- Nézze, én hatvan litert tankoltam, és ahogy most kiszámoltam literjét, durván 540 forintért, amivel úgy 3 ezer 600 forintot spóroltam. Miért ne járnék át? – kérdezett vissza egy megszólított magyar autós a magyar-román határon fekvő Varsándon, amikor arról érdeklődtem, miért itt, és miért nem odahaza tankol. Mi is a határ magyar oldalán található alföldi kisvárosból, Gyuláról indultunk szombaton riportunkra. Azt talán túlzás állítani, hogy fél város a határ túloldalán tankol, de kijelentés nagyon messze nem járhat az igazságtól.
A közúti határátkelőhelyen három-négy autó várakozik előttünk, a megszokottól eltérően ezen a napon a kamionok sem torlódtak fel. Zökkenőmentes az átjutás a szomszédba. Sokadjára teszem meg ezt az utat. Ha családlátogatásra érkezem Gyulára, szinte mindig átugrok Romániába tankolni, mert ott olcsóbb az üzemanyag. Megéri a két határellenőrzést is beleszámítva szűk félóra alatt teljesíthető a „küldetés”.
Kilépésnél minden alkalommal tüzetes vizsgálatnak vetik alá személyi igazolványomat és az autóm papírjait, és közben arra gondolok, ha az osztrák kormány nagyvonalúbb lett volna, akkor keleti szomszédunk már része lenne a schengeni-övezetnek. A határállomás közelében található lévő Petrom kúthoz megyek, a céget az osztrák OMV vásárolta fel. Varsánd ezen a szombat délután szellemtelepülésnek látszik. Teremtett lélek nincs a széles út mellett, ami Kisjenőre vezet, és itt keresztezi a Nagyváradot Araddal összekötő utat. Másfél kilométert sem kell menni Varsánd után, hogy elérjünk a nemrégiben teljes felújításon átesett Petrom kutat.
Tankolásunkkor egy liter 95-ös benzin (E10) 6,92 lejbe került, aminek középárfolyama jelenleg valamivel több mint 77 forint. Így 538 forintra jön ki egy liter benzin, és ez még a banki költségekkel együtt sem nagyon ment 540 forint fölé.
Ez 60 forinttal kevesebb, mint a normál benzin hazai literenkénti ára. Bankkártyával fizetek rendszeresen, és korábban utánanéztem, nem járnék-e jobban, ha valutaváltónál venném a lejt. Kiderült, hogy nem. A normál gázolajért 7,37 lejt kérnek, vagyis literje nagyjából 570 forintra jön ki, ami akkor 640 forint volt idehaza. Szerdától ez 11 forinttal emelkedett.
A töltőállomás kéttagú személyzetének egyike mindig tud magyarul. Megkérdeztem, hogy mennyi magyar jár tankolni. Sokan – kapom a gyors választ, de nem hagyom annyiban, mert úgy képzelném, hogy akkor soroknak kellene kígyóznia a benzinkútnál. Ahogyan ezt szóvá teszem, a benzinkutas jóindulatúan rám mosolyog, és annyit felel: folyamatosan jönnek. Munkanapon, hétvégén, reggel és este. Ahogyan kényelmes tempóban autózunk vissza a határra, látjuk a szembe jövő autókat. Több a magyar köztük, mint a román. Majd megérkezünk a határra, megint tüzetes vizsgálatnak vetik alá személyi iratainkat, ami vélhetően azzal függ össze, hogy jogi és gyakorlati értelemben is ezen a ponton érjük el a schengeni határt, amit láthatóan a román és a magyar határőrök komolyan vesznek. A magyar határőr megkérdezte tőlem, mi járatban voltam Romániában. Tankolni – válaszoltam minden kertelés nélkül, amire nagyot fújt, majd a szemembe nézett, és azt mondta: ő is ezt teszi. Akkor már ketten vagyunk – kontráztam hirtelen mosolyogva, amire nevetve felelte: Dehogy ketten!
Égbe törnek a magyarországi üzemanyagárakA Gyulára bevezető úton árválkodik egy MOL-kút, teremtett lelket nem látni ott. Viszonylag gyenge marketing fogás, hogy 599 forintért hirdetik a 95-ös benzint, ami más helyi kutaknál 602 és 603 forint. A csalóka árképzés itt aligha állít meg valakit, miközben a túloldalon 60 forinttal olcsóbban juthatunk üzemanyaghoz.
Kétfajta választ kaptam, amikor Gyulán kérdeztem az embereket, hogy kijárnak-e tankolni. A tágabb ismerősi körből nagyon sokan. A kisváros hiába számít viszonylag jómódúnak, sem a munkalehetőségek, sem a fizetések nem versenyeznek a hazai nagyvárosokéval, éppen ezért élnek sokan a benzinturizmus teremtette lehetőséggel. Persze helyben is megtalálható az a réteg, amelyiknek 3-5 ezer forint mit sem számít, ezért ők nem kelnek át a határon. Kérdeztem néhány taxist is, de nem akartak válaszolni, hogy itthoni, vagy romániai üzemanyagot tankolnak-e, amiből arra következtettem, hogy nem itthonit.
