Ebben az országban nincs nyugalom/ Nincs emberség/ Nincs jövőkép/ Hiányzik az önismeret/ Árva az egészségügy/ Szenved a közoktatás/ Nincs megoldva a lakhatás/ Nincs elfogadás/ Undorítóan magasak az ingatlanárak/ dübörög az előítélet/ A jogok idejét múltak/ Nagy az elszegényedés/ Uralkodik a sötétség.
Nem egy kortárs költeményből való a fenti idézet, hanem a Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör című drámája alapján létrejött A KÖR – egy uralkodó története című darabból, amelyet az ART-RAVALÓ projekt résztvevői adnak elő. Sajtópróbán ülünk a Mátyás téri Kesztyűgyár Közösségi Ház egyik termében. A mondatok után minden játszó összeesik. Aztán kórusban mondják: ”Ami biztos, nem olyan biztos/ Semmi nem marad így, ahogy van.” Ez pedig Brecht A dialektika dicsérete című művéből való. Aztán jön még egy kívánságlista: Legyen felelősségvállalás/, esélyegyenlőség /, igazságos vezetőség/, élhető átlagkereset/, összefogás és béke/, gondoskodó a mezőgazdaság/, legyen sok erdő és friss levegő/, télen rendes hó/, bőséges, tiszta víz és egzotikus szökőkutak/, testi, lelki és mentális egészség/, ingyenes, elérhető és minőségi az oktatás/, őszinte szeretet/, legyenek szeretetteljes családok.
Mindegyik kívánságra felkapjuk a fejünket, de az utóbbira talán leginkább, hiszen, akik megfogalmazzák, nem szeretetteljes családokból érkeztek. Főként gyerekotthonokból, intézetekből, nagyon hátrányos helyzetű családokból, nehéz szülői háttérrel, gyakran a bűnügyeket sem nélkülöző körülmények közül.
- Ezt a lehetőséget egy előző csapatban lévő barátnőcském ajánlotta nekem, meséli Kolompár Annamária, aki az előadásban Juszuf anyját játssza. - Mielőtt idejöttem, gyakorlatilag újra kellett kezdenem az életemet. Mivel egy genetikai betegséggel küzdök, nem termel a szervezetem fehérje lebontó enzimet, ezért nem képes a májam feldolgozni a fehérjét. De én nem foglalkoztam ezzel a betegséggel, és a szervezetem erre méreganyaggal válaszolt, ami megtámadta az idegrendszeremet és lebénultam, majdnem meghaltam. Fél évet kórházban töltöttem. Újra kellett tanulnom felülni, felállni, sétálni, inni, enni. Az itteni válogatóra ősszel még mankóval érkeztem. Pesten születtem, de nincsen családom, én egész életemben utógondozott voltam. Apukám nem él. Anyámról inkább nem beszélnék, csak annyit, hogy drogfüggő. Színházzal eddig egyáltalán nem találkoztam. Ez a környezet viszont szuper jó, itt mindenki elfogadja a másikat, hamar barátságok alakultak ki közöttünk. És ehhez jött még pluszként a színészet - meséli Annamária, akinek egy saját szövege is lesz a darabban, egy siratóének, amit ő írt.
A szót átveszi Csemer László, aki Szimon Csacsavát alakítja. - Egy balassagyarmati lakásotthonból jöttem, ott találkoztam a projekt hirdetésével. Az otthon vezetője javasolta, hogy jelentkezzek. Nyolc éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Lett egy nevelőapám, aki bántalmazott. Bekerültem egy otthonba, ahonnan az apukám kivett és egy ideig a családjával éltem, de nem sokára sztrókot kapott és elvesztettem őt, ezután kerültem be a gyermekotthonba. Nagyon imádom a színházat, óriási álmom, hogy színész legyek. Kiskoromtól szavalok, több versenyen is részt vettem. Színházat nézni élőben eddig nem volt lehetőségem. Amióta viszont itt vagyok az ART-RAVALÓ-ban, ha csak lehet, elmegyek színházba - írja le történetét.
Szenteczki Zita rendező az egyik alkotó. - A projekt elindítója és szakmai vezetője, Schermann Márta hívott, rögtön érdekelt a lehetőség és annak is nagyon örülök, hogy Borsos Luca a trénertársam, akivel együtt rendezünk. Lucát régóta ismerem és követem a munkáit, de mostantól dolgozunk együtt először, remélem, hogy sokáig, mert nagyon jó együtt, jól kiegészítjük egymást és nagyon inspiráló is. Nagyon hálás vagyok, hogy ezzel a csapattal működhetek együtt. Teljesen más, mint amit eddig csináltam. Ez a munka újraértelmezte számomra a színházat. Egészen különböző például a próbafolyamat. Itt nagyon szoros az együttműködés, fél éven keresztül szinte mindennap együtt vagyunk, egymásra reagálunk. A színházon keresztül lehet tanulni az egymásra figyelést, önkifejezést, kreativitást, csoportmunkát, közösségi gondolkodást, vitakultúrát - részletezi a rendező.
