, akikről itt szó esett, nagyon benne vannak a pácban. A srácok többsége meg csak röhög a szerencsétleneken: nekik marad az élvezet…