Sokan meggazdagodtak az üzemanyag-csempészetből
Hosszú a története van a Románia-Magyarország közötti üzemanyag-áramlásnak a rendszerváltozás óta. Igaz, inkább onnan ide, hiszen náluk szinte mindig olcsóbb volt a benzin és a gázolaj is. A kezdeti időkben Gyula és Békéscsaba piacainak környékén kínálták román rendszámos Daciák a benzint. Lenyomták a gumicsövet az autók tankjába, onnan kiszivattyúzták a magyar vevők marmonkannáiba a többnyire csapnivaló minőségű üzemanyagot. Majd a magyar vevő ott helyben, tölcsér segítségével töltötte saját kocsijába a naftát. A kétlépcsős technika alkalmazását indokolta, hogy a kannába könnyebb volt átszívni a benzint, és mellette mérni lehetett vele a lefejtett mennyiséget. A kőkorszaki gyakorlatnak járőröző rendőrség vetett véget.
Az új idők szelét jelezte, amikor a magyar oldalról, a köznyelvben csak tankereknek nevezett Mercedesek és BMW-ék indultak Romániába, amelyeket százliteres üzemanyagtankjaikkal mintha csak csempézésre találtak volna ki. Sokan még ezzel sem elégedtek meg, és százötven, de akár kétszáz literesre is növelték házi műhelyekben az autók tankjainak befogadóképességét. Ezek az autók napjában akár nyolcszor-tízszer is fordultak, hogy szállítmányukat garázsokban szivattyúzzák át kannákba, és azokból szolgálják ki a vevőkörüket. Szinte minden határ menti vagy attól nem nagy távolságban lévő településen lehetett tudni abban az időben, kik hozzák Romániából a gázolajat és a benzint. Nem kevesen, vagyonokat raktak össze abból, hogy a határ túloldalán olcsón megvett benzint és gázolajat jelentős haszonnal adták el itthon.
Ehhez mérten a ma minden tiszta, rendezett, és teljesen törvényes. Minthogy már jó ideje mindkét ország EU-tag, az áruk szabad mozgásról szóló uniós alapelvet a szomszédba tankolni járók akár naponta alkalmazzák a gyakorlatban.
Négy éve drágábbak vagyunk
Míg a magyar és a román üzemanyagárak átlaga sokáig nagyjából egybeesett, 2020 elejétől a mi tarifáink tartósan elhúztak keleti szomszédunkétól. A Cargopedia.hu adatbázisa alapján végzett kutatásaink alapján, míg a literenkénti árkülönbség három éve főképp 20-40 forint körül mozgott, addig a két évvel ezelőtti árstop során, főleg a benzin esetében, az eltérés 50-60 forintra is felugrott. (Bár a 2021 és 2022 vége között érvényes hatósági tarifákkal olykor még az „örökös első” ukránokat is leelőztük, ilyen üzemanyagot külföldiek az árstop nagy részében nem tankolhattak. Így lapunk a versenyképesség szempontjából erre az időszakra, részben a Holtankoljak.hu adatait felhasználva, a piaci kútárakat vette alapul.) Dízel esetében ez idő tájt időlegesen mutatkoztak szerényebb árkülönbségek is.
A benzinnél a legnagyobb, száz forintot is meghaladó magyar felárak az árstop feloldását követő hónapokra, vagyis 2022–2023 telére voltak jellemzők. Azóta az „enyhülés” csak nagyon-nagyon vontatott. Bár a most januári, 52 forintos átlagárkülönbség 2022 decembere óta a legszerényebb, egy hete a határainkon túl tankolók már ismét literenként átlag 75 forinttal jártak jobban. A gázolajár-különbség kevésbé ingadozik: míg 2023 elején Románia 50-70 forinttal számított olcsóbbnak, addig most az eltérés 40-50 forintra enyhült – természetesen változatlanul keleti szomszédunk javára. Magyarország és a minket körülvevő hét állam sorrendjében, míg Románia, Ukrajna utáni „ezüstérmesként”, hagyományosan a legolcsóbbak közé tartozik, addig mi az utóbbi évek során már általában felülről súroljuk az átlagot. Bár 2020-ban és 2022-ben is akadt néhány hónap, amikor keleti szomszédunk a drágábbak közé sorolt, nálunk akkor is többet kértek a külföldiektől az üzemanyagért. A Cargopedia-adatsor szerint a héten a nyolc állam közül a román benzin és gázolaj – szokás szerint, Ukrajna után – volt a második legolcsóbb, Magyarország pedig mindkét termék esetében a harmadik legdrágább.