Ezt a csatát megnyertük, de mikor lesz a háborúnak vége? - kérdezi valaki a közösségi oldalon, utalva Novák Katalin és Varga Judit távozására a hatalomból. És már az első perctől látható volt, hogy a rendszer, bár megingott, meg nem rendült, sőt, azonnal heves ellentámadásba kezdett, amit első lépésként jelzett a kormányfő hirtelen megvalósuló javaslata az alaptörvény módosításáról. De: mit ér az az alaptörvény, amit egyetlen ember akaratára egy pillanat alatt módosítani lehet, és ami miatt alig hallani nem-jogász háborgást, mert nagyobb a félelem a pedofília vádjától, mint az igazság egyértelmű kimondásától. És persze a lemondások ellenére, a lényeg, az Orbán-rendszer lényege mit sem változott. Maradt, ami volt: egy erkölcstelen, etikátlan hatalom, amely hirtelen észbekapva, az utolsó pillanatban korrigált, azzal, hogy két fő arcát is levette a sakktábláról. Nem kis veszteség, de pótolható. Pedig már-már úgy tűnt, hogy a kormányfő végzetes hibát vét: olyannyira saját geopolitikai rémálmai űzésébe merül, hogy közben megfeledkezik saját hátországáról, és onnan is ütést kap , ahonnan legkevésbé várja. A saját embereitől, akik a napi praktikákba elmerülve megfeledkeznek az egész képről, arról a hihetetlen fejleményről, hogy az erkölcsöt kérik számon – a rendszeren.
A szombat legmeglepőbb lemondását Magyar Péter, Varga Judit volt igazságügyi miniszter exférje produkálta, aki beleszállt Rogán Antal miniszterbe és az oligarchákba azután, hogy a volt felesége bejelentette, lemond parlamenti mandátumáról és távozik a közéletből. Magyar azt írta: „A mai napon benyújtom a lemondásomat mindkét állami társaságban betöltött pozíciómról. Szintén lemondok a részben állami tulajdonú MBH Bank Nyrt.-ben viselt felügyelőbizottsági tagságomról. A lemondás mögött nem szakmai okok állnak. Egy percig sem akarok olyan rendszer részese lenni, amelyben az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak... Sokáig hittem egy ideában, a nemzeti, szuverén, polgári Magyarországban és sok évig próbáltam a magam szerény eszközeivel hozzájárulni, hogy ez megvalósuljon. De az utóbbi évek során rá kellett jönnöm, hogy mindez valóban csak egy politikai termék, cukormáz, ami csupán két célt szolgál, a hatalomgyár működésének elfedését és az irdatlan mértékű vagyonok megszerzését. Hiszem, hogy Magyarország nem a Rogán Antalok, nem az oligarchák és még csak nem is pár befolyásos család országa, hanem a Hunyadi Jánosok, Széchenyi Istvánok, Semmelweis Ignácok, Bethlen Istvánok, Radnóti Miklósok, Slachta Margitok, Márai Sándorok, az 56-os szabadságharcosok, a Ludas Matyik és minden jóravaló magyar hazája... Ne féljetek! Semmi sem tart örökké, százötven év alatt sem lettünk törökké” – írta Magyar Péter. Lehet, hogy a kései ébredés esetével van dolgunk, de ne feledjük: minden rendszer bomlása akkor és azzal kezdődik, amikor a saját emberei kezdenek nem hinni benne. Pirruszi győzelem volt a múlt szombati, de győzelem volt.
Tocqeville-nek igaza volt: „Nagyon jellemző erre a mindenre elszánt, de korlátolt emberre, igaz, volt sok intelligencia is az ő korlátoltságában, de csak abból a fajtából, amellyel az ember ugyan pontosan és világosan lát mindent, ami látható a horizonton, arra viszont nem gondol, hogy egy szép napon maga a horizont is megváltozhat”.