A kilenc hónapos projektben a fiatalok művészeti és pályaorientációs képzésben vesznek részt. A cél a művészeti tevékenységen keresztül történő személyiségfejlesztés, hosszabb távon pedig a pozitív jövő- és énkép kialakítása, a társadalmi beilleszkedés és a sikeres munkavállalás elősegítése. Része továbbá pénzügyi alapismeretek fejlesztése és egyéni életvezetési tanácsadás, a résztvevők kulturális horizontjának tágítása színház- és múzeumlátogatásokon keresztül, a látottak közös értelmezésével, és élménypedagógiai műhelyek.
Annamária, vagy ahogy a többiek nevezik, Ancsa egy két hónapos dajkaképzőt választott, ezzel a képesítéssel óvodában vagy bölcsődében tud majd dolgozni. Laci angol nyelvi képzésre jelentkezett, emellett most jár esti gimnáziumba, jövőre érettségizik. A maradék időben pedig a csapat több tagjával együtt takarítást vállalt, amiért fizetést kap.
Ancsa szerint mindenki azt a szerepet kapta, amely a legközelebb áll hozzá. Őt a temetési rész érdekelte a legjobban. Hosszú ideig elemezték együtt a történetet, és improvizáltak is a résztvevők. Amúgy kiderült, a temetési jelenetben humor is van bőven, és ez is jellemzi Ancsát, nem csupán az érzékenység.
– Szimon először nagyon ellenszenvesnek tűnt, úgy éreztem, hogy csak Gruse után fut és nincs saját önálló személyisége – fogalmaz Laci. - A patak jelenet kapcsán, amikor kiderült, hogy Gruse hozzá ment egy másik férfihez, nagy vita alakult ki, én Szimon mellé álltam. Valószínű ezért kaptam meg ezt a szerepet. Kiderült, hogy erős, büszke ember és én is hasonlónak tartom magam. Ma már úgy érzem, nagyon közel áll hozzám - mondja.
A történet érinti a családi traumákat, az árvaságot. Laci elmesélte, hogy a próbák elején előfordult, hogy többen sírva kiszaladtak, mert annyira megérintette őket a téma. - Valószínű azért tudjuk így előadni, mert ezek az események, amiket játszunk, számunkra is kézzel foghatóak, hasonló dolgok velünk is történtek, az elszakadás, az elhagyottság érzése, a sok harc mindannyiunk számára ismerős – teszi hozzá. Szenteczki Zita azt mondta, sokféleképpen dolgoztak a szöveggel, különböző vitahelyzeteket is teremtve például a darab kapcsán felvetődött morális dilemmákról.
Aztán szó esik az írás elején idézett Ebben az ország részről. - Megkérdezték tőlünk, mi az aminek örülnénk, ha ebben az országban megtörténne, én a szökőkutakat mondtam és be is került a felsorolásba – meséli nevetve Ancsa. - Utána pedig azt kellett végiggondolni, mi az, ami ne legyen. Ez szerintem, ami itt történik sajnos egyre rosszabb és ezen egy egzotikus szökőkút sem változtat. De azért jó eljátszani azzal, hogy mégis történhet valami változás. Ezt tanultuk az elmúlt hónapokban is.
Infó: A KÖR - egy gondoskodó uralkodó története. ART-RAVALÓ. Rendező: Borsos Luca és Szenteczki Zita. 2024. február 24., 25. Jurányi Ház
Bővülő ART-RAVALÓ
Az ART-RAVALÓ szociális-művészeti projekt – amely az Európai Bűnmegelőzési Konferencián 2022-ben a legjobb kelet-közép-európai projekt elismerését nyerte el – Schermann Márta rendező, színész kezdeményezésére hatodik éve foglalkozik állami gondoskodásban felnőtt fiatal felnőttekkel, akik az ART-RAVALÓ keretein belül a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával kilenc hónapos komplex ingyenes képzésben vehetnek részt. A projekt idén új szakemberekkel bővült, és az alapítók még nagyobb hangsúlyt fektetnek a tudásátadásra mind budapesti mind vidéki helyszíneken annak érdekében, hogy más, hasonlóan sikeres műhelyek is alakulhassanak.
