Ma beszélni fog Orbán Viktor. Évet értékel, de hogy melyiket, azt egyelőre nem tudhatjuk. Hivatalosan persze a tavalyit, de ilyenkor egybemosódnak az esztendők, ráadásul a miniszterelnök szeret nagy távlatokban gondolkodni; előre megy, aztán hátra… Ja, hátra nem, a Fidesz ilyet nem tesz. De hagyjuk most a viccelődést, főként azért, mert drámai pillanatokban hangzik el ez a szombati előadás. Két lehetőség közül választhat Orbán: vagy egyáltalán nem szól az utóbbi két hét eseményeiről, vagy kitér rá, hisz – vélnénk – mégiscsak megkerülhetetlen téma. Az, hogy a köztársaság elnökének bukása (helyesen: lemondása) ne kerüljön szóba, szinte lehetetlen. Lehetetlen, mert ez ugyan nem 2023 eseménye – amúgy: dehogynem, a kegyelem akkor történt –, de a Fidesz mostani létére nézvést is meghatározó esemény. Persze minden megeshet, Orbán Viktor azt tesz, amit akar, a válogatott közönség nem fog zúgolódni, azt is könnyen elnézik neki, ha átlépi ezt a nem mindennapi botrányt. (Hm, nem mindennapi. Tényleg nem? Schmitt Pál, Novák Katalin? Varga Judit? Meg hát az elítélt és az arra felé tartó képviselők?)
Ennek ellenére, úgy vélem, a kormányfő szóba hozza majd az ügyet. És ha szóba hozza, akkor két irányba mehet: elismeri a hibát (hiba, nem több), gyakorol némi önkritikát… Na itt abbahagyom, ez az irány ugyanis teljességgel elképzelhetetlen. Válasszuk tehát a másikat: arról fog elmélkedni, hogy a Fidesz ebből a történetből is magasabb erkölcsiséggel kerül ki, az elnökasszony példát mutatott az erre képtelen ellenzéknek, és saját maga levonta a megfelelő következtetéseket. Mert ez a közösség ilyen, mondja majd, és megköszöni Nováknak azt a hihetetlen munkát, amelyet két év alatt elvégzett, többet az országért, mint valaha az ellenzék. (Feltehetően az elnöknő nem lesz ott a hallgatóság soraiban, túl friss az eset, de az lehet, hogy szorítanak neki egy helyet Schmitt Pál mellett…)
A miniszterelnök szavait dörgő taps fogja fogadni, üdvözült arcok, baráti tekintetek, a kiválasztottaknak szóló belső derű; igen, hát mi ilyenek vagyunk.
És a (kontra)szelektált közönség ennyivel meg is elégedik, nem akar többet, nem akar ruhatépést, úgy fog felállni, hogy jó helyen volt, van és lesz. Plusz övék a mennyek országa…
Így lesz, higgyék el, semmi kedvem gúnyolódni. Aki követi a kormánypárti nyilvánosságot, maga is észreveszi, hogyan próbálják kiszerelni a közbeszédből a köztársasági elnök „botlását”; előbb az egész ügyet el akarták hallgatni, aztán magyarázatot követeltek, a lemondás után pedig más témák felé terelték a figyelmet, igyekezvén újra sötétségben, tudatlanságban tartani az ország nagyobbik felét. Eltűntek a miértek, a magyarázatot követelő kommentek (ugye, Bayer Zsolt?), Novák és Varga volt, nincs, Brüsszel van; Soros van újra, náluk a kör bezárult, minden megy tovább, a következő köztársasági elnök bukásáig. És megbukhat akárhány fideszes közjogi méltóság, képviselő, derülhet ki bármi a közpénzek ellopásáról, manipulációról, ordas hazugságokról, semmi nem történik. Illetve igen: lesz egy utóda Novák Katalinnak. Nem nő, de nem is férfi. Úgy értem: nem igazi férfi. Nem igazi államférfi…